Gyakran hallom ezekben a hónapokban, hetekben a szót: egykulcsos. Igaz, bizonyos fülirányból sokkal gyakrabban. Nem véletlenül.

Hüm.. Egykulcsos. Ránézek kulcscsomómra: de jó lenne, ha az ajtómhoz csak egy kulcs kellene!

Sajnos, három kell. No, nem a gazdagság miatt, hiszen szegény vagyok. Azt nem tudom, hogy olyan szegény-e, mint a templom egere, mert éppen a templom egere talán már nem is olyan szegény, mint egykoron.

Ám szegénység ide, szegénység oda, nem engedhetem meg magamnak, hogy betörjenek hozzám, és azt a keveset, amim van, ellopják. Sokszor a szegénynek nehezebb nélkülöznie a keveset, mint a gazdagnak a sokat. Főleg, ha a gazdag, olykor rejtélyes körülmények között eltűnt valóban értékes tárgyait, előrelátóan biztosította, mert előre látott bizonyos dolgokat.

Mind a három kulcsom azonban beleillik ajtóm hozzája tartozó zárjába. Milyen egykulcsos van még? Ja, egykulcsos adó..

Az egykulcsos adó is jobb a két- vagy háromkulcsosnál, mindenkinek. Valamiben legalábbis. Könnyebb vele számolni. Van más előnye is?

Van, de nem mindenkinek, csak azoknak, akik fent vannak. Minél inkább fent, annál inkább! Egyrészt így könnyebb nem csak számolniuk, de leszámolniuk is, mármint azokkal, akik alul léteznek, a lét kissé megszépített fogalma szerint. Ami fent előny, lent hátrány. Ilyen az élet!

Némi további hümmögésre adhatna okot, hogy, - kivételes kivételektől eltekintve, de ezekre is rossz ránézni! - aki fent, az mindig fent, kifenten-kikenten, fennkölten felkenten, aki pedig lent, az mindig lent. Ám ez a helyzet legalább változatlanul rendszerváltozásosan stabil, - ha minden más inog is!

Van azonban más hátrány is, azaz, akarom mondani, előny. Attól függ, hogy honnan nézzük! Az egykulcsos kulcs (mármint adóként) a gazdaság zárjába, mint okos közgazdászok oly következetes okfejtéssel kifejtették, nem illik bele. Miért?

Csupán azon csekélység miatt (ezt egy bizonyos országocskában nehéz belátni, beláttatni), hogy nem abba a zárba illik bele, ami a gazdaság zárja. Nem azt nyitja ki. Mit nyit ki?

Hát a közpénzek ládikájának zárját. Azt ki lehet nyitni vele, és a hatalomkézzel rendelkezők ki is nyitják. Nekik valóban adó az egykulcsos, mert nagyon is ad. Sokat. Pofától függetlenül pofátlanul!

A gazdaság így nem indul be (nem a zárjába való az egykulcsos kulcs, bár ez csak egy ok a sorozatlövésben), - de egyelőre azok sem indulnak el felindultan, akik rosszul jártak az egykulcsossal.

Mit tesznek? Reménykednek. Akár én, a múltkor, a kinyiffant porszívómnál. Tudtam, hogy hiába, de reménykedtem. Reménykedni mindig lehet, akár ölbe tett kézzel is, nem kíván különösebb erőfeszítést, pozíciót. Azt még a hatalom sem tiltja be, sőt, örül neki, azt támogatja, ha sok minden mást nem is. Ismeretes a mondás: a remény hal meg utoljára. Szamárság, de azért mondogatják. Sokszor ugyanis a reménykedők együtt halnak meg a reménnyel, - de ehhez is fűződnek remények, nagyon is (azt, hogy kiké, arról majd máskor).

A fentebb már említett okos közgazdászokon túl vannak nagyon-nagyon okosak is. Szuper okosak. Ők is tudják ugyanazt, amit okos kollégáik tudnak, tudják, hogy az igaz, - de úgy tesznek, mintha egészen másról tudnának. Erről az egészen másról beszélnek. Jövedelmező ám ez a másról beszélő másság! Sok milliót jövedelmez, de, persze, csak nekik. Az országnak? Ki beszél itt az ország érdekéről? Ja, igen, fent sokat beszélnek róla.. Egyszer azt olvastam egy detektíves könyvben: hol lehet hullát legügyesebben, a gyanú legkisebb árnyéka nélkül elrejteni? A csatatéren! Akár a szócsatatéren. Ehhez, persze, kell az a szóháború, amelyik elfedi az igazit. Az hiánycikk lenne? Itt?! Hungaryban?! Nevetséges!

Hát, igen, az nem hiányzik.. Az el nem vész, - lehet bármi vész!

Csak az a zár hiányzik, amelyikbe a beillesztett egykulcsos adó elindíthatja a gazdaság motorját. Fent is motor ugyan, de az botor.

Ám nem kell olyan pesszimistának lenni! Jobb az intimpistaság, mint a pesszimistaság. Hinni kell! A hit - hat. Más kérdés, hogy mire hatott némely hit a történelem folyamán, - nem tanácsos értő visszanézegetés a történelemre! Gondoljunk arra, hogy Dózsa Györgyöt is megkoronázták, de korona és korona között olykor nagy a különbség. Ott még nem tartunk ugyan, de idővel..

Ha a gazdaság nem is indul be, attól még sok minden történhet. Núbia párduca (Berzsenyi versére célzok) még bátor nyulakat is szülhet, gyáva helyett. Persze, ahhoz esetleg el kell menni Núbiába, mert itt csak bú, hiába.. Csekélység!

No meg az is lehet, hogy az ország beadja a kulcsot. Akkor nem kell az egykulcsos adó sem, attól még lehet, sőt, lesz is kétkulacsosság!

Nem akármilyen ország ez, hanem ef betűvel kezdődő szót érdemlő! (Címerében nincsen kasza, de attól még lehet..). Bezárhatja még az európai bazárt is, - vagy, ha az nem megy, kizárhatja onnan önmagát.

Legvégső esetben megpróbálhatja a lehetetlent: a jobbik eszére hallgat. Ez is lehetőség, és egy előnnyel biztosan járhat, ha többel nem is. Mivel?

Közmondásossal, kincset érővel, rájöhet: - AHOL NINCS, OTT NE KERESS!

Persze, Núbia párduc-szülte itteni nyulainak majd úgy kell beadni a dolgot, nagy hanggal, diadalmasan hordószónokosan:
- KERESTÜK, - ÉS MEGTALÁLTUK!

Utóbbi biztosan sikerül, ha más nem is. Azok a nyulak minden zöldséget bevesznek!

(2012)