Feltöltve: 2011-11-26 07:36:27
Megtekintve: 6187
Kutyulinkó
Volt egy bájos aprócska kutyuska, chihuahua. Gazdája, Berzenherzen Aladár Kutyulinkónak nevezte el, ami nem túlzottan ötletes név, de ha egyszer ezt adta neki, hát ezt adta. Egyébként a lakáson belül minden jót megkapott Kutyulinkó, gazdája azonban onnan sohasem vitte ki, mert félt: ellopják. Mondogatta: - Kint most nagyon betyár világ! Ellopják a kis kutyulát! Akkor aztán kereshetem, lapos völgyben, csúcsos hegyen!
Egy napon, Berzenherzen Aladár távollétében, betörő járt a lakásban. Kutyulinkó megugatta a betörőt, aki ugyan a csöppnyi kutyustól nem félt, ám jobban szerette a csendes betörést a lármásnál. Egyébként nem törődött volna Kutyulinkóval, ha az nem ugat. Így azonban bekötötte a kutyus száját, és a két aranyóra után az ebecske is zsákba került. A zsákban azonban már a szemközti lakásból, Szépséges Amáliáéból is volt némi eltulajdonított érték: tizenkét ezüstkanál, meg egy elefántcsont ékszeres doboz, gyémántos fülbevalókkal és karkötőkkel. A betörő ugyanis, Belevaló Károly, szorgalmas ember volt, komolyan vette a betörőmesterséget. Látták volna csak az álkulcs-gyűjteményét!
Ez a Károly igényes betörő volt, nem volt elégedett azzal, ami a zsákjába került, mivel készpénzt egyik lakásban sem talált. Bosszúságában nem vette észre: kissé lazábban kötötte be a zsák száját, mint máskor. Utána nagyot köpött a perzsaszőnyegre, és a zsákkal a hátán eltávozott. Bánatos szívét közben barackpálinkával vigasztalgatta. Időnként rá-rágyújtott kedvenc nótájára: - Ha szépséges ékszered baja nyom, hagyd otthon az aranyad, Aranyom! Pilipam-palapam-pelepém, jót nevethetsz a kihűlt helyén!
Kutyulinkó közben igen fúrta a fejét a zsák szája körül, mire a zsák kinyílt. Kutyulinkó elszaladt a park bokrai között. Ezt a betörő, Károly, e dalosan italos állapotában nem vette észre. Ezzel szemben a hazafelé igyekvő Szépséges Amália megpillantott a földön egy aranyórát. Felkiáltott:
- Nem is keltem korán, mégis aranyat leltem! Ördög vigye ezeket a gondatlan férjeket, elveszitgetik az aranyórájukat, én meg, mint becsületes megtaláló, vihetem a rendőrségre. No, majd holnap elviszem..
Szépséges Amália kissé túl gyorsan ítélkezett, de nem ritka az ilyesmi az embereknél. Néhányat lépett gyönyörű lábacskáival és - ismét talált egy aranyórát! Most már nagyon bosszús volt:
- Ez az aranyóra ugyanolyan, mint az előbbi. Bolond férfi az, aki két aranyórát visz magával, miközben a toronyórán is megnézheti az időt, ha nagyon akarja! Igaz, az félórát késik.. de számos dolog jobb későn, mint soha, és sohasem jó előbb!
Ne gondoljunk semmi rosszat Szépséges Amáliáról: igen csinos, kedves, tisztességes fiatal hölgy volt, csak nem szeretett talált aranyórákat vinni a rendőrségre.
Aki keres, talál. Így tartja a közmondás. Ám Amália nem keresett semmit, mégis ismét talált: a fűben egy csomó ezüstkanalat. Kifakadt:
- Már a nők között is akad manapság féleszű! Nem tudják, hogy a minden lében kanál csak otthonra való! Ezek a kanalak nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyek nálam vannak a konyhaszekrényben..
Összeszedte az ezüstkanalakat és fohászt küldött az ég felé: aznap már ne találjon semmit!
Utóbbi óhaja hamarosan nem teljesült: talált egy ékszerekkel telt elefántcsont dobozt. Ebben saját tulajdonára ismert. Irányt változtatott, gyors léptekkel sietett a rendőrség felé.
Ezen események alatt Kutyulinkó egy macskával találkozott. A macska veres volt és kedves. Kutyulinkó megkérdezte:
- Te milyen kutya vagy?!
- Én nem vagyok kutya! - húzta fel az orrát a cica, teljes nevén Ciccencicc Cecília. Az én gazdám Szépséges Amália, a színésznő. Kedves leány, csak egy kicsit hiú. Sokat cicomázgatja magát. Már nagyon szeretne egy férjet, aki rendesen bánik vele. Te nem ismersz ilyen férfit?
- Ismerek - válaszolta Kutyulinkó. Az én gazdám, Berzenherzen Aladár, nagyon rendes. Jól bánik velem, akkor nyilván a feleségét is megbecsülné, mint a kutyuskáját, vagyis engem. Esetleg, ha annyira nem is, de mégis eléggé!
Beszélgetés közben a cica mindent megtudott betörőről, zsákról, Kutyulinkóról, Berzenherzen Aladárról. Azt javasolta: most menjenek el hozzá, Szépséges Amália lakásába, ott harapjanak valamit, sonkát vagy jóféle kolbászt. Kutyulinkó beleegyezett.
Időközben a danolászó betörőt megállította a rendőr. Belevaló Károly szentül hitte: lebukott, jön a börtön, hiszen megtalálják a zsákban a kutyát, meg a lopott holmit, most már nem mentheti meg semmi.
Valami mégis megmentette: az üres zsák. A rendőr meg is kérdezte:
- Hová, hová ezzel az üres zsákkal, tata?!
- Ku..krumplit szeretnék ve-venni - dadogta Károly. Vá-várnak otthon a feleség, meg a gye-gyerekek!
Azt nem kötötte a rendőr orrára, hogy feleségének és gyerekeinek még sokáig kell várniuk, mivel sem felesége, sem élettársa, sem pedig egy szál gyermeke.
Ám ettől, gondolta, e nem létezők még várhatnak..
A rendőr elengedte Károlyt.
Berzenherzen Aladár közben hazaérkezett. Csodálkozott a nyitott ajtón. Hamarosan kiderült a két aranyóra hiánya is, de Aladár ezzel nem túlságosan törődött, hanem Kutyulinkót hívogatta. A kutyus hiánya annyira feldúlta, hogy rohant a rendőrségre.
A rendőrségen kiderült: az aranyórák ott vannak, de a kutyus nincsen. Teljesen kétségbeesett. Szépséges Amália, aki addig a rendőrtisztet szórakoztatta színházi történetekkel, egyből váltott: Aladárt kezdte vigasztalni szomszédi jogon, mivel erősen megtetszett neki a férfi. Gyengéd erőszakkal karon fogta és vitte haza, teázásra. Itt a férfi váratlanul magához tért mély bánatából, már a kertkapunál. A kapunál ugyanis Kutyulinkó és Cecília várta őket.
A többi már, ha nem is tudható, sejthető. A megváltozott lelkiállapotú Aladár ugyanis most már képes volt Amália bájainak felismerésére. A cica nem csak veres volt, eszes is. Előre látta, hogy mi lesz: lakodalom.
Amália hálásan és bűnbánóan tekintett fel az égre:
- Ég áldjon, te Ég! Amikor azért fohászkodtam, hogy már semmit se találjak aznap, igen balga voltam! Jól tetted, hogy nem hallgattál rám, és elhoztad nekem ezt az Aladárt!
Egy napon, Berzenherzen Aladár távollétében, betörő járt a lakásban. Kutyulinkó megugatta a betörőt, aki ugyan a csöppnyi kutyustól nem félt, ám jobban szerette a csendes betörést a lármásnál. Egyébként nem törődött volna Kutyulinkóval, ha az nem ugat. Így azonban bekötötte a kutyus száját, és a két aranyóra után az ebecske is zsákba került. A zsákban azonban már a szemközti lakásból, Szépséges Amáliáéból is volt némi eltulajdonított érték: tizenkét ezüstkanál, meg egy elefántcsont ékszeres doboz, gyémántos fülbevalókkal és karkötőkkel. A betörő ugyanis, Belevaló Károly, szorgalmas ember volt, komolyan vette a betörőmesterséget. Látták volna csak az álkulcs-gyűjteményét!
Ez a Károly igényes betörő volt, nem volt elégedett azzal, ami a zsákjába került, mivel készpénzt egyik lakásban sem talált. Bosszúságában nem vette észre: kissé lazábban kötötte be a zsák száját, mint máskor. Utána nagyot köpött a perzsaszőnyegre, és a zsákkal a hátán eltávozott. Bánatos szívét közben barackpálinkával vigasztalgatta. Időnként rá-rágyújtott kedvenc nótájára: - Ha szépséges ékszered baja nyom, hagyd otthon az aranyad, Aranyom! Pilipam-palapam-pelepém, jót nevethetsz a kihűlt helyén!
Kutyulinkó közben igen fúrta a fejét a zsák szája körül, mire a zsák kinyílt. Kutyulinkó elszaladt a park bokrai között. Ezt a betörő, Károly, e dalosan italos állapotában nem vette észre. Ezzel szemben a hazafelé igyekvő Szépséges Amália megpillantott a földön egy aranyórát. Felkiáltott:
- Nem is keltem korán, mégis aranyat leltem! Ördög vigye ezeket a gondatlan férjeket, elveszitgetik az aranyórájukat, én meg, mint becsületes megtaláló, vihetem a rendőrségre. No, majd holnap elviszem..
Szépséges Amália kissé túl gyorsan ítélkezett, de nem ritka az ilyesmi az embereknél. Néhányat lépett gyönyörű lábacskáival és - ismét talált egy aranyórát! Most már nagyon bosszús volt:
- Ez az aranyóra ugyanolyan, mint az előbbi. Bolond férfi az, aki két aranyórát visz magával, miközben a toronyórán is megnézheti az időt, ha nagyon akarja! Igaz, az félórát késik.. de számos dolog jobb későn, mint soha, és sohasem jó előbb!
Ne gondoljunk semmi rosszat Szépséges Amáliáról: igen csinos, kedves, tisztességes fiatal hölgy volt, csak nem szeretett talált aranyórákat vinni a rendőrségre.
Aki keres, talál. Így tartja a közmondás. Ám Amália nem keresett semmit, mégis ismét talált: a fűben egy csomó ezüstkanalat. Kifakadt:
- Már a nők között is akad manapság féleszű! Nem tudják, hogy a minden lében kanál csak otthonra való! Ezek a kanalak nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyek nálam vannak a konyhaszekrényben..
Összeszedte az ezüstkanalakat és fohászt küldött az ég felé: aznap már ne találjon semmit!
Utóbbi óhaja hamarosan nem teljesült: talált egy ékszerekkel telt elefántcsont dobozt. Ebben saját tulajdonára ismert. Irányt változtatott, gyors léptekkel sietett a rendőrség felé.
Ezen események alatt Kutyulinkó egy macskával találkozott. A macska veres volt és kedves. Kutyulinkó megkérdezte:
- Te milyen kutya vagy?!
- Én nem vagyok kutya! - húzta fel az orrát a cica, teljes nevén Ciccencicc Cecília. Az én gazdám Szépséges Amália, a színésznő. Kedves leány, csak egy kicsit hiú. Sokat cicomázgatja magát. Már nagyon szeretne egy férjet, aki rendesen bánik vele. Te nem ismersz ilyen férfit?
- Ismerek - válaszolta Kutyulinkó. Az én gazdám, Berzenherzen Aladár, nagyon rendes. Jól bánik velem, akkor nyilván a feleségét is megbecsülné, mint a kutyuskáját, vagyis engem. Esetleg, ha annyira nem is, de mégis eléggé!
Beszélgetés közben a cica mindent megtudott betörőről, zsákról, Kutyulinkóról, Berzenherzen Aladárról. Azt javasolta: most menjenek el hozzá, Szépséges Amália lakásába, ott harapjanak valamit, sonkát vagy jóféle kolbászt. Kutyulinkó beleegyezett.
Időközben a danolászó betörőt megállította a rendőr. Belevaló Károly szentül hitte: lebukott, jön a börtön, hiszen megtalálják a zsákban a kutyát, meg a lopott holmit, most már nem mentheti meg semmi.
Valami mégis megmentette: az üres zsák. A rendőr meg is kérdezte:
- Hová, hová ezzel az üres zsákkal, tata?!
- Ku..krumplit szeretnék ve-venni - dadogta Károly. Vá-várnak otthon a feleség, meg a gye-gyerekek!
Azt nem kötötte a rendőr orrára, hogy feleségének és gyerekeinek még sokáig kell várniuk, mivel sem felesége, sem élettársa, sem pedig egy szál gyermeke.
Ám ettől, gondolta, e nem létezők még várhatnak..
A rendőr elengedte Károlyt.
Berzenherzen Aladár közben hazaérkezett. Csodálkozott a nyitott ajtón. Hamarosan kiderült a két aranyóra hiánya is, de Aladár ezzel nem túlságosan törődött, hanem Kutyulinkót hívogatta. A kutyus hiánya annyira feldúlta, hogy rohant a rendőrségre.
A rendőrségen kiderült: az aranyórák ott vannak, de a kutyus nincsen. Teljesen kétségbeesett. Szépséges Amália, aki addig a rendőrtisztet szórakoztatta színházi történetekkel, egyből váltott: Aladárt kezdte vigasztalni szomszédi jogon, mivel erősen megtetszett neki a férfi. Gyengéd erőszakkal karon fogta és vitte haza, teázásra. Itt a férfi váratlanul magához tért mély bánatából, már a kertkapunál. A kapunál ugyanis Kutyulinkó és Cecília várta őket.
A többi már, ha nem is tudható, sejthető. A megváltozott lelkiállapotú Aladár ugyanis most már képes volt Amália bájainak felismerésére. A cica nem csak veres volt, eszes is. Előre látta, hogy mi lesz: lakodalom.
Amália hálásan és bűnbánóan tekintett fel az égre:
- Ég áldjon, te Ég! Amikor azért fohászkodtam, hogy már semmit se találjak aznap, igen balga voltam! Jól tetted, hogy nem hallgattál rám, és elhoztad nekem ezt az Aladárt!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!