Találkozott a medve a macskával. Azt mondta neki:
- Te, macska, egyszer mondott nekem az erdőben élő nagy szakállú ember egy mesét, és én abban téged megettelek.. Megeszlek!

A macska fújt egyet, és így szólt:
- Én a gazdasszonyomtól más mesét hallottam vasárnap. Abban nem ettél meg, hanem összekarmoltam az orrod, és utána felfutottam a fára.. Az a mese az igazi.

Ezen vitatkozni kezdtek. Odajött a róka, az is hallgatta. Így szólt:
- Ügyetekben én lehetek a bíró, aki eldönti, hogy melyik mese igaz.

A macska tiltakozott:
- Te nem lehetsz bíró, mert a gazdasszonyom olyan meséket is mondott, amelyikben te túljártál más állatok eszén, becsaptad őket..

A róka másképpen vélekedett:
- Ha én túljárok a ti eszeteken, az a ti eszeteknek nem árthat, mert aki az ajtón túl jár, az nem csaphatja be az ajtót, hiszen nincs is ott.. Ezt könnyen beláthatjátok!

Ám sem a medve, sem a macska nem akarta belátni. Oda érkezett egy paraszt. A róka erre eloldalgott, mert bizonyos tyúkügyekben nem volt teljesen tiszta a lelkiismerete, még benne maradt néhány tollpihe..

Mondta a paraszt:
- Gyere velem, medve, éppen szántani igyekeztem. Megfogod az eke szarvát, hátha kifordul a barázdákból meséd igazsága, és megeheted a macskát!

A medve elment a paraszttal. Először a lovakat akarta megfogni az eke szarva helyett, de azután beletanult a szántásba. A paraszt meg elvetette a búzamagot. A medve meséjének igazsága nem fordult ki a földből, csak jó néhány pajor, de a paraszt vigasztalta:
- Itt előbb kinő a zöld, utána az aranysárga lesz, annak magjait kicsépelem, - és akkor segítesz szekérre rakni a zsákokat! Elvisszük mind a malomba, az talán kizúgja neked a mese igazságát.

Hasznos volt a medve segítsége a szállításánál, majd pedig a liszttel telt zsákokat is felrakta a szekérre. Bevitték mind a parasztember csűrjébe. A medve izgatottan tudakolta:
- Mit mondott a malom a meséről? Megehetem a macskát?

- A malom azt zimmzummolta: nem eheted meg! Ám azért a szerencséd nem hagyott el, mert azt is kizörögte: a macska sem karmolhatja meg az orrod, csak a fára futhat fel.. Ja, és még arról is csikorgókövezett, hogy nekem szedned kell egy nagy kosár málnát, fizetségül..

A medve megkapta a paraszt legnagyobb kosarát. Szedett is bele málnát, de a málnabokrok egyéb részeit is kosárba tette. Maga a gyümölcs így csak egy kisebb kosárkányit tett ki.

A parasztember nem esett kétségbe, azt mondta a medvének:
- Ez nem elég! Szedd tele a kosarat ehető gombával!

A medve nem tudta, hogy melyik gomba ehető, melyik nem. A kosárból a felét ki kellett dobni, de azért maradt benne elég. A paraszt így szólt:
- Ősszel hívlak, kipótolod erdei mogyoróval! Ám a bokrok alól szedd majd össze, azt, ami lehullott, - még mielőtt a mókusok megennék, vagy elvinnék!

No, ez már sikerült a medvének. - Egyelőre elég, majd, ha kell még valami, szólok! - mondta neki a paraszt.

A medve visszament az erdőbe. Nagy buksijában azonban mocorogni kezdett valami. Mint is van ez? Nem eheti meg a macskát. Kár. A macska nem karmolhatja meg az orrát. Haszon. A macska viszont felmászhat a fára. Ő nem mászhat fel a fára?

Fel is mászott. A fán azonban nem volt macska. Meglátott viszont onnan egy házat, annak ablakában pedig fényes, sárgás valamit. Lemászott, odaballagott.

Kiderült: mazsolás kalács van az ablakban. A paraszt felesége sütötte. Így szólt a medve az asszonyhoz:
- Add oda nekem a kalácsot, mert ha nem, megjárod, mint én is. Idejönnek a rossz mesék..

Az asszony gyermekkorában sok ijesztő mesét, történetet hallott, leányokat rabló sárkányokról, fogukat csattogtató farkasokról, gonosz varázslókról.. Megijedt, és odaadta a medvének a kalácsot.

Amikor a parasztember ezt megtudta, először le akarta gorombítani a feleségét. Ám az asszonynak olyan szokása volt, hogy minden legorombítás után három napig zsörtölődött. Így a parasztember csak legyintett, kiment, és mérgében mind felvágta a fát, télire, tüzelőnek.

Néhány nap múlva megint felmászott a medve a fára. A macska most sem volt ott, de a magasból meglátta a parasztember házát. Annak ablakában pironkodott valami. Lemászott, odacammogott.

Kiderült: liba van az ablakban, egy tálon. A paraszt felesége sütötte. Így szólt a medve az asszonyhoz:
- Ide nekem a sült libát, mert ha nem, megjárod, akárcsak én! Jönnek a rossz mesék!

Az asszony gyermekkora rémisztő meséire gondolt. Jaj, csak azok ne jöjjenek! Odaadta a medvének a sült libát.

Amikor a parasztember ezt megtudta, először le akarta szidni a feleségét, a sárga földig. Ám azután eszébe jutott az asszony szokása: minden szidás után három napig morgolódik, forgolódik, zörög az edényekkel. Így a parasztember legyintett, kiment, és mérgében felásta a kertet. Később átadott a feleségének egy nagy bükkfabotot, és azt mondta neki:
- Ha megint eljön a medve, zárd be az ajtót, és ezzel a bottal vágj a fejére az ablakon keresztül! Tedd hozzá: ha eljönnek a rossz mesék, azokat is megbotozod!

Eltelt pár nap megint. A medve felmászott a fára, körülnézett. A parasztember házának ablaka nyitva volt, de nem látott benne semmit. Odament. Bemászott az ablakon. Egy széken ott aludt az asszony, húzta a lóbőrt, mellette nagy bot. Kifáradt a medvevárásban.

A medve úgy gondolta: körülnéz a konyhában. Ott nem talált semmit, de a kamrában igen: egy nagy sonkát. Azt a szájába vette, de előbb körültekerte kolbászokkal, majd pedig kimászott az ablakon, és be az erdőbe.

Mindezt meglátta a róka. Egy bokor mögül kinyúlt, és lehúzta a sonkáról a kolbászokat.

A medve nagy élvezettel vitte tovább a sonkát, de ott kaparászott az agyában valami gondolatféle: kolbászok is voltak, hová lehettek? Egy fa alatt letette a sonkát, és tűnődött a kolbászhiányon. Ekkor somfordált oda a róka, akinek mindent elmesélt. A róka kész volt a tanáccsal:
- Szerintem valami rossz mese állata vihette el a kolbászokat! Talán éppen a macska? Mássz fel arra a másik fára, az elbír, onnan nézz szét, hátha megpillantod!

A medve felmászott a fára. A róka alulról irányította, hogy melyik ágon legyen, milyen irányba nézzen. A nagy bundájú nem látott kolbászt hurcoló állatot.

Közben a róka, miután biztonságba helyezte a sonkát, elkezdett óbégatni:
- Jaj! Jaj! Itt volt a macska, és amíg téged irányítottalak alulról, neked segítettem, elvitte, ellopta a sonkád!

A medve iszonyú méregre gerjedt. Elkezdett lefelé mászni, de félúton leszakadt alatta az ág. Ezt a feneke bánta, de a róka egyik lába is, amire a hátsó felével ráesett.

A medve csak egy hét után találkozott a macskával. Az nem akart tudni semmit sem sonkáról, sem kolbászról. Némileg jogosan, mert nem is tudott. A medve erre meg akarta őt enni, de csak annyit ért el: a macska csúnyán összekarmolta az orrát, utána pedig felfutott a fára.

A macska a fára futott fel, a fa alatt dühösen álldogáló medve viszont elfutott. Miért? A parasztember érkezett meg, nagy baltával, és nem favágás nézett ki a dologból, hanem medvevágás.

(2012)