Feltöltve: 2012-03-09 14:55:38
Megtekintve: 5934
Beszélgetés a hóvirággal
Kíváncsi zöld, s szirom, fehér,
s míg kékarany köntöshöz ér
fura táncú felhőalak, -
lent nyíló virágpillanat.
Szirmán két évszak: ég a hó,
a tél tétován távozó,
s lobbanni kész másik világ
tükrén már láng-cseresznyefák.
Kíváncsi zöld, s szirom, fehér, -
kérdezitek: hűség mit ér?
Sokszor semmit, nekem sokat.
Víz futtat csend-csillagokat.
A vers játék csak, hóvirág,
és nem lesz tőle jobb világ?
Hát ez hiába-intelem,
ha egy vers úr lesz szívemen...
S te nem játék vagy, hóvirág?
Feletted leng szélfútta ág,
s csüggedt világba áthozod
zöld, fehér pillanatsorod,
az egyszerűt, de nagyszerűt,
szépséghez mindig hű derűt,
jelennek szóló ég-jelet:
kinyílt tavasz-szereteted.
A vers játszik, kis zöld-fehér,
ha könnycseppes hóval a tél
lelket telít, s az ember ül,
búsan és tehetetlenül,
s akkor is, ha már tág határ,
s a hangok szabad szárnya száll,
s égen, vízen csend-csillagok
testén dalszárnyuk átragyog.
A Föld gondterhelten sötét.
Vers és virág, mondj egy mesét,
mely őrző szívében hagyott
tavaszt, szépséget, csillagot!
(2011)
s míg kékarany köntöshöz ér
fura táncú felhőalak, -
lent nyíló virágpillanat.
Szirmán két évszak: ég a hó,
a tél tétován távozó,
s lobbanni kész másik világ
tükrén már láng-cseresznyefák.
Kíváncsi zöld, s szirom, fehér, -
kérdezitek: hűség mit ér?
Sokszor semmit, nekem sokat.
Víz futtat csend-csillagokat.
A vers játék csak, hóvirág,
és nem lesz tőle jobb világ?
Hát ez hiába-intelem,
ha egy vers úr lesz szívemen...
S te nem játék vagy, hóvirág?
Feletted leng szélfútta ág,
s csüggedt világba áthozod
zöld, fehér pillanatsorod,
az egyszerűt, de nagyszerűt,
szépséghez mindig hű derűt,
jelennek szóló ég-jelet:
kinyílt tavasz-szereteted.
A vers játszik, kis zöld-fehér,
ha könnycseppes hóval a tél
lelket telít, s az ember ül,
búsan és tehetetlenül,
s akkor is, ha már tág határ,
s a hangok szabad szárnya száll,
s égen, vízen csend-csillagok
testén dalszárnyuk átragyog.
A Föld gondterhelten sötét.
Vers és virág, mondj egy mesét,
mely őrző szívében hagyott
tavaszt, szépséget, csillagot!
(2011)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-10 22:07:37
" A Föld gondterhelten sötét.Vers és virág, mondj egy mesét,
mely őrző szívében hagyott
tavaszt, szépséget, csillagot!"
..sajnos nem mese..ma leégett Krasznahorka vára..
2012-03-10 09:58:15
Kedves Bigiblue!Hóvirágaink abban valószínűleg teljesen azonosak, hogy mindkettő a szeretetnek, a humanitásnak, a szépségnek szeretné megmutatni fényét, nagyszerű egyszerűségét, vagy tűnődő bonyolultságát.
Feltehetően (de ez nem biztos!) abban viszont már különböznek, vagy részben különböznek, hogy miként ítélik meg a múlt tavaszait (az érthetőség kedvéért utalok Márciusi hazák c. versemre). Ha pedig - esetleg - a múlt tavaszait nem egyformán ítélik meg (az én hóvirágom a múltról a teljes igazságot kívánja, és amikor látja ezt a nagy magyar történelemhamisítást, akkor elszorul csöppnyi virágszíve), a két hóvirág csak szándékában azonos.
Az én hóvirágom tudja (talán abból a talajból, ami táplálta, felnevelte), hogy a múlt minden időszaka bonyolult volt, és virágpillantásaival nem nézi jó szemmel azt a - nem szép érdekekből származó - leegyszerűsítést, amely többek között éppen a leegyszerűsítéssel válik hazugsággá.
Talán ennyi feltételezhető (de bizonyossággal nem állítható!) vélemény különbségünkről, - virágnyelven.
Üdvözöl: Miklós
2012-03-09 23:25:02
Kedves Miklós, tulajdonképpen a te hóvirágod is, az én hóvirágom is egyet akar : szeretetet hozni az emberek szívébe ! Új világot akarnak ! ..vagy vissza azt a régit ?! Nem is tudom, mikor volt utoljára szeretet az emberek szívében..talán a nagy világégések után, kis ideig szerették egymást, míg mindent újjáépítettek, de aztán elmúlt a szeretet, és ismét a gyűlölködés az úr, előkészítve a következő világégést..vers, virág itt nem segít..