Tetszett az a szabadságharc, amit a Hatalom indított a zsugori, zsaroló, zsivány (három zsés) Ájemef (az ánglius szavak kezdőbetűiből: IMF) ellen, valamint a magyar kormányintézkedésekért csókokat nem küldő Európai Unió megleckéztetésére. A magyar büszkén ázsiai fajta: mindenkinek feladja a leckét a magas lóról, még ha saját házi feladatát nem is csinálja meg. Véleményem le is körmöltem, ott található Szabadságharc című írásomban.

Az utóbbi időben azonban én is elbizonytalanodtam, éppen úgy, mint a dicsérendő Hungarian szabadságharcos Hatalom. Elég volna talán a készenléti szabadságharc is? Készenléti hitelhez talán elég a készenléti.. Ha pedig már kikészültünk, akkor létünk még a készenlétit is megtakaríthatja.

Fel kellene készülnünk a kikészülésre is! Szerintem legjobb, ha többféle szabadságharcos forgatókönyv létezik.

Az egyik arra az esetre, ha az Ájemef beadja pénzét, derekát, térdre hull a magyar tárgyalóküldöttség előtt, és kegyelmet kér árva pénzfejére, pénzmagjára, genetikusan visszamenőleg. Azt javasolom: ez esetben kegyelmezzünk meg neki. Vegyük le fejéről az arany koronát, rakjunk rá keresztet, adóztassuk meg, gebedjen bele, - de életét kíméljük meg, hogy nekünk adózhasson! Győzelmünket ez esetben röpítsük szét a nagyvilágnak:

Karikás ostorunk, hej, lecsapott rája!
Kellett volna néki a magyar marhája!
Térdelsz már, Ájemef! Megyünk ki a böjtből!
Megunt Uniót is nyilazó Idő öl!
Most már fakadhatunk magunk áldó dalra:
- Világ! Nálunk maradt minden honi marha!
Mindnek szép a farka, ha bőg, hangja árja, -
a magyar marhának sehol sincsen párja!

Előfordulhat azonban, hogy az Ájemef még bírja egy darabig, és kompromisszumra iszunk. Ez csak fél győzelem, - de azért ez is azt mutatja, hogy tőlünk még az Európai Unió is fél. A megkötött kompromisszum után úgy félhet tőlünk, ahogyan akar, de előtte nem árt egy kis csábító behívás, tárgyalásra. Legjobb, ha ezt a kis dalocskát a legszebb és legcsábosabb Hungarian leányok éneklik az Ájemeffes küldöttségnek, a lehető legkevesebb ruhadarabba öltözötten, vagy esetleg inkább peckesen pucéran, hadd lássák, hogy milyen őszinte országkormányzat hívta be, nincs annak az égvilágon semmi takargatni valója:

Ájemefünk, ó, te drága! Nincs itt semmi agyar-ok:
szeretnek a.., szeretnek a.., szeretnek a magyarok!
Kihívóan behívunk és, csókok közt, felpofozunk.
Árpád Apánk óta mi már kivagyian kivagyunk!
Úgy vagyunk fent, hogy lent vagyunk, - de magyar nem kéreget!
Nem ismered Ámor nyilát? Add ide a pénzedet!
Kikötés, ha nagyon kell, hát gyere ide: kikötünk!
Ha akarod: le sem köpünk. Ha nincs guba: leköpünk!
Magas lóról le sem szállunk, onnan mondjuk el Neked:
ha letejelsz egy szép summát, tőlünk mi jön? Szeretet!

Hát.. mindjárt vége az évnek, de jövőre is lesz vég, - ne siránkozzunk, még ha van is rá okunk! Minek siránkoznánk? Jövőre is lesz siránkozni valónk, még sokkal több, mint ebben az évben.. Fel a fejjel!

Utóbbi azoknak szól, akik még nem vesztették el a fejüket.. Ha vannak még ilyenek.. Bár, ahogy ezt a nagy fejetlenséget látom, amire rossz ránézni..

(2011)