SZAMÁR AZ UBORKAFÁN

Két bölcselő sétálgatott. Hatalmas uborkafa tetején igen kövér és igen nagyhangú szamarat pillantottak meg. Nyakában Kertelemrejtelemország hivalkodó címere gőgösködött. A csacsi, tekintetéből ítélve is, hű maradt a kilógólólábú felségjelvényhez.

Az egyik bölcselő jóindulatúan jegyezte meg társának:
- Szamárnak szamár ugyan, de azért részben saját magának is köszönheti, hogy felkerült az uborkafacsúcsra Főmellébeszélősenkiházibiztosnak, mert ilyen kövéren ugyancsak nehezére eshetett a mászás!

Társa óvatosabb volt:
- Jó, jó, lehet, hogy így volt, ő is igyekezett. Ám azt nem tudhatjuk, hogy kik nyomták felfelé!

KEREKERDŐ NÉGYSZÖGESÍTÉSE

Bizonyos Nagy Valaki Kertelemrejtelemországból külföldre távozott, pazarolgatni az állam pénzét. Egy elegáns bárban, két cicababával való elcicázgatás közepette, hallott valamit félfüllel valamiféle négyszögesített kerekerdőről.

Hazatérvén, de meg nem térvén, úgy gondolta: egy négyszögesítés szép kerek summát hozhatna a Pereputtyom Kft.-nek, amelyhez becsületesen semmi köze nem volt, ha azt a csekélységet leszámítjuk, hogy a cég rossz kis fiacskája egyik tulajdonát képezte. Fákat tehát kivágtak, zsebbe pénzt bevágtak.

Kicsit kisebb lett a Kerekerdő keleten, de most már - állítólag nyugatiasan - négyszögű.

Mármint legalábbis egy darabig, mert jött Új Fordulat, Új Nagy Valaki, új külföldi bárléháskodás új cicababákkal. Az Új Nagy Valaki hazatérvén kijelentette: nagy hiba volt Kerekerdőt négyszögesíteni! Nyugaton ez már kelletlen, miért hagynánk így kedvetlenkedni keleten?! Fákat tehát kivágtak, pénzt meg zsebre vágtak.

Ismét kisebb lett a négyszögesített Kerekerdő, de újra kerek! A visszakerekítést a Lányom-Vejem Államtejen Kft. végezte, nem olcsón ugyan, de hát közismert, hogy olcsó húsnak, híg a leve. Új Nagy Valakinek az említett káeftéhez erkölcsösen-szemölcsösen égvilágon semmi köze nem volt, kivéve azt az apróságot, hogy lánya és veje ott számolta át saját zsebébe az aprópénzmilliócskákat.

No, ez így ment tovább, mármint a kerekecske-legombolomocska, négyszögecske-kis csókoska..

Mármint egy darabig, mert a végén az egész Kerekerdő elfogyott.

A nép esze azonban, szerencsére, nem fogyott el, mivelhogy ilyesmivel azelőtt sem rendelkezett az a kis popsis populus, csupán feje lágya van neki, az meg sehogyan sem akar benőni.

No, ha majd mégis benőtt, akkor én is folytatom ezt az igazságot.. .akarom mondani ezt a mesét.. ezt a mesemesketét.. ám, ha erre várok, én is milliomosnak érzem magam, - mármint időmilliomosnak!

BÖLCS ÁLLAMFORMA

Találkozott két nagy kujon király. Egyikük, serlegezgetés közben, megjegyezte: ő márpedig bevezetteti a jogállamot annak örömére, hogy Fényesfelség nevű főnemesvérű paripája minden versenyszámban győzött.

A másik király nem értett vele egyet, úgy vélte: kényes portéka a jog, a végén még a királyi pálcán is kifog!
- No, azon ugyan nem, ha tudjuk kinek a fejére üssünk vele! - nevetett a versenyparipás uralkodó.

Egy idő után ismét találkozott a két sokmindentelboronás koronás.

- Ugye, nem vált be a jogállam?! - kíváncsiskodott a kétkedő.

- Dehogynem! - válaszolta a másik. Persze, helyesen kell értelmezni a jogállamot. Én így is értelmeztem: Minden Jog Nálam!

BOHÓCKODÓK

Kertelemrejtelemország főpolitikusai népszerűsködni akartak, ezért bohócruhába öltöztek és
előadták, no, nem a pénzt!, de a JAJ DE SZERETJÜK EGYMÁST, MEG MIEGYMÁST! című színdarabot a beteg gyermekek szórakoztatására. Ebben ugyanúgy ócsárolták, piszkolták egymást, mint addig is, de így, bohócöltözetben, mindez érdekesebb volt, és tréfának tűnt.

A két pillanatra előnyös helyzetbe került kis hátrányos helyzetűek nevettek, tapsoltak. Végül minden gyermek tetszetős kinézetű olcsó játékot is kapott, amely nem szívből jött ugyan, hanem álszent csalafintaságból, de a még ártatlan gyermekek erről mit sem tudogattak.

Az újságírók háta mögött meghúzódó és a jelenetet elnézegető bölcselő némi gúnnyal jegyezte meg, mintegy önmagának:
- Amit a színes ruhás-krumpliorros jómadarak csinálnak most, meg amit ezek a gyermekek, az alig különbözik egymástól. Utóbbiak eljátszanak a játékokkal, előbbieknek pedig az a játéka, hogy megjátsszák magukat!

ÍGÉRGETŐ SZENT JÁNOS

Kettőspálospali Jani, a neves politikus és önzsebképviselő, édesfürtdombi szölőbirtokán borozgatott kebelbarátjával, Idenekemis Danival. A jó barát, persze, már jó borosan, és nem túl okosan, évődőn jegyezte meg:
- Te mindenkinek csak ígérgetsz, te, te egészenfaszent Ígérgető Szent János! Nem ismered a mondást, hogy ígéretekből nem lehet megélni?

Szerencséjére Jani is borhangulatban volt már, nevetett:
- Már hogyne lehetne?! Elég tűrhetően megélek belőle.. és, amint tudom, te sem panaszkodhatsz!

ELNYUGTATÓ NYUGDÍJ

Hiszékeny emberekkel Dunát lehetne rekeszteni, de nem érdemes, - mit csinálnánk
a megmaradó hét tengerre valóval? A szónokló népvezér mindenesetre nagy választási hangerővel jelentette ki:
- A nyugdíj - legyen nyugdíj!

A hallgatóság tapsolt, éljenzett, zászlókat lobogtatott, serdülő leánykák és középkorú dámácskák csillogtatták a szónokra vágyszemeiket, öregedő bácsikákban és vénséges vénekben éledt a remény. A tömeg szent és biztos ígéretként fogta fel e szép, magyaros tömörségű mondatot a nyugdíjak jövőbeni jelentős emelkedésére, ha nem is a Mount Everest csúcsáig, de egy kedves kis dombocskatetőig.

Elcsitultak a kürtök, elpufogtak a dobok, fakulni kezdtek a szalagok, elszállt a madárkaének. A népvezért, nagyon szűk körben és nagyon óvatosan, kérdőre vonta néhány kétkedő főkolomposa:
- No de, miből emeljük majd fel a nyugdíjakat? Mit értettél azalatt, hogy a nyugdíj legyen nyugdíj!

A népvezér elmosolyodott:
- Igazat mondtam, ti csacsikacsigák! A nyugdíj valóban nyugdíj lesz! No és hol lehet legjobban elnyugodni ily csekélyke díjakkal?! Hol az a hely, ahol nem kell már idegeskedni a legmagasabb gyógyszerárak miatt sem? A villanyszámla miatt sem, mert ott ingyen fényesedik az örök világosság? Ahol már nem kell enni, menni, venni, lenni? No, gondolkozzatok csak!