Feltöltve: 2012-03-15 15:35:16
Megtekintve: 6330
Miként ment világgá Mátyás macska?
Mátyás macska Kisvirágos Károly cicája volt. Gazdája éppen búslakodott, mert megkérte Kedvesenkövér Terka kezét, - de Terka kikosarazta.
- Ne búsulj ezen, gazdám, inkább örülj neki! - vigasztalta a cica. Én többször jártam Terkánál. Nem az a szorgalmas leány, akinek mutatja magát. No és milyen mérges, harapós kutyája van! Én azonban más ügyben jöttem hozzád: megyek világot járni. Elhatároztam!
- Még te is elhagysz, cicám.. - kesergett Károly.
- Miért hagynálak el?! - csodálkozott a cica. Járom a világot, vagyis a szomszéd falut, hiszen az is a világban van. Ám együtt fogok reggelizni, ebédelni, vacsorázni veled, minden nap, ezután is.
- Hüm.. - mosolyodott el a gazdája. Különös világjárás, de tulajdonképpen igazad van. Hozz nekem valamit ebből a mérsékelten tágas világból, azaz inkább valakit: egy szép, rendes, dolgos, hűséges leányt, aki szeret engem!
- Jó! - egyezett bele Mátyás macska. A rossz lányokat otthagyom, de a jók közül elhozok egyet, ha nem is a hátamon. Hamuban sült pogácsa helyett füstölt sonkát kérek a tarisznyámba!
Miként sorolta a cica a szomszéd falu leányait a jók, vagy a rosszak közé?
Utóbbira saját módszere volt: aki megsimogatja őt, finomságokat ad neki, és nem tart a házánál a cicákra ugató kutyust, az jó leány. Aki nem felel meg e feltételeknek, az rossz.
Jó ízlése lehetett Mátyás kandúrnak, mert kiválasztotta a szomszéd falu, Tökmagtartó legszebb leányát, aki szorgalmas is volt, kedves is, meg nedves is, amikor a kádban fürdött. A gyönyörű cica láttán azonban a leány kilépett a kádból, és kíváncsian kérdezgette:
- Hát te honnan jöttél, cica? Árvaságra juttatott a sorsod?
- A világot járom - válaszolt a cica. Nálad szállok meg, jó leány, mert csak egy barátságos, pöttöm kutyusod van, nem azokból a nagy, mérges, bamba kutyákból goromba házőrződ. Nem vagyok árva, mert a gazdámat nem hagytam el, de minden nap veled is fogok reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Bevallom: a gazdámmal is, mert én nem vagyok hazudós. Az én gazdám Kisvirágos Károly. Csinos, rendes, szorgalmas legény, aki előbb búslakodott, mert Kedvesenkövér Terka kikosarazta őt, de már kezd a kedve visszakosarazni. Ha te vigasztalnád, az sokat segíthetne!
- Ó, Kisvirágos Károly! - nyílt nagyra a leány, Büszkénbarackvirágos Éva szeme. A múlt bálon többször táncolt velem, mi tagadás, nekem is tetszett, de azt hittem: Kedvesenkövér Terka a menyasszonya.
- Nem volt a menyasszonya, és most már nem is lesz! - szögezte le a cica.
- Hát, tudod.. - fűzte tovább a szót Éva - nem illik nekem meglátogatni a legényt, hiszen még azt hiheti: a nyakába akarom varrni magam..
- Egyszerű ez! - jelentette ki Mátyás macska. Felveszel a karodba, persze, csak ebéd után, visszaviszel Károlyhoz, elmondod neki: megtaláltál engem a világban. Károly megörül nekem, egyúttal neked is. Behív minket ebédelni. Másodszor is ebédelünk. Károly meghív vacsorára. Megvacsorázom nálad is, Károlynál is. Minden megy, mint a karikacsapás, mint a lyukból egérfarok kihúzogatás.
Így is történt. Károly és Éva megszerették egymást. Elhatározták: a lakodalom után Éva Károlyhoz költözik.
E hírre azonban Mátyás macska elkezdett gondolkodni. Jót cselekedett?! Korántsem! Rosszat, önmagával. Ha Éva Károlyhoz költözik, akkor miként fog ő kétszer reggelizni, ebédelni, vacsorázni naponta.
Elkezdte magyarázni gazdájának: Éva kedves leány, de jobb kissé elhalasztani az esküvőt, az utána következő mézeshetekkel! Szomorúan gondolt saját soványabb napjaira.
Éva azonban mindezt megtudta Károlytól, és résen volt, de még át is dugta fejecskéjét a résen. Így szólt a cicához:
- Sohase félj attól, hogy lesoványodsz, kis oroszlánom! Ha Károly felesége leszek, akkor dupla adagot kapsz mindig, nem kell a világot járnod. No és a nagybátyámnak hatalmas macskatenyészete van, ott kiválaszthatod magadnak a hozzád illő cicafeleséget!
Megvigasztalódott Mátyás macska, egyből. Lett is minden, ami boldogságot hoz. Kis gyerekek, akik nőttek, kis cicák, akik ugyanezt tették, de még karmukat is élesítették ezen-azon. Sőt, nyávogódal is született, a cicatenyésztő nagybácsi zongorájának és tehetségének jóvoltából:
Nyá-nyá-nyá!
Menjünk világgá!
Kisvilágot, nagyvilágot
tegyünk cicássá!
Nyá-nyá-nyá!
Gyertek, egerek!
A szájunkba kolbászt, sajtot
beletegyetek!
Nyá-nyá-nyá!
Nem találtatok
kolbászt, sajtot? Más is jó lesz:
egérke farok!
- Ne búsulj ezen, gazdám, inkább örülj neki! - vigasztalta a cica. Én többször jártam Terkánál. Nem az a szorgalmas leány, akinek mutatja magát. No és milyen mérges, harapós kutyája van! Én azonban más ügyben jöttem hozzád: megyek világot járni. Elhatároztam!
- Még te is elhagysz, cicám.. - kesergett Károly.
- Miért hagynálak el?! - csodálkozott a cica. Járom a világot, vagyis a szomszéd falut, hiszen az is a világban van. Ám együtt fogok reggelizni, ebédelni, vacsorázni veled, minden nap, ezután is.
- Hüm.. - mosolyodott el a gazdája. Különös világjárás, de tulajdonképpen igazad van. Hozz nekem valamit ebből a mérsékelten tágas világból, azaz inkább valakit: egy szép, rendes, dolgos, hűséges leányt, aki szeret engem!
- Jó! - egyezett bele Mátyás macska. A rossz lányokat otthagyom, de a jók közül elhozok egyet, ha nem is a hátamon. Hamuban sült pogácsa helyett füstölt sonkát kérek a tarisznyámba!
Miként sorolta a cica a szomszéd falu leányait a jók, vagy a rosszak közé?
Utóbbira saját módszere volt: aki megsimogatja őt, finomságokat ad neki, és nem tart a házánál a cicákra ugató kutyust, az jó leány. Aki nem felel meg e feltételeknek, az rossz.
Jó ízlése lehetett Mátyás kandúrnak, mert kiválasztotta a szomszéd falu, Tökmagtartó legszebb leányát, aki szorgalmas is volt, kedves is, meg nedves is, amikor a kádban fürdött. A gyönyörű cica láttán azonban a leány kilépett a kádból, és kíváncsian kérdezgette:
- Hát te honnan jöttél, cica? Árvaságra juttatott a sorsod?
- A világot járom - válaszolt a cica. Nálad szállok meg, jó leány, mert csak egy barátságos, pöttöm kutyusod van, nem azokból a nagy, mérges, bamba kutyákból goromba házőrződ. Nem vagyok árva, mert a gazdámat nem hagytam el, de minden nap veled is fogok reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Bevallom: a gazdámmal is, mert én nem vagyok hazudós. Az én gazdám Kisvirágos Károly. Csinos, rendes, szorgalmas legény, aki előbb búslakodott, mert Kedvesenkövér Terka kikosarazta őt, de már kezd a kedve visszakosarazni. Ha te vigasztalnád, az sokat segíthetne!
- Ó, Kisvirágos Károly! - nyílt nagyra a leány, Büszkénbarackvirágos Éva szeme. A múlt bálon többször táncolt velem, mi tagadás, nekem is tetszett, de azt hittem: Kedvesenkövér Terka a menyasszonya.
- Nem volt a menyasszonya, és most már nem is lesz! - szögezte le a cica.
- Hát, tudod.. - fűzte tovább a szót Éva - nem illik nekem meglátogatni a legényt, hiszen még azt hiheti: a nyakába akarom varrni magam..
- Egyszerű ez! - jelentette ki Mátyás macska. Felveszel a karodba, persze, csak ebéd után, visszaviszel Károlyhoz, elmondod neki: megtaláltál engem a világban. Károly megörül nekem, egyúttal neked is. Behív minket ebédelni. Másodszor is ebédelünk. Károly meghív vacsorára. Megvacsorázom nálad is, Károlynál is. Minden megy, mint a karikacsapás, mint a lyukból egérfarok kihúzogatás.
Így is történt. Károly és Éva megszerették egymást. Elhatározták: a lakodalom után Éva Károlyhoz költözik.
E hírre azonban Mátyás macska elkezdett gondolkodni. Jót cselekedett?! Korántsem! Rosszat, önmagával. Ha Éva Károlyhoz költözik, akkor miként fog ő kétszer reggelizni, ebédelni, vacsorázni naponta.
Elkezdte magyarázni gazdájának: Éva kedves leány, de jobb kissé elhalasztani az esküvőt, az utána következő mézeshetekkel! Szomorúan gondolt saját soványabb napjaira.
Éva azonban mindezt megtudta Károlytól, és résen volt, de még át is dugta fejecskéjét a résen. Így szólt a cicához:
- Sohase félj attól, hogy lesoványodsz, kis oroszlánom! Ha Károly felesége leszek, akkor dupla adagot kapsz mindig, nem kell a világot járnod. No és a nagybátyámnak hatalmas macskatenyészete van, ott kiválaszthatod magadnak a hozzád illő cicafeleséget!
Megvigasztalódott Mátyás macska, egyből. Lett is minden, ami boldogságot hoz. Kis gyerekek, akik nőttek, kis cicák, akik ugyanezt tették, de még karmukat is élesítették ezen-azon. Sőt, nyávogódal is született, a cicatenyésztő nagybácsi zongorájának és tehetségének jóvoltából:
Nyá-nyá-nyá!
Menjünk világgá!
Kisvilágot, nagyvilágot
tegyünk cicássá!
Nyá-nyá-nyá!
Gyertek, egerek!
A szájunkba kolbászt, sajtot
beletegyetek!
Nyá-nyá-nyá!
Nem találtatok
kolbászt, sajtot? Más is jó lesz:
egérke farok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!