A rozsda lepte bódé valaha szebb napokat látott,
S a "ház" fölé lombos fa árnyékot tartott,
Ma már a cserfa s lombja is félig száraz,
Szolga-szél az ajtón szabadon ki-be járhat,
A kopott falakról is hámlik, pereg a festék,
S nem lakja már senki, talán még a fecskék
Néha visszatérnek, hogy fészküket szeressék?
Szomorú szemekkel néznek rá az esték,
Ó, ti boldog évek, itt voltatok még nemrég,
Eliramlik az élet, s nem marad más, csak az emlék?