Feltöltve: 2012-03-19 19:28:48
Megtekintve: 6082
Egyszer megszökünk
Amikor elkezded,
Én befejezem,
szíved áradva dobog
s csak nézem
a Végtelent...
A Mindenség parányi
magja vagyok,
Te belőlem növekedsz
s Boldog leszel,
ha egyszer meghalok...
Talán a Semmi
van csak köztünk,
a Lét hatalmas,
áttetsző ágai,
a béke korlátai.
Növekedj, harcolj,
kit ereje arra hajtson,
hol végtelen mélységek
csendje lángol.
Én befejezem,
szíved áradva dobog
s csak nézem
a Végtelent...
A Mindenség parányi
magja vagyok,
Te belőlem növekedsz
s Boldog leszel,
ha egyszer meghalok...
Talán a Semmi
van csak köztünk,
a Lét hatalmas,
áttetsző ágai,
a béke korlátai.
Növekedj, harcolj,
kit ereje arra hajtson,
hol végtelen mélységek
csendje lángol.
Zuiro
2012-03-19
2012-03-19
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-20 11:39:54
Érdekes költői, tűnődésre ösztönző gondolatok..
2012-03-20 10:54:56
Köszi. Ahogy mondod...:)
2012-03-19 22:38:01
Tetszett ez a versed is, a Lét és a Nemlét egy gubanc nekünk, kis földi halandóknak, de mi buzgón bontogatjuk..:)