Az Időt megszépítjük, mert különben
mély bánatokon napfény fut, kacag,
s vérre, koromra, szent hazugság-szennyre
közöny tekint: szörnyszemű pillanat.

Az Időt megszépítjük, mert különben
vígkék virágszín felölt feketét,
s való arcát a világ megmutatja,
s rajta sok gennyes, vörös tűzsebét.

Az Időt megszépítjük, mert az ember
oly ritkán az! A lélek, mint halott,
bénán fekszik koporsó-börtönében,
s nem álmodik piros dal-Csillagot.

Az Időt megszépítjük, mert Királya
gonosz Valóság, kegyetlen király:
nem Ő szülte, a dal-Csillag varázsa,
nem a Szépség, melynek most szíve fáj.

Az Időt megszépítjük, hogy az Isten,
ha mégis van, ne zokogjon nagyon,
ne értse meg milyen Poklot teremtett,
ha jót akart is, égi hatalom.