Hit a magyarban. Voltál réges-régen?
Piros-fehér-zöld kokárdás reményben
szép lehettél. Később? Megszült még pár dalt
e remény, de már az önérdek szájalt
országhordókról (akár mint most, látod?).
s dördülő fegyver űzött igazságot,
s mondták (tagadod?, tagadhatja bárki, -
a sírokból az igazság kiált ki),
mondta, igen, fent gyászhuszár-magyarság
hazug tartalmú szavait: Szabadság,
Szent Cél, Haza, ezt akarja az Isten,
(hiszed, hogy mészárszéket akart, itt, lenn?),
s hány magyar hitt egy gyilkos volt-időnek,
az elmebajos Nemzetvezetőnek!?

Magyar? Mint más nép: esendő, hiszékeny, -
ne áltasd őt mással, hízelgésképpen!
Dobot, ha vert pántlikás propaganda,
hát ment utána hány istenke barma!
Hősnek se mondd (nem hős ám minden bátor!),
ki kényszerből halt, úr-hozta Haláltól.
S a felelősök? Máig nem feleltek
tetteikért! Hallgatás csinál szentet
belőlük, sunyin, s önti őket bronzba..
Ha szóvá teszik? Hát pimasz, goromba
felelet hull, vagy behúzott-nyak-semmi, -
ily tettekkel dicső magyarnak lenni?!

Leszel, magyar hit, volt-kokárdás-álom,
forradalom, szépség-tettet vigyázón?
Lesz majd Vezető, épelméjű lélek,
ki szól, Időhöz: - Mutasd Messzeséged!
Lesz Vezető, két kezét felmutatja:
- Nem markoltam, célom a Haza haszna.
Önérdek-szégyen bélyege nem kellett,
de tiszta kéz, - miként Deák Ferencnek!
Lesz még, hogy magyar a száját kinyitja:
- Törtető Úr! Elég a szennye, piszka!
Ítélni kell: megfontoltan, törekvőn
igazságra, - nem indulni az erdőn
vad indulattal, önhasznot keresve, -
ily veszettséggel ez a Haza veszve!
Ön tán az Ország Új Imázsbikája,
s felbérelték a kommunistázásra?!

Leszel még egyszer másik Magyarország,
ahol józan észt nem űz el bolondság?

Lehet, hogy nem. Az marad, ami most van
fent-lent, ravasz fény profitcsillagokban,
hátakon kereszt megcsúfolt Kereszttel,
haza-látszat, melyből ész messze ment el,
bamba birkaság: mindig arra béget,
mit Hatalom fejébe beletétet,
s marad jelent, jövőt pusztító Szégyen,
istentelen tett - az Isten nevében.

(2011)