A róka a magához privatizált tyúkfarm után megszomjazott egy szép kis szőlőbirtokdombocskára. A szőlő eredeti gazdája éppen csődbe megyegetett, mert összetévesztette a tőkét a szőlőtőkével. Utóbbihoz értett, előbbihez nem.

A róka ismerte Ezópus meséjét, de, úgy vélte, változnak az idők, - változnak a mesék is. Annyiban jól vélte, hogy idővel másként és máshová kell ugrálni, mint egyes eredeti mesékben, bár annyi bizonyos: mégiscsak felfelé.

Rohant tehát a veres bundás keresztül-kasul réten, éren, árkon, bokron, piactéren, jó ízlésen és torkaszakadtából ordította:
- SAVANYÚ A SZŐLŐ! UTÁLOM A SAVANYÚT!

Persze, felkeltette az érdeklődést: kinek a szőlője ilyen panaszra kényszerítően hitványka?!

Szembejött a farkas. Elégedett volt ordas koma: éppen ünnepi lakomáról jött. Őt választották meg az ÖRÖK BIRKABARÁTSÁG Rt. vezérigazgatójának, és gyomra már két szép báránykával is bensőségesen megbarátkozott. Ám azért nem állta meg hogy ne figyelmeztesse a rókát:
- Rosszul játszod el, komám, az ezópusi mesét! Mit üvöltözöl?! Előbb nekem kell megkérdeznem: - Na, milyen volt a szőlő?! Neked meg, némi értetlenkedés színlelése után, azt kell válaszolnod: - Ja, vagy úgy?! Utálom a savanyút!

A róka birkatürelemmel viselte el, hogy kioktassa a farkas, viszont utána továbbrohant és változatlanul az előzőeket kiáltozta. Fejét csóválta az ordas. Lám, lám, egyesek még egy rövid mesét sem tudnak betanulni! Tyúkesze van ennek a tyúkbeszerzőnek!

Néhány hét múlva találkoztak ismét. A róka a szőlős dombon levő présházban préselte le a nyulakat, olyan áhítattal, mint liliomlelkű lánykák a szerelmüktől kapott legelső virágot, csak egészen más céllal. Közben a gyönyörű, mesebelien édes szőlőfürtökből is szemezgetett.

A farkas megkóstolta a mézízű szőlőt és felkiáltott:
- Te kópé! Azt híresztelted, hogy savanyú a szőlő, de ez ugyancsak édes! Ú-ú-ú! Most már értem! Így elriasztottad a többi vevőszándékút az árverésről és potom pénzért hozzájutottál ehhez a szépséges szőlőbirtokhoz!

A róka ámítóan-számítóan savanyú képet vágott:
- Savanyú ez a szőlő, ahogy mondtam. Itt van róla a hivatalos papír, szalonképesen szalonnás szalonkapecséttel! No de, sebaj! Felvettem pár száz milliócska hitelecskét, hogy e savanyúságot jobban elviseljem és kissé édesebbé tegyem. Sajnos, csak a hitel felét adták kézcsókkal örök ajándékul, a másik felét állítólag előbb-utóbb vissza kell fizetnem. Ilyen könyörtelen az élet! Gondolom, Farkas Uramnak sem fenékig tejfel a vezérigazgatói székben. Az az örökös, unalmas birkabégetés..

Az ordas elvigyorodott:
- Mit tehetnék?! A birka béget, amíg nem ér véget. Már hozzászoktam. A hazáért - simogatta meg a hasát - elviselem ezt is. A birka hiába bég, sohasem lesz török bég. Ám, ha segítünk rajta, birkapörköltté még lehet!