Nő az idő s a tárgyak élesednek
körvonalukban. Sallangjuk leég.
A messzeség derül kis cifra tornyon,
hivalkodón, - ha tényleg messzeség.

Nő az idő s az eszmék élesebbek.
Fogak fehére villant érdeket.
Tükör ámít, de megfáradt szemedben
már minden lényeg egyre fényesebb.

Nő az idő és legyintsz kis csalókra,
pulpitusuk bár lehet égmagas.
Szavakon átlátsz, csörömpöl a törvény,
s a látszaton túl csak fegyver szavaz.

Magadra maradsz a felnőtt idővel,
hol nem tudja a juhnyáj ifjúság,
- bár jobban észlel bábos délibábot -
meddig a táj, s meddig a délibáb.