A reggel halott
És a nap is holt
Nincs ki meglátogasson
Csak a selymes hold
Minden magányom
Rámszállott ma már
Ez egy kicsivel több, mint elég
Hogy az ember eldobja magát
És égetem az éjjeli lámpát, egyedül

Az arcképed, a mosolygó
Most is vádlón néz szobám falán
Ez igazán nem bánt, nem bánt engem
Egyáltalán
Csakis az egyre hulló por
Nehezíti meg, hogy megleljem
Az elhagyott fülbevalót a padlón
Hűvösen lesve az ajtóm
És égetem az éjjeli lámpát, egyedül

A magány ekkora súly

Most éppen itt ülök
A kandalló előtt
Ugyanaz a robbanás készül futni
Az agyamon át
Az idő majd hamar szól
A kívánságkútban a kígyókról
Valaki vesz és lesz, ki ad nekem
S lesz ki értem harangol
S tovább égetem az öreg lámpát, egyedül