Mottó: Egy kézfogás még-
töröld eskünket;
s ha találkoznak
sorsunk útjai
ne árulja el se szó
se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
(Drayton)

Emlékek vágyódnak utánad
a sűrű csöndben-,
Lelkemben élsz-e még?
dünnyögve kérdek magamtól
dülöngélő szavakat
Élünk egymástól külön,
mint folyó két partjai
közöttünk régi történések Léthéje.-
Nem édes visszamerengés ez, ne hidd
Agyam csapdájában vergődő arcod fénye csupán.
Fülemben zsong a csend.
-Végtelen szomorúság
ahogy (akkor) álltál az ajtóban-
(Nem nőttem fel még, pedig
igazán melletted éltem túl önmagam.
S most emlékeink csendje
puha paplanként takar be).
Vége.Jobb ez igy.
A folyót is két partja teszi azzá, ami:
önmagává.

Fülemben zsong a csend:
Elengedve egymást
tudjuk magunkat egymásnak
- mint emlék - megtartani.

1998.XII.21.-23.