- Megtámadtak! - bősz hangon, akár annyi
elődje, pózol e ravasz ripacsfi.
A pénzeszsák fülébe súgja: válthat
teret, holnap, - mást mondjon a világnak!

Bel, - és külszínpad. Recsegnek a deszkák.
Szájtáti nép elhiszi: ez szabadság.
Hát jól megmondta! Lengő zászlók. Tapsol.
Ha itt forró fej, - nem ép gondolattól!

Ki támadott meg, s kit? Igaz, - vagy mégsem?
A pénz, ha gyűl, - mégis, kinek zsebében?!
Gyűlj csak a téren, készen oly menetre,
amin még Háry Jancsi is nevetne!

Hány ily menetet vitt múltad világa?
Hívő szemecskéd nem kívánja: lássa.
Hány vezér szájalt: - Minket megtámadtak!
Nézz csak ki rajta, ott tágas vakablak!

Balkáni búdat, rossz sorsod eléred.
Én mondom, - nem gépvezér-népvezéred!
Himnusz, nem Himnusz, - vésd eszedbe, itt lenn:
bármily türelmes, mérges már az Isten.

Én megértem Őt! Bár a Jóság, - Jóság,
úgy untatja e hazudós valóság,
sántító beszéd, sunyi összevissza,
s a kéz, Kereszttel, mikor dehogy tiszta!

(2012)