Tudom, sokan hízelgésnek veszik, de távolról sem az, csak tárgyilagosság: per pillanat elégedett vagyok a főváros tömegközlekedésével, a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) utasokat szállító működésével. A metróból kifelé közlekedő tömegeivel sokkal kevésbé, mert mindkét földi csatornán úgy mennek kifelé, mint a.. (nem írom ide miként, fejezzétek be a hasonlatot, Olvasóim, - ti is csinálhattok valamit azon felül, hogy írásaim nem olvassátok, ami derék, de csak passzív cselekedet).

Hangsúlyozom azonban elégedettségemre: per pillanat!

Még a főpolgármesterrel is rokonszenvezem időnként, szegény feje, fejvadászat, helyvadászat.., de hát ilyen ez a fővárosi politika, árok is van, gödör is van, csapda is van, csibe is van (utóbbi sokszor inkább már csak éltesebb ideje felé megyegető tyúkocska, akinek türelmi zónája mindig lesz, még akkor is, ha a birkatürelmű népség türelmi területe összeszűkülget, - de erről majd máskor!).

Azt is hangsúlyozom azonban: az említett főpolitikussal BKV-ügyben rokonszenvezem, tér- és utcanév átkeresztelgető mániájával nem, de még, ráadásul, amikor azt magyarázgatja a képernyőn: utóbbi milyen olcsó..! (Ami valóban olcsó, az csupán az ilyen magyarázgatás-bemagyarázgatás..)

A BKV régen beteg, amit nem lehet felróni neki, hiszen az ország is az, - de még mennyire! Az országon, jelenleg, nem lehet segíteni, és, bár a BKV teljes kigyógyítása ebből-abból szintén lehetetlen, azért néhány tünetét enyhíteni lehetne.

Íme, néhány javaslatom:

1. A BKV fogadjon fel egy varázslót, potom pár milliárdért, az pedig - bé kávét, és gyerünk! - a békávét varázsolja át békává. A békávé-békát csókolja meg egy multi dollármilliárdos. A béka erre változzon át királylánnyá, a multi vágja ki az ultimót (néhány dollár milliárdot), vegye feleségül a királyleányt, - vagy legalább tegye kitartott szeretőjévé!

2. Ugyanez, de csak a BKV békává való átváltoztatásáig, utána a nagyközönség nyelje le a békát. Nincs BKV, nincs béka, nincs, ami csődbe menjen. Pofon egyszerű, mai politikásan nagyszerű. Éljen a..! (Itt mindenki azt ír be, amit akar, miközben én is azt gondolom, amit gondolok, - de nem kötöm, Olvasóim, arra a később majd még inkább megnyúló orrotokra!

3. Jobban meg kell bírságolni a bliccelőket, de még a BKV terhére viccelőket is, fizessenek annyit, hogy beledögöljenek! E hálás elhaláloztatás eredményeképpen is kevesebb lehetne az elítélendő utas cselekedet, meg utas.

4. Járatritkítás: drasztikusan-terrorisztikusan- reformisztikusan misztikusan meg kell ritkítani a főváros tömegközlekedési járműveinek járatait!

Tulajdonképpen elég három járat, hiszen már József Attila megírta Szocialisták című versében: - Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
Az elvtársak mára urak lettek, ha az ország nem is lett úrrá a.. A járatok naponta kétszer mennének délre, nyugatra, északra.

Keletre nem mennének, és ha valaki emiatt szájat járat, azt le kell vörösözni, menjen a..! (No, csak olyan finoman kell megfogalmazni, olyan vulkánian-balkánian, mint e kis országocskában, amelyik nagyhatalomnak képzeli magát, öröklötten szokásos..).

A megtakarított járatok árából évente háromszor személyenként többmilliós forintnyi jutalomban lehetne részesíteni a BKV vezetőit, hogy ne járassák a szájukat, hiszen e pénzecskéket - kormányoktól függetlenül! - eddig is megkapták a csődölgető vállalat élén, - miért essenek el ettől a juttatástól, szegények?!

5. Utas ritkítás: ez ugyan látszatra a manapságosan nagyságos demokráciával némileg kissé ellentétes, lehet, hogy Brüsszel sem prüsszentene rá barátságosan, de ez a mai demokrácia úgyis csak látszat, és mit nekünk Brüsszel!, - ha már lúd, legyen kövér, akár kissé radikálisabban is! Át kellene adni a hatalmat egy szélsőségesen másmilyen csoportnak, amelyik zöld ugyan, de távolról sem pártját, hanem Ámor nyilától igen különböző nyílvesszőit tekintve.

Ez az uralom a bliccelőket először két órán át kukoricán térdepeltetné (a bírság mellett!), valamint nagy falragaszokon, nevük feltüntetésével, hazaárulóknak titulálná őket, de ha másodszor is elkövetnék e vétséget, akkor nem a nevüket tüntetnék fel, hanem a Duna parton őket tüntetnék el (meg azokat a pimaszokat is, akik mellettük tüntetnének). Esetleg (de biztosan!) József Attila szobra is más szemszögből tanulmányozhatná a Dunát, elesetten-beleesetten.

Igen gazdaságos megoldás volna: kevesebb utas lenne, kevesebb jármű kellene, kevesebb BKV költség, kevesebb ész (jaj, bocs, utóbbi már most is van, ha a semmit kevesebbnek nevezzük, - ennyi liberalizmust pedig talán még megengedhetünk magunknak!).

További eszmezöldítések és csíkos zászlók lobogtatása mellett bizonyos körben utastalanítani lehetne, vagyis BKV járművön való megjelenését betiltani: zsidóknak, cigányoknak, nem is szocialista szocialistáknak, igazi szocialistáknak, utóbbi nemzetidegen csoportokkal valamiben valamilyen mértékig rokonszenvezőknek, - és másoknak, akiket az e célra kiadott törvény melléklete megnevez.

No, látják, Olvasóim? Ilyen disznó.. nagy szerencse! Nincs menthetetlen BKV!

Persze, olyasmi is van, ami ma, itt, Európa közepén, sajnos, menthetetlen.. Mi is?

Hát erről gondolkozzanak el, Olvasóim, - legyen ez a házi feladatuk!

Ha esetleg úgy gondolkoznak el, hogy nem is gondolkoznak, - hát én azon sem fogok csodálkozni. Minden iskolában vannak kevésbé becsületes tanulók, - miért éppen az Élet Iskolája lenne kivétel?!

Én csak azon csodálkozom, hogy mennyien túlteljesítik a becstelenséget, és milyen szélsőségesen, - nem csupán a szélekről, hanem az arany középútnak hirdetett útról is!

(2012)