Nézz rám, kit látsz?
itt az idő, mire vársz?
szívem hangja érted kiált,
kiálltam az időpróbát.

De félek, kevés vagyok neked
fakó, egyszerű s élettelen,
szemem szemedet keresi szüntelen...
feketén látom veled fehér életem.

Két szín, mégis egy páros
ellentétek forró szenvedélye,
de kérik egymást...
mind az örökké élők mibenléte.

Én is kérem, add meg nekem
élvezd feketén s fehéren,
csókod tüzes, szíved hideg...
kellesz nekem, Te éjszaka lénye.