Utcáin ballagtam, mint Budapesten.
Nagyobb, de nincs különbség semmiben sem.
Ismerős volt, habár először láttam.
Pesti sirály szállt temzei sirályban.

Ki gondolkodik: egykettőre látja
mit érhet Hyde-park-demokráciája.
S parlamentje? Történelmi ajándék:
ángliusan római cirkuszjáték.

Királynője, s annak becses családja
kétes erkölccsel ugyancsak csalárdka,
ki is tárgyalja ezt sok újság, képpel
mutogatja, hogy mi van a fenséggel,

de az ánglius derekasan bamba,
még büszke is erre és csámcsog rajta,
teáját issza angol hidegvérrel,
mit kell szégyellni nem éri fel ésszel,

s azt sem: rossz helyre keni a sok enyvet, -
jónéhány Erzsók néni érdekesebb.
Munkamegosztás, persze, itt szép tarka:
fekete söpör, cipőt tisztít barna.

Trafalgar tér. Ánglius büszkesége,
s olyan gondolat nem is jut eszébe:
míg ősei hajóztak, öltek, loptak,
magyarhonban minket csak fosztogattak.

E kis különbség nem túl nagy, belátom:
üres zsebet mi megszoktunk, barátom!
Sokkal fontosabb a lelki rokonság,
s a hányadékát a médiák ontják,

nálunk is szentség néhány show-ökörség,
a pulpituson kis szellemi törpék,
s a hazugságnál múlt nagyságunk látod:
háromtengeres Nagymagyarországot!

Ó, Londonom, européer kedvem!
Úgy vagyok Nálad, akár Budapesten.
Temze sirályod jó Dunánk sirálya.
Cirkuszsátrad mindnyájunk cirkuszsátra.