E klasszikus mese sem egészen úgy törpént ahogy a fáma mondja, hanem történetesen másként törpénetesen.

A szépségére hiú királynő-mostohaanya azonban tényleg nem kedvelte meg Hófehérkét, amit a kis árva lány maga is elősegített mostohaanya-bosszantásaival.

Nagy csintalanul krétaport tett ugyanis mamikája púderdobozába, varangyos békát ékszeres dobozába, továbbá szépítőkrémes dobozába pedig, jaj, meg se merem mondani mit..

Azt a kutyafáját-kutyagumiját! Sikítozott is gyakorta mostohamamikája, de akkorákat!

Talán az sem volt túl szép Hófehérkétől, hogy elhíresztelte: mostohaanyja boszorkány, akit fel-felkeres az ördög és együtt főzőcskéznek, mérgeket kevergetnek.

Ez így nem volt igaz: a királynőt nem az ördög, hanem az udvari hoppmester szokta felkeresni, de nem főzőcskézés, hanem szeretkezés és szövetkezés céljából. Utóbbi férfiú fekete ruhájában némileg hasonlított ugyan az ördögre, de nem volt annyira szőrös, és a szarvak sem az ő homlokán díszelegtek.

Hófehérke egyébként valóban nagyon hófehér bőrű volt, és ennek megőrzése végett kerülte a királyi szoláriumot, de még a napra sem feküdt ki sütkérezni.

Utóbbira más oka is volt, hiszen közismert a mondás: - Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra!. Bár, hozzáteszem, Hófehérke oly tehetségesen tudta forgatni ártatlan kék szemecskéit, hogy senki sem gondolt a fejecskéjén levő vajacskára.

Az tette be az ajtót /vagy nyitotta ki?/ a mostohamamuci-boszantások terén, hogy az eredetileg is csinos Hófehérke, ahogy nőtt-növögetett, végül szépségversenyben lehagyta mostohaanyját.

Igaz, csak egy icipici orrhosszal, de elég az!

Mostohaanyukája Igazmondó Varázstükre ugyan tanult egyet, s mást a királyi udvar hajbókoló-hízelgő udvaroncaitól és tudta a törés és törődés közötti különbséget, de - ha óvatosan is - mégiscsak igazat kellett mondania. Így a Ki a legszebb a birodalomban? királynői kérdésre adott hosszú válaszkörmondata végére igen halkan hozzá kellett tennie: ..e birodalmi teremben.

A királynő eleinte nem vette észre a turpisságot, mert a hiúság elvakítja a szép asszonyokat-szép leányokat. Ám amikor az egyenesen feltett szépségtudakoló kérdésre a tükör elkezdett görbén filozofálni arról milyen bizonytalanok is a szépség meghatározások, Hófehérke sorsa megpecsétlődött.

A királynő hívatta a fővadászt.

A fővadász vadászati miniszter szeretett volna lenni, ezért, háta mögött, erősen támadta miniszterét, azt híresztelte róla: vadászat helyett vaddisznó cimboraságot valósított meg a birodalomban.

E főpuskás ember jól tudta mitől döglik a légy, tehát meghajolt és ekképpen szólott:
- Felséges Királynő, én a Hét Törpe Korlátolt és Felelőtlen Társaságot ajánlom. Azok akkora zsiványok, hogy, ha némely tettükre gondolok, még én is hányok, legalábbis émelyeg a gyomrom. Gyermek- és leányrablásban is nagy szakértők, igazi profik e törpepofik! Nem olcsóak ugyan, Hófehérke rablás hét zsákocska aranyba kerül náluk..

- Hét zsákocska aranyba?! - hördült fel a királynő. Gyalázat! Ezek valóságos rablók!

- Igen, kétségkívül azok.. - mosolyodott el a fővadász. Ám tüzüknél, hehehe, számunkra sül pecsenye! Hófehérke elrablása után barátaimmal körülvesszük erdei házikójukat, mindegyiket lepuffantjuk. Egy véletlenül eltévedt golyó Hófehérkével is végez majd. Utána bemegyünk a házukba kincsesláda-örökségünkért.

- No és kinek a golyója téved majd Hófehérke szívébe? - derült jobb kedvre a királynő.

- Az enyém.. - vigyorodott el a fővadász. A vadászminiszterré való kinevezés pedig, remélem, az én zsebembe téved majd bele, hűséges szolgálataim jutalmául..

Hófehérke éppen a tűzzel játszott mostohamamája ruhásszekrényében, de a fővadász kicsalta onnan azzal, hogy megmutatja neki az erdőben a nagyon bámulós őzikét. Addig lesett, lesett, amíg reá háló esett. Mármint a rabló törpék rosszvoltából Hófehérkére. A fővadász hazament. A törpék is, de - már Hófehérkével.

Amikor a törpék levették Hófehérkéről a hálót, az aranyhalacska leány egyből levette őket a lábukról azzal, hogy mind a hetet istenesen felpofozta.

A hét törpe rögvest beleszeretett a talpraesett Hófehérkébe. Mind a hét kész volt kinyírni vetélytársait. A királykisasszony azonban úgy gondolta: erre még ráérnek.

Fenséges jó dolga lett a törpeházikóban. A kis emberkék mindenféle finomságot főztek-sütöttek neki, megvetették-beágyazták ágyikóját, páfránylegyezővel hűsítgették a nyári hőségben.. Megtanították továbbá néhány hasznos dologra: bombakészítésre bombasikerekhez, hurok mesteri nyakba vetésére, gyanútlan ember halálra ijesztésére, lesi puskázásra, még arra is miként lehet egyik felén megmérgezni az almát /hogy azután a méregkeverő, az alma egészséges felébe harapván, az alma ártatlanságát bizonygathassa a megmérgezendőnek/.

Ez utóbbi gyakorlása lett Hófehérke ideiglenes veszte. Nagy buzgalommal készítgette a félig mérgezett almákat, ami látszólag egyszerű művelet: egyik dobozba kerülnek a méreg nélküli almák, másikba a félig mérgezettek.

Nem szabad viszont a két dobozt összetéveszteni. Hófehérke megkívánt egy almát és véletlenül a félig mérgezett felébe harapott bele. Előfordul ilyen munkahelyi baleset. A szépséges leány holtan esett össze.

A törpék kétségbeesése óriási volt. Mélységes bánatát mindegyik a maga módján mutatta ki: az egyik hülyén vigyorgott, a másik morgott, mint a bolhás kutya, a harmadik csepegő orral tüsszögött, fertőzgette társait, a negyedik egy árva mukkot sem szólt, de azt nagyon..

Leghamarabb a könyvbebújós törpe nyerte vissza lélekjelenlétét. Nem csoda: ő volt közöttük a legműveltebb. Igaz, csak egy könyvet olvasott el, Rejtelmes Jenőbenőtől a Piszkos Frajd, a szexkapitány című kocsmaremekművet, de azt legalább harmincháromszor. Tanácsára Hófehérkét üvegkoporsóba tették és a leánnyal telt koporsót kiakasztották cégérnek. Nagy betűkkel ráírták:

LEGOLCSÓBBAN MI MÉRGEZÜNK!
NAGYON OKOS MINDKÉT KEZÜNK!
E SZÉP LEÁNY ALMÁNK ETTE,
S LÁBÁT RÖGTÖN MENNYBE TETTE.
KÜLDENI KELL, BÁRKIT, ÉGBE?
GONDOLJON A KÁEFTÉNKRE!

A cégér nem sokáig maradt a cégé. Arrafelé lovagolt egy daliás termetű, nőtlen királyfi. Hihetetlenül megtetszett neki a koporsóban levő halott leány, olyannyira, hogy a könyvbebújó törpe jónak látta a versikét észrevétlenül eltávolítani.

A királyfi megegyezett a törpékkel: mindegyiküknek tíz-tíz aranyat fizet, megveszi tőlük a cégért, de el is kell szállítaniuk a halott leányt, koporsóstul, a palotába.

A zsivány törpék beleegyeztek, nem csupán az arany miatt. Régóta szerettek volna bejutni a palotába és egy kis előzetes helyszínismeretet szerezni nem túl fényes terveikhez, mert e nélkül a rabló gyakran olyan, mint a vak ló.

A baj csak ott volt, hogy - még az ígért aranyak ellenére is! - a rabláshoz igen, de a nehéz koporsó cipeléséhez hozzá nem szokott törpék igen kelletlenül, ímmel-ámmal vitték terhüket.

Ez is közrejátszhatott abban, hogy egyikük megbotlott, a koporsó zökkent egyet, Hófehérke szájából kiugrott az almafalat és az ámulattól majd kiugrott törpeszem, királyfi szem egyaránt.

Hófehérke életre kelt!

E váratlan eseményre a törpék alkudozni próbáltak a királyfival, hátha sikerül nekik a holtan már eladott cégért most, élő állapotában, újra eladni.

Nem minden próba szerencse, ha annak hiszik is. Ezúttal fejenként száz aranyat kértek. A királyfi szűkszavúan annyit ígért: százat kapnak, csak vigyék tovább a koporsót a mesebeli leánygyönyörűséggel, aki annyira felélénkült, hogy véget nem érő fecserészésre is kedve támadt.

A törpék palotába érkezésük után valóban fejenként százat kaptak, de - másodszori meglepetésükre - nem aranyat, hanem száz év kényszermunkát a királyi bányában. Igaz, kettős láncon, de hát már Petőfi is rámutatott, hogy a láncnál jobban díszít a kard..

A királyfi feleségül vette Hófehérkét. Házasságuk a kincstár által finanszírozott SZÍVNEK KEDVES BIRODALOM elnevezésű limonádé képeslap szerint igen jól sikerült.

Csak azt nem értem: lakodalom után miért ment el a férjjé lett királyfi felesége nélkül olyan gyakran, hosszú hetekre, hónapokra, vadászni, mikor agglegény korában ilyesmi nem volt szokása?!

Hófehérke mostohaanyját a házasság hírére nem ütötte meg a guta: most, hogy mostohaleánya más birodalomba házasodott át, saját birodalmában ismét ő volt a legszebb. Mindössze huszonnégy felcseperedett és nálánál átmenetileg szebbé lett szép leányt kellett tűzön elégettetnie. Ezekre ráfogatta, hogy boszorkányok. Talán egy részük az is volt, de erre az utókor eddig még nem talált perdöntő bizonyítékot.

A mindenki által ismert /felese igaz/ klasszikus mesetörténet a fentebb említett SZÍVNEK KEDVES BIRODALOM háromszáz tizenkettedik kiadásában jelent meg először ijesztően gonosz királynő-mostohaanyával, angyaljóságú szépséges Hófehérkével, inkább a lelkiismeretére hallgató udvari vadásszal, kedves, barátságos törpékkel, mint önkéntes bányászokkal, és büszke paripás, délceg királyfival.

No, szóval mind azzal ami a közönséges köznépnek kell: végletesen angyalokkal és végzetes ördögökkel. Ez utóbbi változatot hiszi igaznak a jó nép, és - pszt! - megsúgom: ez mindaddig így is lesz, amíg a világon Hiszi, a főpiszi uraskodik!