KÉTSZERESSÉG

A bölcselő egyik ismerőse betöltötte hatvanadik élet- és negyvenedik, szorgalmasan ledolgozott, munkaévét. Ezen jubileum alkalmából cége, hálája és őszinte elismerése jeléül, állásából elbocsátotta.

Az illetőt annyira megviselte a dolog, hogy ágynak dőlt, még akkor is képtelen volt felállni, amikor a bölcselő meglátogatta. Utóbbi, kissé tréfálkozón, így szólt:
- Fáj téged így látni, kétszeresen is állástalan állapotban! Mi történt a cégeddel?!

- Azzal, színleg, még rosszabb, mint velem - hangzott a felelet. Azt játssza el, hogy padlón
van, míg én, látod, az ágyamon! Szóval, megy a színlelgetés ezen a nagy hazai színpadon!
Ám ott is van ágy, - no, az annyi mindennek melegágya!

ÁLLNI, FEKTETNI

Egy feltűnően ostoba, szélhámoskodó, de a nőkhöz bizonyos értelemben ugyancsak értő férfiú igencsak magas állásával dicsekedett a bölcselőnek, habár a legtöbben tudták mint jutott ahhoz.

A bölcselő elmosolyodott:
- Értem. értem.. Jól állsz, mert jól fektetsz! Nem te vagy ebben az első a hazai- és világtörténelemben! Kétségtelen: a lefektetett hölgyek szempontjából korántsem vagy ingyenélőnek nevezhető, - a közügynek pedig egyrészt már pontszeme sincsen, másrészt közügy már nem is létezik ügyként, nem csinál abból ügyet senki sem..

KEMÉNY DIÓ

A diót belül kukac rágcsálta, kívülről pedig kisegér.

A kisegér gyorsabb volt, ami nem csoda, hiszen a hernyónak nem is volt foga, hanem csak dióbélreszelője.

Az egérke megörült a kukacos dióbélnek, mivel nem volt vegetáriánus, hanem csak kukacot, dióbelet berántibánus:
- Cincin! Jó a biodió!

A biokukac viszont nem örült az egérkének, pedig az egérke is bioegér volt. Olykor nehéz osztozni mások örömében!

Később egy biomacska is előkerült.

Meg egy bölcselő is, aki megcsóválta a fejét:
- Hej, de bonyolult ez a bioélet is, hát még, ha denaturálják! Minek túldenaturálni? Fogas kérdés, kemény dió! Nem kellene!

A bölcselőnek igaza volt, de mit ér manapság egy okos biogondolat?! Bizony, csúnyán néznek arra a denaturálók!

No, és még ha csak csúnyán néznének, de le is...értékelik!

MIT ÉR EGY KIS IGAZSÁG?

Egy politikus, aki nem csak elveit, hanem pénzvágyó zsebeit is könnyedén el tudja forgatni, akár 180 fokkal is, újévközeli időtájon, belszerveiben jelentős szesznemzetköziséggel /francia pezsgő, tokaji borocska, orosz vodka stb./, a bölcselővel találkozott. Igen vidám, de kissé már kötekedő hangulatában így szólt:
- Nem tudnál nekem kölcsönadni egy csepp igazságot, igazsághirdetőkomám?!

A bölcselő elmosolyodott. Látta, hogy a politikus ezúttal, a szesz hatása alatt,
megfeledkezett magáról /pedig általában a népről, választóiról szokott megfeledkezni/.

Tréfásan megnyomta hát a politikus veres orrát és így szólt:
- Mi a manónak neked egy csepp igazság? Egyrészt bizonyos cseppekből már túl sok van benned, másrészt ismered a mondást: egy hordó mézet tönkre tud tenni egyetlen csepp kátrány. Nos, ne feledd fordítottját: egy nagy hordó fekete hazugságot egyetlen csepp igazság-méz nem tud ugyan tönkretenni, de minek arra pazarolni, ha a kátrányos hordó tartalma változatlanul ugyanaz a hazugság marad?!

A politikus ezen csak nevetett, majd autójába ült és szeszesen-szelesen áthajtott két rendőr lábán. A rendőrök erre semmit sem szóltak, hiszen tudták, hogy az illető parlamentáló úrnak mindenre mentelmi joga van, tehát tiszteletteljesen átálltak ép fél lábukra, és megelégedtek a police függetlenségével.

LÉPCSŐZETES SZOMORÚSÁG

B. pénzt kért kölcsön munkatársától, A.-tól, amellett, hogy azt kérte: dolgozzon helyette. A., kelletlenül bár, de adott neki, mert, ha nem ad, akkor B. dolgozni kezd, és, tekintettel arra, hogy B. a főnöke, az neki, tudta, sokkal többe fog kerülni. B. egyébként viszonylag rendes főnök volt, mivel beosztottját csak pénzkölcsönkéréssel és robotmunkával szokta terhelni, pénzmegadással viszont nem.

B. továbbment egy palotával, de őt is elérte a végzet. Szeretője, C., több pénzt kért tőle, mint amennyit B. kért A.-tól, de méltánylandóan csak arra az arany karkötőre, amit kinézett magának. B., eltitkolt lehangoltsággal, adott neki, mert, ha nem ad, akkor sok minden kinézhet C.-ből. Még az is..

C. továbbautózott két palotával, ott leparkolt, felment a felvonón D.-hez, ahhoz a mafla kettes számú szeretőjéhez, aki még eddig csak kétszer sikkasztott, akkor se túl nagy összeget. C. bevonatta D.-vel a relatív becsület Hungarian lobogóját, megesküdtette egy nagy hasznot hozó tettre, majd kielégítette, de lelkére kötötte: a nagy hasznot hozó tett után ő is elégítse ki őt, azon a módon is, ahogy megbeszélték. Bánatos volt szegény C., nem is csoda, fárasztó módon kétszer is meg kellett mutatnia D.-nek, hogy merre van a becsület mezeje, - oda ne lépjen! Még egy ilyen Anyámasszony Jancsit, hogy attól a kis pinipanamától is húzódozik!

D. kedve némi erkölcsi felhőtől elborult, de nehogy C. kiboruljon és kiborítsa a bilit is, inkább beleült négykerekűjébe, később pedig elgurított valahol egy számot valahová.
A szám elől csak a magyar igazság számát tartalmazta, de nyolc hozzá hűséges nulla követte, mint a parancsolat. Ezt a számot, amely bizonyos pénzecskét jelentett, azóta nem találják.

Keresni azonban keresik, nagyon is, még Immel és Ámmal is keresi immel-ámmal a Nagy Nemzeti Számelvonószéktől.

Szóval ez egy nagyon szomorú történet. Kedélytelen A., bús B., lehangolt C., sőt, D. is megfúrt már egy tucat embert nagy lelkiismeret furdalásában.

Legrosszabbul szegény, szerencsétlen számocska járt. Az a sok nullás. Elveszett, mint egy kisgyermek, akit az anyja se talál. Csak ment, mendegélt a vakvilágban. Szerencsére egy mindent látó jó tündérke segített rajta: fürdőmedencés-parkos tengermelléki palotakunyhócskává változtatta. Ott sütkérezik most, narancsfákkal övezetten, spanyol hon derűs napfényvilágában.

Derű itt, derű ott, szülőhazájában, a kis Hungaryban, a lényegről nem derű? ki semmi, nem kerül napvilágra. Mármint bizonyos ügyeknél.

Ám azért szép országocska ez a Hungary, valóságos tejjel-mézzel elfolyó Kánaán! Egyetértek a Költővel is: ha a Föld Isten kalapja volna, szép hazánk bokréta lehetne rajta. Ám azért erősen remélem, hogy a Jóistennek más az ízlése..

A LÁTSZAT

A bölcselőt meghívták X. díszebédjére. El is ment, mivel X. díszebédjén tényleg volt dísz: jó pecsenyéstálak, hidegkonyhai készítmények, mindenféle kulináris különlegesség. Egyéb dísz nem, - de hát ki olyan elégedetlen, hogy neki ennyi dísz nem elég?

A bölcselő mellett ülő hölgy igen dicsérgette a dúsgazdag Y.-t, aki példamutató módon csak az üzlettel foglalkozott, foglalkozik, semmi mással. Persze, a barátságos matróna nem szólt Y. kétes ügyleteiről, valamint egyes nem kétesekről sem, igaz, utóbbiakról jogosan nem, mert azokból ügyvédei az illetőt már kimosták, az erre a célra szolgáló ügymosodában.

- Y. becsületes ember, nem politizál! - hajtogatta a hölgy.

A bölcselő utálta, ha evés közben badar beszéddel zavarják, - evés után még csak elviselte valamennyire. Villájára tűzött egy szelet pecsenyét, és megjegyezte:
- ..de politizál!

- Az nem! Személyesen ismerem! - vetette ellen a matróna.
- Nos, én is tudok róla egyet, s mást.. - mosolyodott el a bölcselő. Nem szavaival politizál, hanem tetteivel. A köz szempontjából rosszul, saját zsebét tekintve jól.

A hölgy nyelt egyet, később pedig vendéglátójuknak, Z.-nek, bepanaszolta a bölcselőt. Virágnyelven javasolta: ne hívjon meg legközelebb ilyen embert.

Z. joviális úriember volt, nevetett:
- Ugyan, Cucinka, csak nem fogunk megijedni egy kis igazságtól?! Mit árthat nekünk egy ilyen bölcselő, manapság? Egyrészt érdekes fickó, másrészt ismered a mondást: - Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba. Még a mi földi mennyországunkba sem!

Z. véleménye, kerülő úton, visszajutott a bölcselőhöz, de ő is nevetve mondta barátjának:
- Ha a jelenre tekintünk, akkor igaza van Z.-nek, de én a jövőt is látom: eljön az idő, amikor nem csak a kutya ugat majd, és a mennyország is jobban fülel! Ám ezt az időt mi, szerencsénkre, nem érjük már meg!

ÖSSZETÉVESZTÉS

K., aki időről-időre feltartotta, untatta a bölcselőt, most idegesen panaszolta neki, hogy, mióta dúsgazdag lett, tengernyi irigye van.

- Hát nem ritka az irigy ember.. - ismerte el a bölcselő. Ám a körülötted kellemetlenkedők többségét én nem nevezném irigyeknek, hiszen közismert: görbe utakon szerezted vagyonod. Összetéveszted a dolgokat: hívd őket inkább jogosan felháborodottaknak!

K. mérgesen, köszönés nélkül hagyta ott a bölcselőt, pedig máskor bizonyos szintig elviselte a szemébe mondott valóságot.

- No, egy beszédpiócámmal kevesebb lett! - nyugtázta az eseményt nagy megelégedéssel a bölcselő.

Barátja elmosolyodott:
- Azt hiszem, tévedsz! Az illető csak átváltozott: mérsékelt kellemetlenkedődből elszánt ellenségeddé.

GYORSASÁG

A bölcselő igen elgondolkozó arckifejezéssel üldögélt a kávéházban. Egyik barátja odament hozzá, és megkérdezte:
- Mi az, amin ennyire tűnődsz?

- A gyorsaságon - válaszolt a bölcselő. Egy ismerősöm gyorsan ráhajtott a vagyonra, utána gyorsan ráhajtott egy csinos divatdámára, ezt követően gyorsan ráhajtott a politikára, majd gyorsan ráhajtott egy másik autóra..

- No, és hányan haltak meg? - kérdezte a másik, akinek egy ilyen karambol érdektelen hír volt egy kis haláleset nélkül, annyira hozzászoktatták a szenzációkhoz.

- Senki sem halt meg - válaszolta a bölcselő. Sőt, haja szála sem görbült se neki, se a másik kocsiban levőknek. Ám azon tűnődöm: folytatódik-e nála ez a GYORSAN? Elég gyorsan rájön-e, hogy némileg másképpen kellene élnie?