A Vers veled marad. Megunhatod bár, -
s az is lehet: később ő un meg téged.
Mégis veled. Veled szemlél meg poklot, -
vagy hitegető édenkert-vidéket.

Hazád elhagyhat, de (nézz csak a múltra,
s fájhat szíved, mert lelsz hamis hazákra:
mást harsogtak színlelőn, - s dehogy kellett
szemükbe néző költő igazsága!),

a Vers veled. S a Vers, ha kell, kegyetlen:
nem kifestett bohóc, áljóság-lélek,
melynek szavát okoskodón kiméri
meg-meglapuló, zsebelő önérdek.

A vers, ha Vers, - Hűség szépséghez, múlthoz,
s úgy említ szégyent, és gyönyörű tettet:
amint volt, - s benne ott van az ítélet,
de hódolat is építő kezeknek.

A Vers teremt: valóból, s képzeletből.
Jövőt mutat meg: távoli világot,
s akik Ninive piacán gyalázzák,
azok napja, tudja, egyszer leáldoz.

No nem holnap, mert trónon még a kalmár:
aranycsengésért anyját is eladja, -
s mint figyelhetne hajszolt birkanyája
égen tűnődő csillagpillanatra?

Ha Vers veled, megunhatod, - vagy félhetsz
igazától pokolgép-nappalokban,
de éjszakákon mégis szívet dobbant
kérdése: volt-szív, várt-szív vajon hol van?!

(2009)