A víz színén fénydal , szépség nyaral
és száll a mélyben szikrásszemű hal ,

de még mélyebben homály , majd sötét ,
ahol sohsem gyúl ki kéklángú ég.

A víz színén a szépség ott nyaral ,
s elring , ámít a virágos tutaj ,

tükrös sziget , mely lassan úszik el ,
s bűvöl álomdús énekeivel ,

de szíveden át könnycsepp megkeres
és rádöbbensz , hogy mind félelmetes:

a VAN , a NINCS , életnek hitt halál ,
amely egyre csak ijesztgetni jár ,

s a halál , melynek szemürege bús ,
kínzott élettől örök-háborús.

A Nagy Tutaj már úszik velem el ,
s a víz színén egy alkony énekel.

Alkony , piros híd , tündértánc-haza ,
tündérszemek tündöklő csillaga!

Hittük: bevársz! S most víz visz , nélküled ,
s lassan sötétül az úszó sziget ,

a Nagy Tutaj , mely úszik velem el ,
de múlt-vágyakról csillag énekel ,

s e Csillag hoz ma felejtésen át
piros könnycseppet , piros szív-hazát.