Szellemkutas Mátyás és Morgósmedve Márton legényekből lettek vándorlegények. Kitanulták a szabóságot, de utána felkerekedtek, hogy tanulmányozzák: mint csattognak a szövetet vágó ollók külföldön, idegenben,
miként fűzik a messzi tájak szabói a tűbe a cérnát, meg csinálják az öltéseket, a nyelvöltéseket is beleértőn.

Szép az ilyen tudásgyűjtés, ami szokásos volt abban a korban néhány mesterségnél, de az már nem volt valami gyönyörűség: Mátyás és Márton
egy-egy szabótól való búcsúzáskor elfelejtett visszaadni ezt-azt: ollót, tűt, cérnát. Kár kárt csinálni másoknak, - előbb-utóbb a rossz hír a károkozó nyomába szegődhet.

Szegődött is, bár akkoriban a hír még csak lovon, meg lovas szekéren közlekedett, - no de Mátyás és Márton ennél sokkal lassabban, merthogy gyalog, ahogy tréfásan mondogatni szokták: az Apostolok lován. Kerettyenkutyula János szabó Germánusföldön már nem fogadta tárt karokkal e vándorlegényeket, hanem feddő szavakkal, és ugatós kutyával. Baj volt ez nekik, mert addigra pénzük elfogyott, - no és ha elfogyott az ingyenes vendéglátás is, hát akkor.. Most légy okos, Domokos!

A Bajszosharcsahajsza nevű fogadó azonban befogadta a vándorlegényeket, igaz, némi óvatossággal, de Mátyás is, Márton is megzörgette teli pénzes zacskóját. A kocsmáros elégedetten bólintott, mivel nem tudta: a két pénzes zacskó lapos kövecskéktől dagadozik. A két legény kihasználta ezt a tudatlanságot, és rendelt mindenféle jót: ízletes pecsenyét, fehér cipót, nemes bort. Belaktak, mint a duda.

Azt hiszitek, persze, hogy a végén nem fizettek, és így némi kellemetlenségük támadt. Korántsem! Fizettek. Igaz, hogy abból a pénzes zacskóból, amit Mátyás a kocsmáros feleségének szoknyája alól emelt el, - de a kocsmáros ezt sem tudta. Minek megy el valaki ennyi tudatlansággal kocsmárosnak? Tudja az ördög!

A kocsmáros és felesége később sem gyanakodott a külsőleg oly becsületes arcú, de belsőleg nem teljesen makulátlan vándorlegényekre. Annyiféle népség megfordul egy fogadóban! Ki tehette? Tudja az ördög! Hát, ha tudta is, az ördög nem volt olyan pletykás, mint egyesek..

Márton is elcsent valamit: kicsi hordócskát, félig tele pálinkával. Nagyobbat is elcsent volna, ha kevesebb esze van, de tudta: olyat nehéz észrevétlenül elemelni..

Egy tölgyfa alatt jót aludtak e kópé legények, tehették, mert nyár volt. Utána útnak indultak, mentek-mentek, de egy hegy lejtőjén megálltak. Pásztor legeltette ott a birkanyájat. Mátyás is, Márton is kedvet kapott a bárányhúsra. Ám süt-e nekik bárányt az a szigorú kinézetű legeltető ember? Mátyás szerint nem. Márton egyetértett a társával, de kigondolt valamit.

Kiitták a kis hordóból a maradék pálinkát, de megtöltötték forrásvízzel. Utána egy bokor mögül kidobták a lejtőre: hadd guruljon!

Gurult is a hordó, ebben nem volt hiba, abban sem, hogy a juhász utána ment a lejtő aljára, de abban már igen: a kutyája nem követte. Nehéz bárányt lopni, ha a kutya ugat, meg a fogait mutogatja a lopás tilalmaként. Nem is sikerült a barika eltulajdonítása a legényeknek, tovább kellett menniük bárány nélkül, még ha nem is voltak már teljesen ma született fehér bárányok.

A nap is tovább ment velük, mivel már alkonyodott. Se pálinka, se bárányhús, de még szalonna sem, - no, ez már rossz nap, itt végül senki semmit sem kap?

Szembejött azonban velük egy termetes legény, akinek kövér volt a tarisznyája. Így szólt a legényhez Mátyás:
- Nem volna kedved egy kis pihenéshez, cimbora?! Tüzet gyújtunk, szalonnát sütünk. Beszélgetünk, eszegetünk. Mi adjuk a tüzet, meg a tréfás történeteket, te meg adod a szalonnát..

A legény ráállt. Adott a szalonnából, de a legények is becsületesen állták a szavukat: tüzet gyújtottak, szalonnáztak, mondogatták a történeteket. Ezek között szerepelt a legutóbbi gazfickós is: miként fizették ki a bajszosharcsahajszai fogadóst a saját felesége pénzes zacskójából.

Utóbbi történethez az igazi csattanót a szalonnát adó legény szolgáltatta, mert Mátyást is, Mártont is úgy pofon vágta, hogy egyik erre dőlt, a másik arra. Ez nem volt elég, mert pisztolyt is rántott a legény, és így dörgött rájuk:
- Én a kiskörmöskutyai rendőrkapitány fia vagyok, és a fogadós a keresztapám! A felesége meg a keresztanyám! Ide az ellopott erszénnyel, de gyorsan!

Odaadták a legények az erszényt, villámgyorsan. Akkor így szólt a rájuk pisztolyt tartó:
- Most itt hagylak bennetek! Ló nélkül nem juthattok messzire, hajnalban majd a kiskörmöskutyai börtönbe fogtok kerülni. Addig gondolkozzatok el azon: mit szól ilyen sötét tetteitekhez az a maradék lelkiismeretek, ha van még nálatok olyasféle!

Menekültek a legények, de nem könnyű sietni rossz lelkiismerettel, meg félelemmel együtt. Be is húzták azok őket gödörbe, árokba, sárba, békás tóba, be-belökték szúrós bokorba. Végül hajnal felé utolértek egy vándorcirkuszt. Ott elrejtőztek a légtornász hölgy lakókocsijában, aki éppen máshol éjszakázott. Csak később rezeltek bele a gatyájukba, amikor kiderült, hogy nincsenek egyedül: a hölgy szobacicusa egy oroszlán!

Az oroszlán nem volt vérszomjas, csak szomjas. Az orrával megmutatta a legényeknek, hogy hol van az ivóvizes tála, meg a reggelije. Azok remegő kézzel adták oda neki. Egyúttal megfogadták: egész életükben becsületes szabóként keresik majd a kenyerüket, - csak még most az egyszer segítse ki őket e lelki veremből az a Jóisten!

Kisegítette. Kicsit kusza magyarázkodás után a cirkuszigazgató annyit értett meg a történetükből: szabólegények, akik készek a cirkuszt szolgálni. Egy cirkusznak sok ruhára, jelmezre van szüksége, így megegyeztek. Mátyás is, Márton is megszerette a cirkuszt. Nem csupán szabtak, varrtak, hanem a cirkuszi számokban is részt vettek, segédszereplőként. Ott maradtak a cirkusznál, de nem sokáig maradtak legények. Mátyás ugyanis beleszeretett a légtornásznő húgába,
Pillelille Klárikába. Nem légből kapott hír: hamarosan kislányuk született, akit Mátyás is, Klárika is imádott, de még a cirkusz többi tagja is mosollyal fogadott.
Márton pedig a bohóc lányát vette feleségül, Nyelvöltögető Katicát. Néhány év múlva már négy bohóc volt a porondon: három nagy, meg egy kicsike, Márton és Katica kisfia. Tény, hogy a kisfiú kapta a legtöbb tapsot, de a másik három bohóc ezért egy cseppet sem irigykedett rá. No, ebből más bohócok is tanulhatnának kisvilágban, nagyvilágban, - mindjárt jobb lenne ez a világ!