Koromfekete Pista jó helyen éldegélt Puttonyosszőllős faluban, mivel kertjük szomszédos volt Fűzfaszeretősékével. Miért volt ez jó hely Pista számára? Hát azért, mert Fűzfaszerető Piroska, a tanítónő, a legszebb lány volt a faluban, egyúttal dolgos is, kedves is. A legszebb, persze, kevésbé csúnyát is jelenthetett volna más faluban, - de Puttonyosszőllősön sok szép lány volt, és közöttük Piroska a Szépek Szépe. Jobb szomszédos kert szép leánnyal, mint csúnyával, - legalábbis legényszemeknek, elnézegetésre, mindenképpen.

Pista is csinos legény volt, és az ő fejében sem káposztalé lötyögött. Elvégezte a mezőgazdasági főiskolát. Ám nem csak az iskolában vizsgázott jól, hanem a mindennapokban is. Meglátszott ez a Koromfekete-család által termelt salátán, paradicsomon, paprikán, - de még a tökük is akkorára nőtt, hogy nem volt annál nagyobb és sárgább a faluban!

Piroska és Pista szülei barátkoztak, erősen. A mondás is úgy tartja: rossz szomszédság, török átok. A jó szomszédság viszont áldás, kölcsönösen.

Piroska nem volt az a közmondásbeli Kató, akit könnyű táncba vinni. (Egyébként a Katókat sem mind!) Ám táncolni szeretett. Egyszer a bálban a legtöbb táncot Pistával járta, nyolcat is, de négy-négy táncot Pista barátaitól sem tagadott meg, vagyis Kárászhalas Petitől, valamint Tiptop Feritől. A táncok szám szerinti mérlegének mutatója így Pista javára billent, és talán még más is erre mutathatott volna, ha Pista jobban odafigyel, - de a legény ezt mégis kevesellte.

Mérges lett Pista. Először Petit és Ferit tagadta ki barátságából, mert azok, állítása szerint, nagyon nézték Piroskát. Ez az állítás annyiban igaz volt, hogy mindkét legény szeretett szép leányokra nézni, Piroskára különösen. Pista a leánynak is azt mondta:
- Annyira tetszik neked Peti, meg Feri, hogy egyre-másra táncolsz velük?!

- Mit csináltam? Talán nem táncolhatok más legényekkel, csak veled? Nem vagy az életem karmestere, hogy nekem dirigálj! - vágott vissza Piroska.

- Nagyon fenn hordod az orrod! - vetette a leány szemére Pista. Emlékszel, hogy mit mondtunk egymásnak az iskolában? Örök harag, míg a kutya meg nem harap! - ezt mondtuk.

- Mondtuk, mondtuk.. de kicsik voltunk még, és, ha már felemlegeted, el kell árulnom, utólag: Kaprosmarkos Jutka ette meg akkor a tízóraid, nem én. No és akkor is te mondtad ki először, igazságtalanul, az örök haragot, én csak rányelveltem.. - védekezett Piroska.

Ettől fogva Pista elkezdett Piroskára sem nézni, bármilyen nehezére esett is. Petivel és Ferivel sem állt szóba. Még a köszönésük sem fogadta.

Három nap múlva beütött a baj, azaz inkább kigyulladt. Villám csapott Kárászhalas Petiék szalmatetős házába, amelyik nem volt messze Pistáék portájától. Pista is rohant tüzet oltani, meg szervezni a vízhordást. Sikerült eloltani a tüzet, mielőtt nagyobb kár keletkezett volna.

A vizes vödröt cipelők között ott volt Tiptop Feri is, aki az oltás után így szólt Pistához:
- Szamár vagy, Pista! Piroska ugyan négyszer táncolt velem, - de kivel táncoltam én tízszer is? Kaprosmarkos Jutkával! Neki udvarolok, ezt az egész falu tudja már, de úgy gondoltam: néhány tánc Piroskának is jár, udvariasságból, hiszen szegről végről rokonom. No és Kárászhalas Peti mit vétett neked? Jó, jó, ő is táncolt Piroskával, de véletlenül meghallottam, mert mellettünk voltak, hogy közben dicsért téged a leány előtt. Petit Kerekgombos Márti felé húzza a szíve, jó irányban, és Márti nem az a leány, aki elnézné, ha Peti mással egyepetyézik. Ám ezt Peti nem is teszi. Néhány illendően eljárt közös tánc még sem etye, sem petye, sem etyepetye!

Elgondolkozott ezen Pista, majd így szólt:
- Jó! Ezek szerint visszaállítjuk a barátságunk?

- Az nem szükséges, - nevetett Feri - mert nem is állt máshova. Miféle barátság volna az, amelyik minden szamárság miatt odébbáll?

Igaza van a mondásnak: a harag rossz tanácsadó. Még akkor is az, ha szerelem szülte. Ám a szív néha olyan gőgös király, amelyik a rossz tanácsadót is megtartja egy ideig, még önmaga kárára is. Piroska viszonzásul szintén azt mutatta: számára levegő ez a Pista. No, ha meggondolom, hogy mennyire szükséges a levegő annak, aki nem vízben úszó halacska!

A szülők a két családban továbbra is barátkoztak egymással. Pista apja megjegyezte Piroska édesanyjának:
- Az én fiam nagyon tud haragudni, - de szeretni is! Feleség kellene neki, olyan, aki tud bánni vele. Engem is kezes báránnyá varázsolt át a feleségem!

- No azért az sem jó, ha valaki túl büszke, az is olyan tüzet gyújthat, aminek sok az üszke.. - nevetett Piroska édesanyja. A lányunk most is elpirosodik, ha kiejtjük előtte Pista nevét, - és szerintem nem csupán a haragtól.. Ami lesz, lesz, majd kivárjuk, nem várra lőnek az ágyúk. Ám miért beszélek ilyen fennkölten? Gyertek át este, paprikás csirkére, borozgatunk, beszélgetünk. Ha Pista nem jön, hát nem jön, majd megjön a jobbik esze..

Pista nem ment át paprikás csirkére. Sőt, másnap, a régi léces kerítés elé, másikat is épített Piroskáék kertje mentén. Vastag deszkákból, magasat, olyat, amelyiken nem lehetett átlátni. Mondta neki az apja, gúnyosan:
- Pista, Pista, lesz még ebből vissza! Ez egy kerge kerítés, - hová fut nálad az ész?

Hát vissza nem lett egyhamar, de napok múltán a deszkakerítésen két kis lyuk keletkezett, észrevétlen annak, aki nem nagyon nézett oda. A legény azokon, titokban, átnézegetett Piroskáék kertjébe, de nem a piros paradicsomokra volt kíváncsi..

Meglátta a két lyukat Piroska, meg az időnként mögöttük megjelenő legényszemeket, mert nem mindig annyira biztos, hogy titkos, ami titkos, mint egyesek gondolják. Észrevette, és egy maga költötte dalocskát dúdolgatott, bizonyos legény füleinek is jól hallhatóan:

Falra borsó némely szerelem!
Pitypang mezőn pinty pityeg velem!
Pitypang gömbről pihe-puha száll!
Konok legény, neked, mondd, mi jár?

A dal, az csak dal, de Piroska néhány leszakított pitypanggömb ejtőernyőseit is gyorsan átküldte, mindkét lyukon. Elkapta volna szemeit, Pista, ha sejti a dolgot, mert a pitypang szálló termése csak annak szép, aki nézi. Akinek a szemébe száll, az nem kedveli a dolgot!

Ám belátta Pista: Piroskának joga van fújni rá. Még ha csak a pitypang termését fújná..! Bánatból búba esett. Látták ezt a szülei. Egyik este ajándékot hoztak neki: fekete díszkutyust. Gombszemeivel mosolygott, de szájából hatalmas fogak ijesztgettek.

- Ki küldte?! ? ugrott fel a székről Pista,

- Magától kéredzkedett be a kertkapun.. ? mosolygott édesanyja. Nem tetszik?!

Elkomorodott Pista. Örök harag, míg a kutya meg nem harap?

Másnap lebontotta a deszkakerítést Piroskáék kertje felé. Piroska nevető szemmel nézte, de nem szólt semmit. Pista átkiabált:
- Piroska! Tartom az örök haragot, de azt nem bírom ki, hogy ne lássalak!

- No és hol tartod a haragot?! - tudakolta a leány kíváncsian.

- Holnap megmutatom! - válaszolta a legény.

Azon az éjjel Piroska nem sokat aludt. Ugyan, hol lehet tartani az örök haragot - és hogyan? Mint értette ez a furfangos legény? Meg is ijedt. Jobb volna talán megígérni neki, hogy tíz táncból inkább kilencet vele táncol, legfeljebb egyet mással, ha utóbbit az illem megköveteli? Ám az jó jel lehet, hogy lebontotta az átláthatatlan deszkakerítést.. de az látható ebből, amit ő remél? Jaj! Vannak még szép leányok a faluban, rajta kívül is.. Csábítóan nagy szemekkel is..

Reggel már korán kiment a kertbe, kapálgatott, bár utóbbira nem igen volt szükség. Pista sem sokáig váratott magára. Megjelent, és ilyen versikét mondott:

A fejemről lekerült a süveg.
A kezemben két volt borosüveg.
Amit tettem, arra mondom: - Ejnye!
Pitypangot is fújhatsz a szemembe!

Felmutatott ez a Pista két üveget, már bor nélkül, de mindegyikben benne volt a dugó. Az egyiken ez állt: ÖRÖK HARAG. A másikon pedig ez: ÖRÖK SZERETET ÉS HŰSÉG.

- Az ÖRÖK HARAG feliratút megtartom, Piroska, de sohasem fogom kihúzni belőle a dugót, nehogy a harag kiszabaduljon. A másikat viszont, itt van, fogd, átnyújtom neked. Ha karod, kihúzod a dugóját, ha nem akarod, hát nem..

Piroska elmosolyodott:
- Jó! Holnap választ adok neked a folyó melletti nagy fűzfánál. Gyere el, várj rám birkatürelemmel, mert ha nem talállak ott, akkor visszafordulok! Hozd el az ÖRÖK HARAG címkéjű palackot is!

Szokásához híven másnap is felkelt a nap. Pista már ment is, magával vitte az üveget, de nagy izgalmában az elemózsiával telt tarisznyát otthon felejtette. Piroska jó ideig nem jelent meg a láthatáron, de a legény tudta: ha megígérte neki, hogy eljön, - el is jön, betartja a szavát!

Várt, várt, és átgondolta a dolgot. Micsoda hirtelen haragú szamár is ő! Piroska eljön, de mi lesz, ha megkéri a kezét, és a leány nemet mond, kikosarazza? Ettől úgy megijedt, hogy majdnem belecsúszott a folyóba.

Eltelt egy újabb óra. A távolban feltűnt Piroska, kosárral. A kikosarazáshoz a lányok nem szoktak kosarat vinni magukkal, gondolta Pista, - bár ki tudja? Eddig még sohasem kérte meg leány kezét..

Piroska megérkezett, és szigorúan szólt rá Pistára, de versben:

Te rossz legény, mindjárt véged!
Megkapod a büntetésed!
Pitypangfelhő nekiered:
félsz, vagy nem félsz, - hunyd be szemed!

Félt Pista, de nem a pitypang termésétől, bár az sem kellemes, ha az emberfia szemébe kerül. Ám engedelmesen behunyta a szemét.

Mindét lezárt szemhéján azonban gyönyörű érzés keltett ujjongást a legényben: nem a pitypangfelhőt kapta, hanem Piroska csókját. No és a kosárban sem kikosarazás volt, hanem sült csirke, sonka, kenyér, kalács, vörösborocska.

A leány elmagyarázta Pistánk: legjobb, ha az ÖRÖK HARAG feliratú palackot, a lezárt dugóval, a folyó fenekén tartja. Így a szavát is megtartja, igaz, kissé költőien elkanyargósan, - de nem csak a folyó kanyarog olykor, hanem az élet is. Piroska viszont kihúzta a dugót a másik palackból, mert ő azt hozta magával. Kiengedte a szeretet és a hűséget.

Később, miután kiürült a kosár, hazafelé vették az útjukat, - de már kéz a kézben.

- No, véget ért a harmincéves háború? - kérdezte őket a kertkapuban Piroska édesapja.

- Szerencsére véget, Károly bácsi! - válaszolta Pista. Kedves lányuk nem hiába tanítónő, engem is megtanított arra: a szamárság, - szamárság, de magunkban tartani, abrakolni a szamarat, az nem kötelező. Áldásukat adják a békekötésre?

- Mi igen, - ugye, anyjuk? - fordult felesége felé Károly bácsi. Mikor szeretnétek a lakodalmat?

- Minél előbb! - vágta rá Pista. Persze, ha Piroska is úgy akarja..

Piroska nagyon elpirult, de kicsit sem tett ellenvetést. Okos leányból lesz a bölcs asszony, aki férje vetésével szemben csak akkor tesz ellenvetést, ha.. No, szóval, aki tudja, hogy mikor!

Addig is, amíg a lakodalom meglesz, meg az új házuk felépül, Pista, valamennyi érdekelt beleegyezésével, kiskaput készített a kerítésen az övékéből Piroskáék felé. Nem olyan kiskapu volt ám az, ami ott van sok törvény nagykapuja mellett, hogy átsurranhassanak rajta a ravasz rókák, hanem..

(2012)