Ha nincs ló.. című írásomban kicsit foglalkoztam már Verdbevelemországgal, meg azon belül Bunkófalvával, és Főbírájával.

Most a fenti címben csak a bunkókat szépítettem át bunkócskákra, mert áldott jó szívem van, de nektek, Olvasóim, megírom az igazat, mivel tudom. Persze, ti is tudjátok, csak letagadjátok. A vesétekbe látok én, csak nem szeretem nézegetni azt, ami ott van. No, szóval, meg tettel is, - nem bunkócskák azok, hanem nagy bunkók!

Drágák? Az már így igaz! Sokba kerülnek, Verdbevelemországnak. Persze, ezt csak lent érzik, mert a kikent-kifent-felkent Fent, ott a felszínen, haszon-okokból fennen hirdeti egy Hungarian poéta verséből: - ..Azért a víz az úr!

Igaz is, mert fent a víz, amely elkerülhetetlen szükséges minden fejnek, kissé túlzott mennyiségben található a jellemzően fenti úrfejekben. Ám hajlongani a Hidrokefál Úr, Úrnő is tud. Hidrokefál fej, fej, kefél, kulturálatlanul pestisezik, pestist emleget. Összetartó, összetartozó szavak!

No, nem akarom én bántani a verdbevelemeket, úgyis bántják azok egymást! Nincs nagyobb ellensége Verdbevelemországnak, mint önmaga.

A verdbevelem bunkó előbb üvöltözik, piszkolódik, fenyegetőzik, kivetkőzik önmagából, de úgy, hogy legrosszabb önmagát adja, - és csak miután már hétszer fejbe vágták, akkor kezd el kicsikét gondolkozni is. Késő bánat ebgondolat, de még azt is elfelejti három napon belül!

Az országnépegység viszont szép, - volna. Eddig annyi valósult meg belőle, hogy a pestisező, vörösöző, mocskolódó Bunkófalva egyesült Verdbevelemországgal.

Ez is eredmény, matematikailag, ha negatív is. Majd elő kell hívni a negatívot, és akkor - bár pozitív kép nem lesz - látni lehet, hogy mennyi képtelenség van rajta, és az egész mennyivel kevesebb a semminél.

Nemrégen ünnep volt Verdbevelemországban, ahol imádnak ünnepelni, különösen akkor, ha erre az égvilágon semmi okuk nincsen, viszont az ellenkezőjére nagyon is. Mondta az egyik Főbunkó-fő, országhordójáról, abban a hitben, hogy nagy eszét mutogatja:
- Mi nem vagyunk, voltunk rosszabbak másoknál!

Hát, ugye, ezt nehéz cáfolni, mivel azt már nem tette világossá: kiket ért MI alatt? Haszonelv-barátait? Akkor ez nevetséges csacskaság, hiszen azért lehetne találni olyanokat, ha nem is könnyen, akik náluknál.. Igaz viszont az is, hogy a tolvaj, - akár a törvény szerint az, akár csak erkölcsi nézőpontból - sok apa- és anyagyilkosnál, vagy a rablás mellett áldozatát, túlzásba vitt tevékenységével egy boldogabbnak tartott túlvilágra elküldő gazfickónál, rendszerint mégiscsak jobb. Törvényileg is (egyelőre), és erkölcsileg is.

Esetleg a verdbevelemekre értette a Főbunkó, általában, hogy azok, történelmükben, a nagyvilág más beveregető országainak népségénél nem rosszabbak?

No, nézzük csak! Ez is tudománytalan megállapítás, mert, mit értett MÁSOK alatt? Tényleg, mondjuk, a Pipázó Hajózólorduraságok Országa (pontosabban annak vezető rétege) sok lúd eltűnésében volt ludas, és én nem ajándékoznék neki Angyal-díjat. Sem Békedíjat, akár békemenetesen, akár anélkül. Ismerem őket is! Legutóbb is egy Pipafüstösen nemes nyugalmú helyen, de utálatos, szégyentelen társaság.. No, erről majd máskor!

Ám azért az is igaz: a Hajózólordok Társaságának halhidegvérű emberkéi tömegesen mégis tapintatosan távolabbra utazgattak, hajózgattak más népeket gyilkolgatni, fosztogatni. Verdbevelemország (pontosabban uralkodó osztálya, rétege, keresztes lovagsága) viszont összekacsintgatott a Horgas Farkassal: vidd csak el nekem nem kívánatos néprészemet, ha muszáj, ha neked annyira kell, az nem is az én népem, púp a hátamon! Igaz, amikor a Farkas nyaka körül már szorult a hurok, akkor visszafelé is kacsintgatott.

Hát nem kész röhej ilyen tudománytalan dolgokat hízelgően odahajítani az országhordóról a bunkók közé, akik között sokan ma is készek volnának erre-arra?!

Kész röhej, de azért még akadnak olyanok, akik nem hajlandóak nevetni rajta.

Én sem.

Kicsit módosítom a római mondást (Kenyeret és cirkuszjátékokat!): - Aki kenyeret nem tud adni a népnek, az adjon legalább cirkuszjátékokat!

Igen, de ezek a mostani cirkuszjátékok, - nem azok a cirkuszjátékok. Aki még gondolkodni képes, gondolkodjon el rajta!

Írtam erről egyébként máskor is (Cirkuszország), hát azt sem olvasta szinte senki. Milyen nemessé lett ez a Verdbevelemország! Majdnem mindenki nemessé lett benne, olyanná, akiről egy Hungarian költő, Petőfi, így írt:

Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!

Ezek a verdbevelem nemesek sem olvasnak. Értelmesen biztosan nem!

(2012)