Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2011-12-21 20:52:39
Megtekintve: 5922
Memento (Radnóti Miklós emlékének)
Gőgös hegyek nem válaszoltak.
Csillagán haldoklott a holnap.
Vánszorgott, szívén célkereszttel,
szakadék felé hajszolt ember.

A lövést várta, - és nem várta.
Gyilkosa nem más lett: hazája.
Túlnanról, persze, már nem hallja:
egy hazug haza mint tagadja.

Miért hitt jobbuló világban?
Képzeleten isteni szárny van,
s Költő szállhat végső határig:
Csillagisten vágycsillagáig,

s fogolyként is álmodhat békét,
hol a Te szíved dobog, Szépség, -
amíg a fegyver dördülése
nem kacag pokoltáncos égre.

Ám az, aki a fegyvert tartja,
sokszor csak sötét eszmék barma,
akinek megmérgezte sorsát
ördöggel cimboráló ország.

A múltat most is rejti Érdek,
görbesége hamis beszédnek,
s a hazug szeme meg se rebben.
Igazság most is célkeresztben.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-12-23 08:03:32
Kedves PSb! Örülök, hogy tetszett a vers, és Te szereted az egyenes, őszinte beszédet! Ritka kivételek közé tartozol: az igazságot alig-alig szeretik hallani. Kellemes Ünnepeket kíván: Miklós
PSb
2011-12-23 04:39:18
Szeretem az egyenes, nyílt őszinteségét a versednek!