MAJOM

A majmot bugyuta tudósok az állatvilág csúcsára helyezték, főemlősi rangban. Nagy tévedés ez, amely a világ igen felületes megfigyelésén alapul! A tévedéshez azonban jelentősen hozzájárult a majom tévedése, aki jóindulatú, barátságos lényeknek vélte az embereket, ezért utánozta őket. Nem ismerte fel: az embereket utánoznia majoméletveszélyes dolog, mivel az ember nem csak emberéletveszélyes, hanem, többek között, állatveszélyes is. Ilyesfajta állatian nagy tévedésbe még egy közönséges, állábazó amőba sem esik, - nem beszélve azokról az okos kis vírusokról!

KROKODILUS

A krokodilus karrierje igen jól indult a világban, hiszen nagy szája, sok foga, sunyin álszenteskedő szeme, valamint vastag, páncélos bőre van. Nagy tévedése csupán az volt, hogy minden innovációját antilop- és színesbőrű emberlábakba fektette, a puskapor feltalálása helyett. Utóbbi tévedése oda vezetett, hogy zöld bőre sokszor csak női kézitáskák és cipők formájában zöldül tovább.
A krokodilus meleg folyóvízben heverésző, megvetendően lusta állat. Ahelyett, hogy ő találta volna fel a puskaport krokodilustársai irtására, ezt átengedte az embernek. Az embertől pedig elvárja, hogy embertársainak fárasztó irtogatása mellett még őt, a krokodilust, is lepuffantsa. Hallatlan tunyaság!

KAKUKK

A kakukk tévedése tulajdonképpen csak féltévedés, de annak elég nagy. Azt helyesen ismerte fel e madár, hogy sok fáradtságot, vitát, költséget megtakarít, ha tojását más madárral költeti ki, és fiókáját is azzal nevelteti fel. Ám nem tanult az embertől, mert, ha tanult volna, akkor tojását nem más madár fészkébe csempészi, hanem eladja kakukkfiókára váró madaraknak, hernyódollárokért.

ELEFÁNT

Köldöknéző, de olykor elefántokra is néző, fehérbőrű tudósok azért utaztak el Fekete-Afrikába, hogy ott az elefántot bölcs állatnak nyilváníthassák. Annak is nyilvánították, mivel, ha egy tudós fejébe vesz valamit, azt az Isten se veri ki onnan, sőt, utóbbi műveletet az Égi Atya meg sem próbálja már.
Bölcs-e az elefánt?
Aligha, hiszen, ha az lenne, nem mutogatná óriási hústömegét az éhes feketebőrűeknek, akik így rákaptak az elefántvágásra, ami hasonlít a Hungarian disznóvágásra, bár monumentálisan nagyméretűbb, de átmeneti eredménye ennek is hasonló, csak elefántkolbásznak, elefánthurkának, elefántdisznósajtnak és elefántsonkának nevezik, végeredménye viszont azonos a disznóvágáséval: minden elfogy e füstöltekből. A feketebőrűek /régebbi nevükön négerek/ egyébként a füstölésre is nagyon rászoktak, hamarosan nem csak az elefántsonkát füstölték, hanem egymást is kifüstölték otthonaikból. /Utóbbit egyébként az ENSz nem helyeselte, sőt, ma sem helyesli, mert az egy nagyon humánus nemzetközi szervezet, nem tehet róla, hogy egyes kópé tagjai kifüstölőszerszámokat adtak és adnak el a feketebőrűeknek!/
Az elefánt bölcsessége ellen szól egyébként az is, hogy nagyértékű agyarát /az "elefántcsontot"/ is magán hordja, ahelyett, hogy páncélszekrényben tartaná és gorillákkal őriztetné. Ennyire bízik a feketebőrű rendőrségben? Ez a bizalom nagy tévedése! Miért nem vesz példát rólam? Én még a fehér police totálfehérségében sem bízom!

FÓKA

Egy fecske nem csinál nyarat, de egy bestseller-szerzőségre vágyó fóka télen is nagy bajt igen könnyen. Az történt ugyanis, hogy egy nagyon naiv, nagyon jóindulatú és nagyon kíváncsi tudós meglátogatott egy fókatelepet. A pufók fókák kövér feleségére emlékeztették, ezért, csak úgy szokásból, barátságosan vállon- és pocakonveregetett egy-egy fókahölgyet. Ezt követően az egyik unatkozó fókahölgy könyvet írt a tudósról, A FÓKÁK BARÁTJA címmel. A könyvből a kevésbé értelmes olvasók /akár fókák, akár nem fókák, ilyen az olvasók 99,9 %-a!/ azt olvasták ki, hogy az emberek a fókák barátai.
A könyv gyorsan fogyott, de, sajnos, a fókák is, mivel hamarosan bárdolatlan, de bárddal felszerelt, kevéssé bárd-lelkű fókamészárosok érkeztek fókahúsért, fókazsírért, fókabőrért, és bár ők is fókákat veregettek, de egészen másképpen, mint a fentebb említett jóindulatú tudós.
Vannak azonban humánus, fókaszerető emberek is, környezetvédők: Kékek, Zöldek, Öröknaivak. Ők e rémlátomás láttán kékültek-zöldültek, mást nem tehettek ugyan, de ezt szabadon tehették. Hálát is adtak az Áldott Szent Demokráciának, - igaz, utóbbi háladást már nem ők adták, hanem a fókamészárosok!

CSÓTÁNY

A csótány szépnevű rovar, de külleme mindmáig humán bírálatok tárgya, népi elnevezései pedig nem éppen a népek barátságára utalnak, elég megemlítenem, hogy az egyik csótányfajt, amely hazánkban is igen honos, svábbogárnak hívják, mit sem törödvén azzal: a Hungarian német nemzetiség tagjai /a svábok/ legalább olyan tisztaság- és rendszeretők, mint a magyarok, sőt!
A csótány nagy tévedése abban rejlik, hogy úgy vélte: ha a konyhában szép csendben meghúzza magát, ahol ételre és italra lel, valamint tapintatosan csak éjjel jön elő, akkor békén hagyják. Kihagyta azonban számításaiból, hogy egyes
magyar honpolgárok éjjel is kimennek a konyhába enni, inni, és ekképpen meglévő súlytöbbletükhöz további súlytöbbletet szerezni. Az ilyen éjjel is konyhára járók észrevették a csótányt, de az nem kapott tőlük csókot, még abban
az esetben sem, ha az illetők már csókos barátkozásig beszeszeltek. Ellenkezőleg! Ettől kezdve a csótányok állandó zaklatásnak voltak kitéve.
Szerencsére a Hungarian zaklatás, mint annyi minden, ami Hungarian, kampányszerű, szalmaláng-lelkesedésű, nagy lánggal világít a szalma, de a végén nem lehet tudni: hogy széna-e vagy szalma, mert már se széna, se szalma. Egyébként talán jobb is így, gyakran megártott már az a nagy tudás!

KUTYA

Van magyar fajta kutya is, mégsem gondolom, hogy a kutya jellegzetesen Hungarian állat, mivel hűséges, gazdájához ragaszkodó. Ha gazdája meghal, a kutyus szemeiben ott a bánat, levert, lógatja fejét, étvágytalan.
A kutya nagy tévedése, hogy azt hiszi: a hűség az emberek által megbecsült tulajdonság. Hűségéért viszont sokszor kapja azt, amit a hűségért legtöbb esetben fizetnek kisvilágban, nagyvilágban: gazdája kidobja őt az autóból az erdő vagy mező közepén, legyen belőle erdei kutya vagy mezei. Erdei kutya egyébként létezik, megtekinthető az állatkertben, mezei kutya ugyan, biológiai fajértelemben, nincsen, de logikus: ha létezik mezei nyúl, akkor a kutyának is joga van a mezőre, főleg, ha gazdája megunta hűségét és kidobta őt a mezőn.
A kutya példát vehetne a macskáról: utóbbi tévedésekre kevésbé hajlamos állat.
Nem gazdájához hű, bár hízeleg neki, hanem a házhoz. Ez egyébként sokkal praktikusabb álláspont, mint a kutyáé, hiszen, ha a ház gazdája meghal, a ház általában nem hal meg vele, így a cica hűségének tárgya sokkal állandóbb.

SZÚNYOG

A szúnyog vért szív, ami számára nagyon hasznos tevékenység, az viszont még kutatás tárgya, hogy ezt a műveletet, és a hozzá kapcsolódó eszmekört, az emberektől tanulta vagy magától jött rá. Ám ő sem mentes egy nagy tévedéstől. Amíg a szintén vérszívó tetű, kullancs sem a vérszívást megelőzően, sem utána nem fakad dalra, hanem kussol, addig a szúnyog nem tud teljesen megszabadulni költői szépérzékétől. Bele-belefog egy-egy zümmögő dalocskába.
Az ember, akinek szépérzéke igen hiányosan kifejlett, e dalocskát nem kedveli, és a keze ügyében levő tárggyal megpróbálja a szúnyogot még idejekorán agyonütni. Ez viszonylag ritkán sikerül ugyan neki, de, például, az asztalon levő, törékeny szoborformában furulyázó pásztorfiúcskát ilyenkor foglalkozási baleset érheti: leesik, keze-lába törik, vagy neki nem lesz baja ugyan, de a mellette nyájaskodó nyájnak igen, így, szegény, munkanélkülivé válik. Előfordul, persze, foglalkozási jobbeset is: a szúnyog helyett nem őt, hanem a mellette levő kínai vázát éri a szúnyognak szánt csapás. Meg kell jegyeznem: a gondtalanul dalolgató szúnyogot is elérheti a Tíz Csapás közül a tizedik, és akkor testi-lelki romokban ott heverhet a rombadőlt szobaberendezések között!