TÜZES VÁGY

Az adósait szemérmetlen kamatokkal gyötrő uzsorás háza előtt valaki így kiáltozott:
- Tűz van! Tűz van!

A kiáltásokra sokan összegyűltek. Ki oltani jött, ki inkább örömmel elnézegetni mint ég le a ház, esetleg a fösvénnyel együtt. Valamennyien csalódtak.

- Hiszen nincs is tűz! - mondogatták.

- Hát akkor tévedtem! - vont vállat a kiáltozó. Úgy láttam, mintha füst szállt volna ki az ablakrésen. Talán szivarozott a bent lévő kuporgatójani...

A tömeg szétoszlott. A tűzjelzőt utolérte barátja, és megkérdezte:
- Miért kiáltoztál tüzet?! Tudom, hogy téged is sanyargat az a vénember, de mire volt jó ez a tréfa? Semmire!

A tüzet kiáltozó elmosolyodott:
- Nem feltétlenül, édes egykomám! Lehet, hogy ötletet adtam másoknak. Ahol ma nincsen tűz, ott holnap még lehet!

TOLVAJFURFANG

Két legény lődörgött a vásárban. Ágrólszakadt volt mindkettő, kétszeresen is: leszakadt velük a cseresznyefaág, még mielőtt jóllaktak volna cseresznyével. A leszakadást nadrágjuk bánta, a cseresznyét viszont más és később, mivel az nem az övék volt: ők csak csenegettek.

Féléhes ember is megkíván egy kis pecsenyét, sült kolbászt, miegymást, nem csupán a teljesen éhes. Pénzük azonban nem volt. Egyiküknek ötlete viszont igen. Kiabálni kezdett:
- Jaj, emberek! Ellopták a pénztárcám! Minden pénzem oda!

Ez nem volt igaz, ám nagy csődület támadt, amit egy igazi zsebtolvaj ügyesen értékesített.
Sokan megsajnálták a kárvallottnak gondolt legényt. Adtak neki egy kis sült húst, kolbászt, sajtot, kenyeret. Az egyik vásárosbódé mögött mindent megfelezett társával, és büszkén hozzátette:
- Látod?! Nem loptam semmit, mégis megtömhetjük a bendőnket!

Barátja gúnyosan elmosolyodott, majd félig telt szájjal dünnyögte:
- Valamit azért mégis loptál, komám! Mit is? Egy kis, számunkra előnyös, szánalmat..

ÚJ CÉGTÁBLA, RÉGI CÉLTÁBLA

A boltban rossz, silány minőségű árut kínáltak, ráadásul nem is olcsón. Még a közelben lakók is, ha tehették, inkább a szomszédos városkába mentek ezt-azt beszerezni. A bolt így is ment-megyegetett valahogy, de a boltos felesége elégedetlen volt a bevétellel. Ráparancsolt a férjére:
- Fesd át a cégtáblát, fiacskám! Régi már az, kissé kopott. Az új majd több vevőt csalogat be hozzánk!

Szót fogadott a férj, átfestette, sőt, még egy új helyesírási hibával is megtoldotta a feliratot.

Két napig nőtt is a betérők száma, de azután megint csak visszaesett a forgalom.
A boltos így panaszkodott barátjának:
- Nem értem, hogy miért csak két napig keltett figyelmet az új cégtáblám!

- Talán azért, - mosolyodott el a barátja, - mert minden csoda három napig tart ugyan, de, ha az áru bent ugyanúgy bég, mint előzőleg, akkor addig sem. Hiába fest új cégtáblát a cég, ha a vevőkör rájön: fent a cégtábla új ugyan, de ő továbbra is csak a régi céltábla!

AZ ÉLET ÉRTELME

A bölcselő, vékonyka pénztárcájához képest, túl sokat költött könyvekre, amelyek az élet értelmével foglalkoztak. Utóbbi téma volt ugyanis a tudós kedvenc vesszőparipája. Nos, ilyen paripán messzire lehet jutni, csak azután ott a baj, hogy nem tudja az ember: hová jutott is el valójában?

Könyvekre még csak futotta valahogyan a bölcselő pénzecskéjéből, de feleségének és gyermekeinek tisztességes ruhára, cipőre és mindennapi ebédre-vacsorára olykor már nem. Panaszkodott is utóbbiak miatt barátjának, aki egy darabig kelletlenül hallgatta, de végül kifakadt:
- Adok neked egy jó tanácsot, komám, mert tisztellek, becsüllek, - de ne sértődj meg érte! Kicsit kevésbé keresd az élet értelmét, de ugyanakkor némileg jobban éld az értelem életét! Én sem tudom pontosan, hogy mi is az élet értelme, de azt igen: ha az ember nem törődik eléggé a családjával, az igencsak értelmetlen, sőt, veszélyes!

KÉT KUTYA

Egy marcona buldog azt állította magáról, hogy ő EB. Társa, a csúnyán néző pitbull viszont mérgesen vakkantotta oda neki, hogy nem eb, hanem ő is, igenis, KUTYA.

EB vagy KUTYA? Ezen összevesztek, egymásnak estek, vadul harapdálták egymást.

Gazdájuk kiküldte a házból az inast, azzal a paranccsal, hogy csináljon rendet a kutyakomédiázók között a korbáccsal. Az inas így is tett.

Egy bölcselő, a kerítés túloldaláról, tanúja volt az eseményeknek. Így korholta a két egykutyát:
- Ó, kutyusok, kutyusok! Muszáj nektek olyan iszonyúan ostobáknak lennetek, mint az embereknek?! Nem kutyához, ebhez méltó az ilyesmi!