Köszönet

Nagy erejű látomás, összeköti a múltat a jelennel. Rádöbbent: Koppányt elvesztettük, - de mit nyertünk meg végül, hosszú távon Szent Istvánnal?

Zseniális. Alatta pedig a vers sokat mondó és emlékeztető! Gratulálok. Remek munka.

Zas Lóránt: Nem Koppányt siratom....

Nem Koppányt siratom, hanem
A harci kedvet, a kopját
Siratom, a tegezt, a lándzsát,
... A harci mént, hogy mindenért
És mindenkinek megfeleljek.
Nem Koppányt siratom,
Hanem az orosz
Hómezőbe vesztet, a bakó
Bogártól felhúzottat, meg
Gyalázott asszonyainkat,
Sírokat, a keresztet.

Álmainkat siratom,
Regéinket, a meséket,
Fanyüvő Jánost siratom,
Árgyélust, Tündér Ilonát,
Az egri nőket, az igriceinket,
Siratom táltosainkat,
Prohászkát, Apor Vilmost, a
Féllábú Jánost: húsunkból
És erünkből még eposz nőhet.
Nem Koppányt síratom,
hanem a tartást, a mindent
kimondó szót, az esküt, ami
köttet. Nem Koppányt
síratom, hanem magamért ejtek könnyet.