Igen, tényleg szerepelt a bibliai történetben az a bizonyos Jónás, de azt nem árulom el, hogy miféle nációhoz tartozott. Az is igaz, hogy hatalmas töklevél árnyékában heverészett, amikor a Jóisten, aki éppen arrafelé járt, megszólította:
- Munkanélküli vagy, szegény fiam?!

Istenfélő ember volt Jónás, ami nem zárta ki, hogy egyúttal ördögfélő is, no meg emberfélő is, utóbbi teljesen logikus, hiszen az, aki az ördögtől fél, miért ne félne a sokkal veszedelmesebbektől: az emberektől?

Jónás nagy tisztelettel feltápászkodott, ám azért cseppnyi önérzettel válaszolt az Úristennek:
- Ó, Uram, előléptettek, hivatalosan: munkanélküliből álláskereső lettem! Nincs már munkanélküli ezen a tájon..

A Jóisten azt gondolta, hogy Jónás túlontúl elheverészőn keresi az állást, ezen vélekedése finom célzásban öltött testet:
- Ez a hatalmas tök aligha fog munkát ajánlani neked, gyermekem!

- Ó, Uram, - védekezett ijedten Jónás - úgysincs számomra munka e tájon! Tisztességes bért csak tisztességtelen munkáért fizetnek itt, de azok a munkalehetőségek már elfogytak, mert nagyon kapósak voltak, tisztességes munkáért pedig csak tisztességtelen bér jár, úgy minimálbér körüli.. Uram, de hiszen tudod, hogy mennyi a minimálbér!

A Jóisten nem tudta, hogy mennyi az a bizonyos, Jónás által említett minimálbér, de ezt, szerintem, nem lehet neki felróni. Az ateisták ugyanis, ha egyszer tagadják a Jóisten létét, nem róhatnak fel neki semmit, hiszen önmagukkal kerülhetnének ellentmondásba, a hívők pedig megértőek, tudják, hogy abból a sokmilliónyi angyaljelentésből nehéz naprakészen kihámozni az igazságot, utóbbi különösen igaz Jónás szülőhonjára.

A Jóisten Jónás vállára tette jobb kezét:
- Fiam, elküldelek Ninivébe, hogy képviseljél engem. Ott most választhatnak Jó és Rossz között. Úgy látom: nem ütik meg égi mércémet, csak egymást! Az egyik ravasz kereskedő becsapja a másik, némileg kevésbé ravasz kereskedőt, ám mindketten becsapják a vásárlókat, viszont többnyire azok is megérik a pénzük! Itt is róka, ott is róka, eme róka, ama róka, Ameróka! Meg pénzzel ciróka, meg pénzért maróka! No meg túl liberális paráználkodás! Az emberek átgázolnak egymáson autóval, vagy autó nélkül. Figyelmeztesd a bűnös várost, hogy, ha így folytatják, nagy baj lesz!

Jónás eltűnődött, majd félénken megjegyezte:
- ..de hát, Uram, ez a Szent Piacgazdaság! Állítólag Te akartad..

A Jóisten kioktatóan veregette meg Jónás vállát:
- Én, fiam, nem mondtam nekik, hogy a pénzt jobban szeressék, mint egymást! Azt sem mondtam nekik, hogy megtűrjék azt a sok szemtelen piaci legyet! No és akinek Isten jósága egy feleséget adott, miért olyan ostoba, hogy még három szeretővel is nyuvasztja magát?!

Mit felelhetett erre Jónás? Ismerte az isteni program fő pontjait, a Tízparancsolatot, hű, ahhoz képest egy száz lépésből álló büszke emberi programocska csak szánalmas helyben tipegés! Olyan meredek pontok voltak benne, mint NE LOPJ!, NE TÖRJ HÁZASSÁGOT!, NE TÉGY HAMIS TANÚSÁGOT!, NE KÍVÁND EL EMBERTÁRSAD HÁZÁT, FELESÉGÉT, SE MÁS EGYEBET AMI AZ ÖVÉ!. Ám Ninivét is jól ismerte Jónás, tudta: ha ott ezzel a programmal isteni képviselőként fellép, még az sem biztos, hogy idejében sikerül lelépnie! Nem csak bukás várna ott reá, de még esetleg sokkal rosszabb is.

Színleg belement a dologba, mert nem mert az Úrnak ellentmondani, de utóbbi távozása után sietett eladni a tököt, a pénzen pedig vett egy nagyonfapados hajójegyet, és tengerre.. nációfia!

Azt tartja a mondás: ISTEN SZEME MINDENT LÁT. Hát, Jónás megfutamodását kétségtelenül látta, de nem nézte el neki. Csinált egy közepes méretű vihart a tengeren, ami elég volt ahhoz, hogy a hajó diribdarabokra törjön, a matrózok pedig - akik ugyan nem voltak Jónás cinkostársai, de hát ki látott már matrózt némi kikötői bűnöcske nélkül? - halálnak halálával vízbe fulladtak. Jónást viszont bekapta a Nagy Hal.

Sötét volt a Nagy Hal gyomrában, meg nyirkos. Jónás mérgelődött, szalonnázott (a Nagy Hal szalonnájából), később unatkozott, mindenfélét bele vésegetett a Nagy Hal gyomorfalába, meg szemetelt ide-oda. A Nagy Hal így sejteni kezdte, hogy miféle nációjú ember került a gyomrába, ám mit tehetett? Le kellett nyelnie a dolgot. Később azonban, amikor Jónás már a hal epehólyagját piszkálgatta, nyomogatta, ezen a hal annyira gyomorháborgott, hogy Jónás kirepült belőle, és később partra ért. Megjegyzem: azóta utálja a halat, csak az a különös, hogy ennek ellenére mennyire szeret a zavarosban halászni.

A parton a Jóisten fülön csípte Jónást, és ekképpen igazította útba, némi mennydörgés és villámlás közepette:
- Irány Ninive!

Ment is Jónás, de esze azért nem ment el. Ninivében kissé megliberalizálta a Tízparancsolatot, továbbá megígérte, hogy, amennyiben rá szavaznak, minden ninivei saját kis aranyborjúját átkozhatja majd otthonában. Ezen kívül istenfélő cégeket is alapított, de a Blikkel nevű bulvárlapban azt olvastam múltkor, hogy ezek már az Istentől se félnek. A tévébe meghívott relatívnagyokosok, és más érdekbölcselők pedig az fejtegették: a JÓ és a ROSSZ viszonylagos fogalmak, ezeket így is, úgy is lehet értelmezni, attól függően, hogy bizonyos lézerágyúk csöve kire mered.

Nos, én nem látom annyira homályos fogalomnak a jót, valamint a rosszat, de tudom, hogy e véleményemmel lassan egymagam vagyok. Minél inkább egymagam vagyok, annál makacsabb vagyok, és csak azért is rosszul választok, - csak azért is a JÓT!