Létezik-e irodalmi siker? Sokan erre elhamarkodottan azt felelnék: igen! Én óvatosabb vagyok, így válaszolok rá: félig-meddig.

Vegyük a legrangosabb kitüntetést, az irodalmi NOBEL díjat. Kapja ez vagy az, de aki nem ez vagy az, ha igazságszeretően jóindulatú kívülálló, ezt csak félig megérdemelt sikernek tartja. Mármint a kisszámú igazságszeretően jóindulatú, mert a nagyszámú rosszindulatú tovább törtezi az elismerés jogosságát. Ám ez még a kisebb baj szegény Nobel-díjasnak. Jön a sokkal nagyobb: belekerül a tankönyvekbe, az iskolai nebulók egy része megutálja, mint kötelező tananyagot. A vizsgákon viszont az írásait /és így őt/ utáló tanulók azt hazudják majd: nagyon szeretik, sőt, imádják. Az iskola nem díjazza az őszinteséget, ennyiben legalább valóban az életre nevel, ha másban nem is.

Engem, szerencsére, semmilyen irodalmi siker nem fenyeget, így szabad vagyok, mint a madár. /Legalábbis így hangzik a madaras szólásmondás, bár, ha ennek kicsit utánanéznénk, a madarakat illetően is meglepetés fogadna minket./ Én azoknak írok, akik írásaim szeretik, bármilyen maroknyi kis csapatot alkotnak, és nem azoknak, akik nem kedvelik.

Irodalmi fél sikerek azonban kétségtelenül vannak-vagyogatnak és - nyilvánvaló jeléül annak, hogy nem vagyok irigy ezekre - néhány esetet ideírok.

1. MÓRICZ ZSIGMOND: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

Kancsó Palika kisiskolásnak nagyon megtetszett Móricz Zsiga bácsi örökszép kisregényének fentebbi címe. Maga a mű talán csak azért nem, mert elolvasására kötelezték. Gyakran idézgette, mármint csak a regénycímet, de az is valami. Felcseperedvén, a Pállá lett Palika nagy meglepetést keltett egy alkalommal azzal, - még az Esti Fecsegő napilap is beszámolt róla! - hogy nyilvánosan legyeket eszegetett és arra hivatkozott: légy jó mindhalálig. No, ez kétes reklám volt a legyeknek, fél siker - Móricznak, de neki, egyelőre, teljes, mert nem a Don mellé vitték hősi halottnak, hanem a bolondokházába, ahol ingyen étkeztették, szórakoztatták, és a lakásért sem kellett fizetnie. Később azonban ez a siker neki is feleződött, mert kifúrták onnan azzal az átlátszó érveléssel, hogy nálánál sokkal nagyobb bolondok szaladgálnak a világban, de még bársonyszékben üldögélnek is. Mit tehetett szegény Pál? Kiköpte a félig lenyelt legyet és nyelt egyet. Ilyen az élet!

2. MÓRICZ ZSIGMOND: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

Pityergős Pityukának, ennek az aranyszívű kisdiáknak, kedvenc olvasmánya volt a Légy jó mindhalálig. Jelest kapott feleletéért, tanára megdicsérte. Később, az életben, igyekezett követni a Nagy Író tanítását: jó maradt. Jó, szerény állásában is maradt, nem jutott feljebb, jó, igaz, ami igaz, válásukkor hárpia felesége is kiforgatta mindenéből e kis vajszívűt, jó-jó, az is igaz, hogy a barátjának kölcsönadott pénzt sem kapta vissza, viszont ezáltal megismerte milyen barát az ilyen, de ami a fő: hűen igazodott egész életével a nem túl élethű /de harsányan annak hirdetett!/ Móricz-regényhez. Ez mégiscsak némi Móricz-siker, ha esetleg másként is látná a viccbeli Móricka!

Durrdebele Károlyka az előbbi Pityu osztálytársa volt. Ő nem vesztegette drága iskolai idejét olyan kötelező regények olvasására, mint a Légy jó mindhalálig, de ő is jelest kapott, mivel lemásolta Pityu olvasónaplóját, a tanár meg erre nem jött rá, mert éppen mással volt elfoglalva: nem jött ki a fizetéséből. Ám Károlyka azért egyszer unalmában beleolvasott Móricz e szívsajdítóan szép művébe és eldöntötte a tanulságot, bár nem az író szájíze szerint: ő rossz lesz mindhalálig, abban már szerzett némi gyakorlatot. Ezt be is tartotta becsületesen.

Ám utóbbi is csak fél siker: szegény Károlyka eddigi rosszaságával, sajnos, annyi pénzt szerzett, hogy most a bőre alatt is pénz van, de, úgy látszik, ez túl sok, mert időnként viszket tőle a bőre. No, sebaj, ameddig ilyesféle dolgokra nem kezd el viszketni a nép tenyere..

3. ADY ENDRE: GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN

Csaksuttyomban Sanyika nagyon lelkesedett, iskolán kívül is, Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című verséért. Folyton szavalgatta és ez zavarta papáját, aki éppen adócsalással foglalkozott, ami mindennapi, közönséges tevékenység ugyan Magyarországon, de nagyon oda kell figyelni ilyenkor, mert a számok után írt nulla korántsem semmi. Apukája ráförmedt:
- Te nem Góg és Magóg fia vagy, ha anyád engem erről jól tájékoztatott, hanem az enyém! Ne legyél se Góg, se Magóg, - legyél inkább DEMAGÓG, ha nem is ma, hát maholnap! Az legalább jól jövedelmez, nagybácsikád, Szemforgató Jakab példája is mutatja.

Szót fogadott ezúttal Sanyika, mert érezte: ez úttal messze juthat! Jutott is. Azóta is nagyon demagógol, hol a parlamentben, hol a parlament előtt, hol pártjában, hol a televízióban, de olykor még, gyakorlásul, az autóbuszon is, ha, szegénységet színlelőn, otthon hagyja négymilliós autóját. Ám Adyt is gyakran emlegeti, bár ipszilon nélkül:
- Adi csak ide a kialkudott gubát, azt hiszitek: hajlandó vagyok ingyen pofázni?! Nem ejtettek a fejemre, hogy csak úgy, szerelemből, ejtsem át a népet!

4. PETŐFI SÁNDOR: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET..

Naiv Jancsika beleszeretett ebbe a Petőfi-versbe, pedig talán jobban tette volna, ha a sokszoknyás Juliskába szeret bele, habár az sem lett volna teljesen kockázatmentes.

Mostanság ekképpen kurrikulumozik a Jánossá lett Jancsi Curriculum vitae-je, félsikeres irodalmi eseményektől telten:
?A harmincas években történt, hogy az összecsődült proletároknak megemlítettem, Petőfi után: - Egy gondolat bánt engemet.. Hát, kérem, nem volt az mind proletár, merthogy kettő csak színlelte a dolgot, és valójában államrendőrségiként detektíveskedett. Ők ketten aztán bevittek egy sötét házba, átadtak a gatyábólkimegberázóknak, de nem lettem hót, csak fél hót. A verés után hét hónapot ültem abban a rendszerben, amelynek nincs, kérem, most terme a Terror Házában, nehogy megsértsék egy bizonyos, túl szabadon nosztalgiázó miniszterelnök szellemét.

Az ötvenes években is eszembe jutott Petőfi csodaszép verse, persze, tudom, nem kellett volna szívemből egyúttal a számra is kitenni. Nagyon meglepődtem, kérem, mert egyből ahogy elhangzott: - Egy gondolat bánt engemet...?.. hát máris megakarták oldani nálam ezt a versvégi petőfis problémát. Ám végül csak tizenöt évet kaptam, bíróságilag..

A hetvenes években egy gyűlésen idéztem a Nagy Költőt bántó egyetlen gondolatot, igaz, néhány magvas sajáttal is megtoldottam. Így lettem hivatalnokból rögvest kertészeti segédmunkás, azt mondták, csak azért, hogy egyetlen gondolat se bántson.. Gondolkozzam el a dolgon!

Most, kérem tisztelettel, ebben a dicsérendően nagyfenekű, alkotmánybírósággal bíró demokráciában eleve nem bánthat egy gondolat, mert így, hajléktalan úrként, amíg üldögélek a kuka tetején, egyszerre több gondolat bánt, most már ki is mondhatom ezeket, a kutya sem törődik a gondolatokkal, meg Petőfivel ebben a kutyaéletben, - és az sem látszik valószínűnek, hogy ágyban, párnák köz fogok meghalni, sőt, oly érzésem van, hogy e kellékek nélkül még ezen a télen megfagyok majd..

5. ARANY JÁNOS: CSALÁDI KÖR

Iszike Dániel legjobban Arany János Családi kör versét szerette a magyar irodalomban. Szerette eperfástul, tehenestül, cicástul, kisnyulastul, csirkeszárnyastul-csirkecombostul, feleségestül-gyerekhadastul, még a béna harcfit is elnézte benne a költőnek. Ha elszavalta, csak úgy zizegett a versvégi szalma, csak úgy vette át a tücsök csendes birodalmát!

E sokirányú szeretet tovább terebélyesedett. Dániel megházasodott és lett gyerekhad is: neki is hármat szült a felesége és a derék asszony a házasságba is hozott magával hármat. Fontos az egyenlőség! Szerette Dániel asszonyát, nemzett gyermekeit és készen kapott gyermekeit, mindez Arany János versének is köszönhető.
No, ez teljes siker lett volna irodalmilag, de Iszike Dániel túlzásba vitte a szeretet kiterebélyesítését: a bort is nagyon megszerette. /Nem világos, hogy ebben hibás-e néhány borivásra bíztató klasszikus költő, ezt az irodalomtörténészek most vizsgálgatják./ Ettől kezdve Iszike Dániel, ha nem ivott, családját továbbra is igen szerette, de, ha beivott, ami nap mint nap előfordult, akkor család és kör különös módon egyesült nála: egész családját körbeverte. A megvertek közül ki-ki átmenekült nyugalomba - a szomszédokhoz. Az eperfa ezt közömbösen, bár sötéten nézte. Több nem tellett tőle. Megjegyzem: utóbbi attitüdjében erősen hasonlít a magyar társadalomra.

6. JÓKAI MÓR: AZ ARANYEMBER

Miteszer Mártonné, született Ugyibugyi Matild, férje relatíve becsületes foglalkozást űzött: betörő volt. Kardos és eszes asszonyka volt ez a lakásértékkipakolóné, és igen ügyes terepvizsgáló: ő adott parancsot férjének, hogy hová törjön be, és onnan mit hozzon haza. Bár ez a Matild iskolásleánysága idején többre becsülte a jó kaját, mint Jókait, azért a nagy mesélő Az aranyember című regénye megragadta fantáziáját. Most is, amikor férje megtért Szájjalszerző Ravaszkelemen újdúsgazdag túlrózsásdombi villájából, e kulturált feleségnek egyből eszébe jutott Móricka /mármint Jókai Móricka, aki, mint köztudomású , amikor irodalmi kötelességét tette, mindig Mór volt/. Sőt! Még a nagy író híres műve is kibukdácsolt nála az irodalommélyi homályból, mert férjére förmedt, aki éppen a beszerzőzsák tartalmát húzogatta elő:
- ..s az arany, ember?!

Élte párja büszkén mutatott egy kis kazettára, kinyitotta, hát tele volt arany ékszerekkel! Ám felesége páratlanul dühös lett:
- No és a nagyobbik kazetta hol van?! Te ostoba! Ottfelejtetted? Azért kémtakarítónősködöm én, hogy csak az aranyak felét hozd el?! Féleszű!

Ha volt is Miteszeréknél aznap feksz, hát semmi szex. Utóbbit az is elősegítette, hogy a férjnek a kutyaólban kellett aludnia. A rossznyelvek szerint a kutya nem fogadta kitörő örömmel a betörőt.. No, itt is csak fél siker az írónak, de még a szegény, méltatlanul kutyába se vett, betörőnek is.. Kettőjük közül azonban utóbbi az igazán szánni való, mert Jókainak, sírbeli nyugvásában, nem kell már szex, elég a feksz, arra meg nem panaszkodhat.

Nos, hát ilyenek az irodalmi fél sikerek.. A legnagyobb baj az, hogy a matematikára is rácáfolnak: hiába teszünk két felet egymás mellé, sehogyan sem lesz belőlük egész siker..

Egyéb, mostanságbeli - nem irodalmi - honi fél sikerekről, sajnos, írni sem merek. Van úgy, hogy a bátor ember is egészen fél!