Nagymamám szokásos végtelen jóindulatával és bizakodásával mondogatta nehéz időkben a közismert mondást: - Úgy még soha sem volt, hogy valahogyan ne lett volna..

Gyakran mondogatta, mert gyakran voltak nehéz idők, sőt, szinte folyamatosan.

A valahogyan mindig bejött. Például, aki rosszat várt, esetleg még rosszabbat kapott, de aki jót várt, az is kaphatott mérsékelten rosszat.., de esetleg szélsőségesen rosszat is! Jót várni, akár a tudatlanság optimizmusával, annyiban mégis jobb, hogy amíg valaki a jót várja, reménykedik, ami kedvezőbb állapot annál, mintha a reménytelenséggel töltené az idejét. Közben stressz-tréning mutatványokat végezhet, mielőtt a stressz végez vele!

Az okos dolog az, ha erre is számítunk, arra is, de még emerre és amarra is. Mindenre! Valami ezek közül biztosan bejön. Az élet nem két-, hanem sokesélyes. Kedvenc költőm, Ady Endre, kissé leszűkítette a lehetőségeket, amikor ilyeneket írt:

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

Írtam is neki, jelenlegi lakhelyére, visszafelé címezve az időben:

- Bandikám! Utólag pontosíts! Ez is lehet, az is lehet, elengednek macskát, ebet. Lehet, hogy bolondok vagyunk (bármint tagadjuk), az is lehet: egy szálig azok, mert elnézzük a bolondságokat. Az is lehet, hogy ők nem bolondok, csak olyan szentek, akiknek túlságosan maga fele hajlik a kezük, szentségtelenül, és nem bolondoznak, hanem sokkal súlyosabb dolgokat cselekszenek. Ám nem minden bolond vész el egy szálig, a bolondokkal a jövőnek is számolnia kell, mert egy bolond százat csinál. No és kiknek a hitéről van szó, mert a mi hitünk, nem az ő hitük, és egyre több hívő hitetlenkedik? Hitekben is sok a másság, ha győzött is az erőszakolt azonosság. Bandikám! Írd át azt a fölszállott a pávás-vármegyeházas versed, többféle lehetőséget felcsillantóra szomorú magyar valóságunknak. Minden lehet: meghalunk, nem élünk, kiszenvedünk, elpatkolunk, kinyiffanunk, elmúlunk, kimúlni sem tudunk, de döglődünk.. Sokféle a magyar lehetőség! Üdvözlettel: L. M.

Talán nincs igazam? (Ez az egyetlen, aminél a válaszlehetőség beszűkül: igazam van, még ha hiába is.)

Itt van például az Európai Unió, becenevén EU.

Egyik lehetőség: legyőzzük (erről szól Legyőzzük az EU-t! című írásom). Másik lehetőség: nem győzzük le, de meggyőzzük magunkat arról, hogy legyőzzük. Utána meg arról: tulajdonképpen legyőztük, még ha nem is, mert minden győzelem relatív.

A lehetőségek között ott van az elhúzódó szabadságharc (erről is írtam Szabadságharc címmel). Továbbá lehet: minket húz el valahová saját szabadságharcunk, oda, ahol nem lesz kolbászból a kerítés, de mivel már most sincsen abból, ez nem stratégia-, hanem csupán csatavesztés, illetve még az sem, hanem átmeneti haderőforrás átcsoportosítás, külön erre a célra létrehozott haderőforrás misztérium-minisztérium főparancsnoksággal.

Lehet az is: csak megmutatjuk az EU-nak a magyarok istenét. Sőt! Még az is: az EU mutat nekünk valamit.. Kiléphetünk sok mindenből: EU-ból, önmagunkból (utóbbi kelti a szokásos önkívületet), kiléphetünk, hogy utolérjük azt, aki leghátul viszi a sorban a rekordot valami nem éppen dicsekedni valóban, - de be is léphetünk annyi mindenbe! Abba a barnába most, persze, nem, ami esz betűvel kezdődik, mert abban benne vagyunk, - és minek lépnénk ki arra a rövid időre, hogy azután - szokás szerint - megint belelépjünk?

Folytathatnám, - de minek? Csigavér! Olyan még nem volt, hogy semmi ne legyen. Ha nincs jó, attól rossz még lehet. Ha nincs rossz (ami elképzelhetetlen, csak a teljesség kedvéért említem), akkor is van valami: leesett állak sora. Ha nincs ebadó, autóból kidobott kutya akkor is van, ha ebadó van, akkor kóbor kutya, akivel kutyául se bánnak, még inkább van.

Barátaim! Ellenségeim! Költőtársak! Pénztárca okból már semmire sem költő társak! Íródeákok! Síró diákok! Azok, akik csak a láncaikat veszíthetik, meg azok is, akik már a láncaikat is eladták! Pofátlanul profitozó maffiózók! Pofára esett elesettek! Polgárproletárok! Proletárságot színlelő nagypolgárok! Papok! Pipik! Papucsok! Pojácák! Babák! Bábuk!

Kedves és kedvetlen Mindenki! Ide süssetek!

ÉN mondom: NYUGALOM!

Lesz, ami lesz! Ha nem az lesz, ami lesz, hanem az lesz, ami nem lesz, - akkor megeszem a kalapom.

Ha rajtam lesz a kalapom, akkor innen láthatjátok: igazam lett, mivel nem a nem lesz lett, hanem a lesz, - akármi is az.

Ám ha nem lesz rajtam a kalapom, akkor is nyugi! Csak semmi szélsőségesség a széleken! Az csak annyit jelent majd: megettem a kalapom, vagyis pontosabban: eladtam, hogy legyen mit ennem. Ha kalapom nem lesz, attól még lesz, ami lesz, - ha sok minden nem lesz is, hiszen mennyi minden máris nincsen kis hazánkban: józan ész, eszes józanság, békés békesség, őszinte tessék!, őszinteség, igazat mondás.. - pálinkázás, igaztól fázás, valamint hinta-palintázás viszont nagyon is van!

No, ugye? Így is van, úgy is van, bánat is van, bú is van. Akinek nem ügye, ne vegye magára! Akinek pedig ügye, - az úgysem veszi. Valahogyan így tartja a mondás, bár, abban, most jut eszembe, nem ügy van, hanem ing.

No és ing is! Sok minden. Az ország is. Fog is. Az lesz! Ingás. Ingadozás. Ingázás. Ing ázás. Illetlen ingetlenkedés. Ingerlés. Ingerület. Eső után köpönyeg. Köpönyegforgatás. Szemforgatás. Felforgatás. Kard forgatás. Sok minden!

No, látjátok? Nem kell félni a jövőtől.

Az is elég, ha rettegtek tőle!

(2012)