Újévkor muszáj számvetést csinálnom az eltelt 12 hónapról. Erre kötelez a lelkiismeret, amellyel - lehet, hogy e kis országban már csak egyedül - rendelkezem. Igaz, kényszerből. Az, hogy a lelkiismeretem bennem tartásáért ki, mi a felelős, nem tudom. Az Istenben a tudatlanság töretlen optimizmusával bízók nyilván az Égi Hatalom felé mutogatnak, - hát, azt elismerem, hogy a Földi Hatalom semmi esetre sem lehet felelős ilyesmiért. Sem a Világban, sem ebben a kis országocska-félében. Az és a Lelkiismeret! Ugyan már!

Lelkiismeretem (írjuk így, nagybetűvel, egyre inkább megnyilvánuló egyedisége iránti tiszteletből) nem is nagyon tehet nekem szemrehányást az elmúlt évért (évekért), hiszen lehetőségeim bármilyen irányban a nullával voltak azonosak (már pedig senkit sem lehet a Lelkiismeretnek felelősségre vonnia azért, ami lehetetlen volt számára, ilyen felelősségre vonást csak a Hatalom tehet, amelyiknek az Ügyészség az ügyes kebelbarátja, igen, az teheti, - de a Lelkiismeret nem).

Persze, az én lelkiismeretem nem vethet számot mindenki helyett és mindent illetően, a számvetést tehát néhányra kell korlátoznom. Vegyük először a Hungarian Televíziót. Mit is tett egész évben? No, ez költői kérdés volt, - nem vették észre?! Csak azt, amit egész évben, meg az előzőekben. Ide írom a köztudottat, egy kis, a szöget - hiábavalóan bár - fején találó versikében:

Népek jöttek, röhögtek,
nagy pénzt zsebre tettek.
Nyalakodtak, egymással
értettek ám egyet!
Népek jöttek, vidáman,
vitázott a Látszat.
Mutogattak padokat,
félig üres Házat,
a Házban meg fejeket
(no, kinek is fejtek?),
üres fej is ügyes ám, -
ha magának fejhet!
Egy lovas nép (lóvá tett!)
bámult, mint a birka,
s hitte, hogy rábégetés
minden bajra ír ma.
Film is jött, minduntalan
szakították félbe:
mit tegyen a magyarság
fejfájós fejére,
mit vegyen, ha viszket már
(persze, nem a marka!)?
Volt Húsvét és vétett hús,
selymesedett barka.
Álszent pofit ki vágott?
Nem Kalmár Karácsony?
Át-átnézett a szegény
törvény-börtönrácson..
Szennycsatornán dőlt a szenny
(mi dőljön belőle?).
Pucér Panna, Nagy Kebel..
Ő lett Korunk Nője!
Ó, magyarság! Tenéked
nem is dereng fel még:
mitől demokráciás
a Képernyős Jelkép?
Ady! Vátesz! Igazad
hű de bejött végre!
Veri, veri a magyart,
derék Istenkéje!
Amíg van kit vernie,
addig magyar is van..
Bölcs volt Ady, ebben is
szintén csalhatatlan!

A sajtószabadsággal azonban, - igaz, ami igaz! - nem volt ebben a kis országban akkora gond 2011-ben, mint azt a külföldi lapok világgá kürtölték, úgy, mintha náluk volna a Lehel Kürtje. Akkora nem volt, igaz, a külföldi kürtöléseknél sokkal-sokkal nagyobb azonban volt, - de ahogyan a sajtószabadság silány maradéka egyre kisebbedett, úgy ez a nagy gond is kisebb lett. Ez természetes. Ami nincs, azzal gond nincsen, tárgyszerűen-szakszerűen. Ha valakinek nincs, mondjuk, egy tizenkét szobás kastélya, nagy parkkal, vagy egy annak idején szégyenletesen jelképes összegért görbe törvényúton elprivatizált gyára, - hát annak nincs ilyen palota vagy gyárgondja!

Amivel azonban némi gond volt az elmúlt évben is, az nem a sajtószabadság, hanem a sejtőszabadság. Aki megsejtette a jövendőt, és meg is akarta sejtéseit írni, azzal elbántak a sejtőszabadság ellenségei. No, erről sokat mesélhetnék, -
magán beszélgetésekben, magamon kívül, - de én hű maradok önmagamhoz, nem hagyom el magam, még az újévben sem, amelyik egyébként csak a réginek lesz sokkal rosszabb változata, de azért (éppen ezért!) LESZ, és MAGYAR!

Különben kedves kis ország volt ez a HUNGARY a 2011-es évben is, - igaz, csak nagyon-nagyon kevesekhez kedves, de azokhoz azután istentelenül nagyon! Még az év vége felé is, ebben a Hét Sovány Esztendők Egyik Esztendejének kikiáltottban, öntötte a milliókat a nagykutyák zsebébe, de azért ez mégis valami, ha a kiskutyákkal rosszul bánt is (de utóbbiak is kaptak, ha mást nem is, jól célzott korbácsütéseket).

A Remény azonban itt van, velünk, mindenkivel, aki MAGYAR! A 2012-es év az Elrugaszkodás Éve lesz! Ez biztos!

No, igen, csak az nem világos: mitől fog ez az országocska elrugaszkodni? Az Európai Uniótól, azzal a megszokott, civilizálatlanul civilizált módon, ahogyan szokott? Mindenre van papír, ki tudja hány reklámtonnányi megy a szemétbe naponta, - jó volna, ha a számvetés is megjelenne, pontos számokat odavetően: mit kapott az Európai Uniótól, és mit adott neki? Mit miért nem kapott? Mire, hogyan használta fel, amit kapott? Vagy erre nincs már papír? Vagy szándék? Vagy becsület? Vagy..

Esetleg az IMF-től (International Monetary Fund) fog az ország elrugaszkodni, a szakadék szélén, ezt a csúnya bankos intézményt is magával rántón a mélybe, mint Dugovics Titusz a törököt, de előbb a Nemzet Krémje ezt-azt eldugovics, legalábbis azt mindenképpen, amit - törvényesen-örvényesen, kiskapusan-dehogybúsan - a Vak Nemzetek sorába belépő kis országocska világtalan szeme láttára már úgyis biztonságba helyezett ebben a bizonytalan világban?

Ki tudja mindezt? Ki az, aki sejteni meri? Ki az, aki tudja, de sejteni sem meri? Ki az, aki e sejteni sem meréssel Hungaryban - MERRY?

Annyit biztosan tudok: a Józan Észtől 2012-ben nem fog elrugaszkodni ez a kis országocska, mert a Józan Észtől nagyon távol van, attól már réges-régen elrugaszkodott, olyan régen, hogy senki sem tudja megmondani: mikor is volt az a sohasem volt?

A köznépnek azonban (amelyik már régen nem Nép) a 2012-es év biztosan adni fog valamit, ha mást nem is, ezt a közismert mondókát:
- Kis mise, nagy mise, nem jár nektek semmi se!

Én abban bízom, hogy csak ezt fogja adni neki.. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg mást is adni fog neki, és melyik testrészére.. A nép most bezárva, és hogy a közeljövőben Néppé legyen, - hát az kizárva!

(2011)