JANUS-ARCÚAK

- Janus-arcú és Janus-curriculum vitae-jű ember - jegyezte meg valakiről a bölcselő. Mindkét rendszerhez megtalálta odailleszthető arcát és önéletrajzát.

- No és ha egy harmadik jönne?! - kíváncsiskodott a bölcselő barátja.

- Amennyiben harmadik jönne, - felelte a bölcselő - ő akkor sem jönne zavarba: két arcából és két curriculum vitae-jéből kreálna egy ahhoz illeszthető harmadikat!

TRAGIKUS TÉVEDÉS

Kint az utcán őrjöngtek az emberek. Akit bűnösnek véltek, azt verték, rugdosták, majd lámpavasra felakasztották, jóllehet, esetleg a kiszemelt áldozatok nem is voltak vétkesek.

A bölcselő ajtaján feldúltan rohant be a barátja:
- Nézz ki az ablakon! Fellázadt, gyilkol a nép!

A bölcselő szigorúan rászólt:
- Tragikus tévedés! Kint nem a nép van most, hanem a csőcselék! A nép nem így viselkedik..

Barátja megdöbbent:
- Azt mondod, hogy csőcselék?!

Izgatott vita kezdődött. A bölcselő barátja végül belátta tragikus tévedését, de azért még egyszer az ablak felé bökött:
- Ha ők győznek, akkor majd népként fogják emlegetni, magasztalni őket..

A bölcselő arcán ráncok futottak át:
- Ez így igaz, de az igazság számára ez a mostani utcai tömeg mégiscsak csőcselék marad. Az igazi nép, bár sokakat ért sérelem, most, zavarodottan, kételyek közepette bár, de otthon ül, - és megpróbál gondolkozni..

KINCSES KÚT

Egy ember birtokán nem használt, növényekkel félig-meddig benőtt kút volt. Tulajdonosa repedezett pergamendarabkán alig olvasható írásra bukkant, mely szerint valamikor kincseket rejtettek el a kútban. Éppen erről mesélt családjának, amikor váratlanul látogatója érkezett, aki az utolsó mondatfoszlányokat elkapta, és mindent megértett. Ő szerette volna megkaparintani a kincset, ezért még aznap éjjel lemászott a kútba.

Igen, de a kút jogos gazdája is arra gondolt: nem jó napvilágnál kutatni a kincs után, hátha kilesi valaki, így hát azon éjjel ő is elindult szerencsét próbálni, kezében lámpással, vállán kötélhágcsóval. A kútban levő ember meghallotta a lépéseket, az indákba fogódzkodva gyorsan felmászott, és kiugrott a kútból.

Erre a nemvárt eseményre a birtokos annyira megrémült, hogy lámpáját elejtette és hanyatt vágódott. Azt hitte: maga az ördög ugrott ki a kútból!

Még másnap is hideg futott végig a hátán, ha visszagondolt a dologra. Felkereste a bölcselőt és tanácsot kért: eladja-e a birtokot, ahol ilyen veszélyes, ördögös kút található?

A bölcselő nevetett:
- Egy ördögöt add el! Add el inkább az ördöghistóriát! Sok ember imádja a veszélyt, amellett hiszékeny, végtelenségig. Csinálj kutadból éjszakai látványosságot a turistáknak, - és valóban kincset adó kút lesz belőle, kiugrasztja, ha nem is a valódi ördögöt, de a látogatók pénzes zacskóiból azokat a szépen csengő aranyakat!

NÉGYÉVENKÉNTI FECSKÉK

A bölcselő egy politikus választási ígéreteit hallgatta és megjegyezte, hogy igen tetszetősek a négyévenkénti fecskék. Barátja kíváncsian tudakolta: mit ért ezalatt?

- Nos, csak azt, - válaszolta a bölcselő - hogy ezek az ígéretek megjönnek, mint tavasszal a fecskék, de választás után elszállnak, és csak közel négy év múltán, a következő választásnál térnek vissza.

Ebben a pillanatban a szónok különösen nagy ígéretet röpített fel a levegőbe. A bölcselő gúnyosan felkiáltott:
- No, már megjött a négyévenkénti gólyák egyike is!

GYÓGYSZER ÉRTÉKŰ KÖNYVEK

- Szerintem X. könyve is, Y. könyve is valóságos orvosság! - dicsérte meg két tollforgató
művét a bölcselő.

- X. könyve is?! - lepődött meg a társaság egyik tagja. Én elolvastam, rettentően unalmas!

- Igen, így van - ismerte el a bölcselő. Ám éppen ezért orvosság az álmatlanságra. Y. könyve viszont olyan érdekes, hogy felébreszti a túlságosan aluszékonyt és egy kis életrevalóságra serkenti.

REKLÁMUTCÁK

- Szép volna ez a város, csak ne volna minden utcája reklámutca! - sóhajtott fel a bölcselő.

- Reklámutca?! - nézett csodálkozón a bölcselő hölgyismerőse.

- Igen, igen, minden utca tele van reklámokkal, - magyarázta a bölcselő
ilyesfélékkel: Ön nyer rajtunk, ha.., Az Ön pénztárcája boldog lesz, ha.., Családja csókolgatja, ha.., Nyúljon be a zsebünkbe, mi leszünk az Ön Olcsójánosai, ha.. Nos, annyian bizonygatják, hogy így, meg úgy, milyen jól járok, ha bemegyek az ő utcájukba, hogy már nincs is kedvem kitenni a lábam otthonról. Én ugyanis - sokakkal ellentétben - utálom a hazugságot!

Alig mentek tovább pár lépést, hatalmas falragasz ragasztódott rá a szemükre:
- HA AZ IGAZSÁGOT SZERETNÉ MEGTUDNI, VEGYE A.. ÚJSÁGOT!

A bölcselő szívéhez kapott. Jól ismerte a kérdéses újságot: időnként, reklámcélból, ingyen bedobták postaládájába. Igaz, volt abban igazság is, mert mindig helyesen nyomtatták rá az aznapi dátumot, de a gondolatok különc tudósát ez nem elégítette ki.