A szeretet, mint szellő simogat
majd tovahalad egy érzés,
a nap melege tovahaladt...
de hidd el, nem feled.

Most mégis ősz van
hol a nyár, a szép élet?
a szívedben...
mert arra bíztad
s a válasz majd egyszer megleled.

Ne nézz hátra vándor
lábnyomod szétseperte,
bimbózó virágok vezessenek ott...
hol csillagok ragyognak feletted.

Hold lássa lelked
utadon majd én vezetlek,
ott leszek veled, majd megérzed...
s ha hívsz, én ott leszek veled.

Most menj, utad hosszú
álmok kapuja vár Rád, égköves,
lásd a holnapot, mi már itt van
csak keress benne, s ott leszek.