Szép, nem szép, - én már megsajnáltam az államelnököt. Ma ugyanis könyökömön kijött disszertáció-plágiumának gyanúja, annak összes rábimbózott fejleményével együtt. Kicsit elgondolkoztam a dolgon..

Jó, jó, itt vagyok én, tiszta a kezem, gőgös vagyok, voltam is a becsületemre, egész életemben. Igaz, ami igaz, kissé élvezem, hogy morális szempontból annyi embert lenézhetek ezen az egyre kisebb Magyarországon. Ám esetem nem tipikus. Ha valaki tudja ezt, hát én tudom!

Ezerszer is láttam, hogy az emberek, gyarló módon, általában többre becsülik, ha százmilliót érő villájukban eszegethetik az ezüstvillájukra tűzött fogolypecsenyét, mintha a becsület göröngyös útján gyalogolhatnak, morális felsőbbrendűségük mámorító érzésével. Olyan kis csilicsalit, mint egy ismeretlen pofa szellemi termékének eltulajdonítása, amennyiben büntetlenül megtehetik, - hányan utasítanának vissza?

Az államelnök is békén aludhatott volna, ha nem dicsekszik el a diplomamunkájával, vagy ha eldicsekszik ugyan, - de nem államelnök. Ki a csudát érdekelne akkor ez a kis múltbeli huszárcsel? Az vesse rá az első bibliai követ, akit akkor is érdekelne! Még engem sem érdekelne, morális Himalájám csúcsán, mindössze, név említése nélkül, egy kis gúnyos tanmesére méltatnám az egész ügyet. Utóbbiból tizenkettő egy tucat, - de csak a kezdetnek, mert szerintem további tucatokat is találna az a balga, aki ilyen keresgélésekre adná a fejét.

Az államelnök helyesírási hibáit is felfújták. Önmagában a helyesírás egy államelnöknél is igen mellékes kellék. Írhatja rendhagyóan egy betűvel, kényes pontján a szót, azt, hogy államelnök, - ha valóban államelnök a talpán, akkor ezt mit változtat a lényegen? Komputerem helyesírási ellenőrző programja is gyakran téved. Leírom például: lépten-nyomon. Aláhúzza pirossal: hibás! Nem jól tudnám? Megnézem a helyesírási szótárban. Kiderül: jól írtam, a gép tudta rosszul. A gép sem tud mindent jól. Még akkor sem, ha nem szavazógép!

Ha valaki túl könnyen, nem egészen kifogásolhatatlan módon tesz szert egy kisdoktorira, az nem szép, ám én nem értékelném túl. Hasonlóan a tévé képernyőjén tegnap szereplő úrhoz, aki kimondta: ennél sokkalta inkább rossz fényt vet egy országra, ha senki sem hajlandó egy disszertáció-plágium gyanút felülvizsgálni, mivel szerzőjét (vagy vélt szerzőjét) igen magas polcra tették fel azok, akik feltették. Az illető véleményével magára maradt, pedig megjegyzése sejteti: az ország erősen doktorra szorul. Terápiára. Nagy és bölcsen doktorira.

Kinek az érdeke azonban, hogy az államelnök lemondjon? Erre egy szóval válaszolhatok: senkinek.

Bem apó Erdélyben, a szabadságharc során, az anekdota szerint félrelökte az ágyú csövét, amikor a neki oly sokat használó osztrák tábornokra irányult, azzal a megjegyzéssel: ha ez a tábornok meghal, honnan vesz egy ugyanilyen másikat?

No, nézzük csak! A baloldalnak mondott baloldalnak (most ne foglalkozzunk azzal, hogy mennyiben baloldal!) nem lehet érdeke az államfőváltás, mert bár a mostani mindent aláír, az új kétharmados is mindent aláírna, ráadásul azt a szívességet sem tenné meg, hogy helyesírási hibákat vétsen, meg múltjának gyanús árnyfoltjaival szórakoztassa az érte rajongó vagy nem rajongó közönséget.

Nem érdeke azonban az államfőváltás a másik oldalon sem, amely magát nemzetinek nevezteti (nem százezerszeresen nagyobb plágium-gyanút sejtet ez az elnevezés, mint a fenti címben jelzett, jelentéktelenül aprócska?!), mert az mégiscsak presztizs veszteség. No és ott a mondás: - Addig üsd a vasat, amíg meleg! Az ellenzék üti a vasat, de az nem lesz örökké meleg, az emberek megunják, otthagyják, kihűl. Minden csoda három napig tart, - már csak azért is, mert jönnek az új csodák, ami korántsem csoda. Sem a világban, sem Magyarországon.

Van-e kiút?

Van. Addig, amíg a disszertáció-plágium gyanújával hosszan eljátszanak a közszínpad szereplői, az államelnök vidáman megírhat egy új kisdoktorit, amihez egyébként nem kell olyan nagy tudomány, mert, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a képernyőn mondta is: az nem tudományos fokozat. Így, még ha esetleg megfosztanák is őt a kisdoktori címtől, - máris újra doktor! Semmi kétségem a felől, hogy egy ilyen kisdoktorit a kisujjából is kiráz az államelnök.

Így helyreállhat - átmenetileg - az eredeti békétlenség, ami az eset előtt volt. Minden jó, ha jó a vége? Hát, azért ne essünk túlzásokba! Sok mindennek vége kellene lennie ahhoz, hogy, még ha nem is minden, de legalább valami igazán jó legyen ebben az egyre kisebb országocskában..

(2012)