Nem, nem, nehogy a Lehet Más a Politikára, becenevén elempére gondoljanak, kedves Olvasóim!

Vele most nem foglalkozom, bár arra is tudnám a választ, ha az a párt kérdőjelet tenne a neve után (nem saját magára, hanem csak általában a politikára vonatkozóan!). Esetleg mások tennének utána.. Ám erre a kérdőjelessé tett kifejezésre adandó válasszal majd máskor foglalkozom, - vagy az is lehet, hogy soha. - Itt az idő, most vagy soha! - írta Petőfi Sándor, és akkor némileg ugyan az idő jött be, de ma már az, aki valóban lát, tudja: sok tekintetben akkor is a soha.

A Lehet Egyszerűbb a Politika (LEP) nem párt, nem kérdőjeles kérdés, hanem határozott kijelentés. Részemről.

Egyszerűbb volna ez a politika, és nagyszerűbb, mint az egyszerűsített adóbevallás, mert ahhoz, ha jól hallottam, előbb tizenhárom kérdésre kell válaszolni egyöntetű igennel (ami nevetséges is, meg szerencsétlen szám is). A LEP-hez, - meglepő vagy nem - sokkal kevesebb kell, mint bármelyik közönséges Hungarian fából vaskarikához.

Mi kell, mindösszesen?

Csupán válasz egyetlen kérdésre: akarunk-e ŐSZINTÉBB országot?

NE IJEDJEN MEG SENKI! Nem a lehetetlenre gondoltam: becsületes országra! Nem vagyok én annyira idealistán materialista! Nem! NEM BECSÜLETESRE! Csupán őszintére.

MOST EZT IS LEHETNE! Őszinte országot. Miért?

Hát azért, mert itt a kivételes, KÉTHARMADOS HELYZET. Azzal mindent lehet, még azt is, amit a józan ésszel sohasem (sőt, elsősorban azt!).

A KÉTHARMAD az KÉTHARMAD!

Minek itt számolgatni, hogy hány szavazó, hány elvakított paraszt, hány önérdekét élesen látó, szemfüles polgár állampolgár?!

Ha KÉTHARMAD, akkor az EGYHARMAD a Tisztelt Házban merőben felesleges. Meg kell takarítani. Úgysem tud csinálni semmit, - akkor meg minek van ott, ha csak a tehetetlenség és tehetetlenség között választhat? A kétharmad nem hallgat rá, nem olyan bolond, csak meghallgatja, ami nem ugyanaz, mert kevesebb a semminél. Sőt! A semmi hozzá képest..

Az egyharmadot egy ilyen lekétharmadolt országban egyszerűen el lehet bocsátani, őszinte udvariassággal:

Távozz tőlünk, Sátán-Egyharmad,
hiszen gyenge vagy, mint a harmat!
Minek koptasd itt gégéd, szádat?
Amit elérhetsz: mind csak látszat!
Ne bombázz szóval! Halljuk, untan,
Kétharmad-betonbunkerunkban..
Itt a pénzed, menj a büfébe, -
egyél, igyál, fogj böfögésbe!

Na! Ugye, hogy mennyi időt meg lehetne így takarítani? Ezzel az egyszerű, őszinte, világos beszéddel?

Az idő meg pénz, - ezt még a közmondás is tudja, ha rosszul is, valójában jól.

Kérdés ugyan, hogy mennyi idő ér meg egy eurót, vagy dollárt, de majd, ha Magyarország valamelyik mostani falvacskája lesz Brüsszel (hiszen ezt a döglődő Európát át kell organizálni magyar-módra!), akkor az Időpénzbeváltó Hazafiasanaranytyúkosjegybankunk úgy visszafizeti a Hungarian államadósságot, hogy még vissza is kapunk a pénzből, egy nagy kalappal! Egyet fizetünk, kettőt kapunk!

Az országgyűlés benti, már nem mindenki előtt népszerű, és erősen gépszerű ülései így egyből rövidek lehetnének. A tévé megspórolhatná a parlamenti viták közlését. Minek vita ott, ahol minden vitathatatlan?

Sok minden rövidebb lehetne. A kolbász. A kerítés, amelyik nincs kolbászból, de rövidebb. A hosszú haj, hosszú beszéd. A rövid ész is, - még rövidebb! Az emberek is, kint, - mármint azok, akik máris rövidek, még megrövidítettebbek! A Ház eddigi távvezérlése még simábban nyomogattathatná a gombokat. Meg nyomhatna! Kinek mit. Mint eddig is, de még gyorsabban..

Őszinte országban, ha még egyáltalán szükség volna rá, hogy a Kétharmad ismét megmutassa a magyarok istenét Európának, és háborúért kiáltó békemenetet tartson, megint csak nem volna szükség arra a nagy cécóra, ide-oda mozgó félre- és ferdítő magyarázatokra! Ilyen egyszerű őszinteséggel fel lehetne felkorbácsolni a hazafiasan békés indulatokat:

EZ, KÉREM, ÚGY BÉKEMENET:
BÉKE, - A FENÉBE MEHET!
A FENÉBEN BÉKÉS FENÉK
MUTASSA VÉRES ALFELÉT!
BÉKÉS BÉKÉTLENSÉG, VEZESS!
SZENT SZENTSÉGELŐK FÖLDJE EZ!
EU! ORCÁDRA AD NEKED
POFONT HUNFI HONSZERETET!

Egy ilyen őszinte országból még nyíltabban nyilazóan lehetne őszinte üzenetet küldeni Már Nem Köztársaságunkból a Minket Még Inkább Pártoló EU Barátoknak :

Néppárt! Légy te kétharmados!
Liberálisra csak taposs!
Kényre-kedvre, mi tény, köpd le,
s megdicsőülsz, mindörökre!
Látod? Mi is épp így teszünk,
s Koldusföldön - dagad zsebünk!

No és mi mindent lehetne még elmondani, - ŐSZINTÉN, EGYSZERŰEN, POLITIKÁSAN, patinásan, hagyományhájasan, kereszthadasan, újfajta békeharcdalosan történelmi múltunkról is! Például Adyról, Radnótiról, József Attiláról, Juhász Gyuláról, Móricz Zsigmondról, -, és a hozzájuk hasonló hazafiatlan irodalmi népségről, hogy csak őket említsem azon sok közül, akik nem rajongtak a most erőszakkal igaz magyarként tisztelt bizonyos téháipszilonos névvégződésú úr államának hajókormányzásáért!
No és főleg mi mindent lehetne tenni, egyszerűsítetten, kétharmadosan, őszintén, - szobraikkal, könyveikkel, szellemiségükkel!

Az ÖRÖKKÉTHARMADOSAN EGYSZERŰ POLITIKA sokkal világosabban, őszintébben szólhatna saját nyájának azon részéhez, amelyik, szokásos naiv balgaságában, vérmes reményeket táplált a Kétharmados Boldogságra, de csak a boldogtalanságot találta ezen újviktoriánusan tortúriánus korban, amelynek paradox módon lassan fénye már nincs is, csak árnya. Akár ilyeténképpen is:

Ó, ti nem vagytok polgárok!
Nem jár nektek csak az árok!
Sőt, az sem, ha életvitel, -
jön kézbilincs, dutyi, hidd el!
Semmit sem ér a szavatok, -
ha ránk már leszavaztatok!
Kiforgatjuk zsebeitek..
Kap egy fülest, aki sziszeg!

Nagy lehetőség a LEP! Persze, kell hozzá az Örök Kétharmad. Valamit - valamiért, Valakiknek (mármint a jelenklikknek), - vagyis mindent. Másoknak, persze, semmit, de nem lehet mindenki Valaki, és nem kaphat meg mindenki Mindent, viszont sokan, de sokan kaphatják a Nagy Semmit!

Csábító lehetőség! Miként is szól az a régi nóta:

Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!
Nem vész az el, ha eddig el nem veszett.

Tényleg! Volt észhiányos vész, sok minden elveszett, életeket és fél lábakat is beleértve, - de talán az ősi nemzet, az nem.. Ám egy hazafiatlan ismerősöm, destruáló módon, a napokban megjegyezte: el nem veszett, de annyit szenvedett, hogy annál talán még a kiszenvedéses elveszés is jobb..

Csúnya dolog így vélekedni! Meg azt keresni: mitől szenvedett, szenved leginkább ebben a szenvedő világban a magyar nemzet? Ősidők óta. No, mitől?

Én nem árulom el a választ, kedves Olvasóim, mert az, aki gondolkozik, magától is könnyen rájön, - aki meg nem gondolkozik, azzal ezt megértetni valóságos kínszenvedés. Tapasztaltam!

(2012)