Nos , igen , “Jó étvágyat!” intézetünkben , ebben az isten háta mögötti , az Óperenciás tengeren és az Üveghegyeken túli “mesevilágban. Ma különösen rosszul indult a reggel: kevés az ember , betegség miatt sokan kiestek a munkából.Még a szakácsoknak is be kellett állni mosogatni , kocsit húzni.
Szűkös kereset , sok munka. “Jó kezekben van az ország” - jut eszembe a reklámszöveg.
Ha azoknak a kezeknek jó is , de az országnak?
Ám még ilyen borzalmas körülmények között is van , aki megőrzi jó kedélyét.Ilyen ember Jancsi , ha nem is mindig.Ő főzi az alkalmazottak ebédjét.Sovány , vidám , 35 év körüli fickó.Sokat tréfálkozik , froclizza a melléje beosztottakat.Ezek az emberek általában nem egykönnyen kezelhetőek, de Jancsi érti a csíziót.Amikor az egyik konyhalegény tréfából megerőszakolással fenyegette az élesnyelvű konyhalányt , Jancsi ráripakodott:
- Ahhoz férfi is kell , nem elég , hogy nadrágot hordasz! Mi áll föl neked? A kefehajad vagy az ujjad , vagy mi?!
Hülye szokásoktól Jancsi sem mentes. Most is mit látunk , hallunk? Otthagyta a gőzölgő edényeket , kijött az ebédlőbe és belefeledkezett hangos monológjába.A téma ismerős.Arról szól , hogy Jancsiéknál a házmesternek mennyi baja van a hajléktalanokkal.Az utóbbiak mocskosak és összeszarják a lépcső- házat.No , jó étvágyat!
Van , aki máris fintorog.Legalább a papagájáról beszélne /ez a másik témakedvence/ , az elviselhetőbb volna.
Politizálni is szokott , nagyhangon kiselőadást tart Oszama bin Ladenről , meg az afgán helyzetről.Munka helyett.Néha hosszú sor alakul ki , kígyózik ebédosztásnál és a kígyó feje-farka egyaránt éhes.Jancsi meg játszik az étellel , megtölti a merítőkanalat , majd visszaönti a fazékba.Egyesek arrogánsan sürgetik , mások csak kérlelik: igyekezzen. No és a másik marhasága , a túlzásba vitt Zámbó Jimmy imádat!
Jimmy halála után mindenkit faggatott: gyilkosság volt vagy öngyilkosság? Kábítózott vagy nem? Zseni volt vagy nem? Aki pozitiv dolgokat mondott a “Király”-ról - az bőséges adagot kapott.Aki viszont nem , az magára zúdította Jancsi haragját , amelynek szemléletes kifejezője lett a tányérba került híg leves vagy a szokásosnál kisebb adag főzelék.
Jaj , jaj , peches nap ez , megint előkerült a Jimmy-téma! A fiatal adminisztrátor-kislány még új , nem ismeri Jancsit és szerényen megjegyzi , hogy Jimmyt kissé túlértékelik a népek , jellemét illetően is van kifogásolnivaló. Az ebédlőben mindenkiben meghül a vér.Jancsi abbahagyja az ebédosztást és fenyegetően eléje lép , kiabál:
- Hogy gondolod ezt , kislány?! Jimmy elsőosztályú amerikai bárokban énekelt és zongorázott! Már mindenütt elismerték amikor itt még nem! Zseni volt , érted ?! Ilyen csak egy volt és soha többé nem lesz!
- Szerintem ami az intelligenciáját illeti… - kezdi a csajszi , de Jancsi ingerülten félbeszakítja.
- Ebből elég! Tűnj el innét! - üvölti.
Ki tudja hová fajulna a dolog , ha nem jön a tekintélyes , idős főorvos.Valamikor ávós volt és hamar kiderül: jó egy volt ávós a háznál. A főorvos megveregeti öklével a kiszolgálópult üvegablakát:
- Mi van itt , senki sem oszt ebédet?! Jancsi fiam , iparkodj , add ki az ebédem vagy megkínozlak!
Erre egy-két bennfentes amatőr helytörténész elmosolyodik , de Jancsi lehiggad. Odacsapja az ételt a kislány tányérjába és kiszolgálja a főorvost.
Én kijövök Jancsival , de csak elveim időleges feladása révén: ebéd táján Zámbó Jimmy rajongó leszek , érdeklődöm nála az Oszama bin Ladent illető legújabb hírekről és dícsérem frizuráját. Elveim bánkódnak , de tányérom örül.
Másnap új nap , új cirkusz.Lemegyünk ebédelni , de sehol semmi , senki.Jancsi nincs a láthatáron.
Nagysokára mégis megjelennek az egészségügy legelesettebb páriái: a konyhai dolgozók , de Jancsi nélkül.Hozzák a teherliftből a forró ételt.Hol lehet Ebédkiadó Jancsika? A konyhalányok nem tagadják le hiányzásának okát:
- Nagyon besörözött és most amúgyis duzzog.
Az ételt most a konyhalányok osztják.Leülünk , egy idős orvos csatlakozik hozzánk. Hamarosan azonban nagy ajtócsapkodással , ordítozással megérkezik Jancsi.Pétert szidja , a mosogatófiút.Hangja nem csupán behallatszik az ebédlőbe , de mindjárt át is veszi a fülek feletti uralmat:
· Te kented be ragasztóval a lakatot az öltözőszekrényemen?! Tudod kivel szórakozz!
- Mi , én?! Dehogyis! Inkább igyekezz a munkával! Sehogysem állsz! - lendül ellentámadásba Péter.
- Azzal te ne törődj! Inkább adjátok elő amit elloptatok! Múltkor is eltűnt egy csomó rakottkel , amíg a vécére mentem.Ti hazavittétek , aki meg két óra után jött , annak nem tudtam adni! Úgyhogy halljam az igazat! Te voltál , mi?! - mutat Jancsi az egyik takarítónőre.
A takarítónő elvörösödik szégyenében , nehezen bukdácsolnak ki száján a szavak:
- Én , de tőlem is ellopták… a másik brigád sokkal többet vitt… most már mindegy!
Jancsi dühe szinte örjöngésbe csap át:
- Dehogy mindegy , te féleszű! Az hogy ti hogy lopjátok meg egymást , nem érdekel! A konyhán rendnek kell lennie! Ellopjátok a tisztítószert , utána meg hemzsegnek a csótányok!
A jeleneten sírni kellett volna , de én , nem tehetek róla , majd megfulladtam az elfojtott röhögéstől. Majdnem minden kórházi konyhán lopnak , ez köztudott.Erkölcsileg nem helyeselhető , de a bérek olyan nyomorúságosak , hogy mindezen lopások ellenére becsületes elszámolásnál még mindig a kórház tartozna a tolvajoknak és nem kevéssel!
Gyűlnek az ebédelők: orvosok , nővérek , gyógytornászok…Egy kis nyugalomra , néhány jó falatra várnak a napi lótás-futás , ideges kapkodás közepette , de egyiket sem kaphatják meg.
Jancsi hangja még erősebb lett:
- Egyeseknek minden jár , másoknak csak a munka! Ma reggel eltűnt öt kiló marhahús. Ez mégiscsak több a soknál! Persze , én vagyok a marha , mert hagyom…
- Jól van már , te öntudatos osztályharcos! Maradj már csöndben! Minden kihallatszik az ebédlőbe. Inkább énekeld el az “Only You…”-t - csitítja őt az egyik konyhalány.
- Hagyj békén , most ideges vagyok! Nem éneklem el az “Only You…”-t. Menj a francba! - kiáltja Jancsi gyilkos dühhel.
Megérkezik az élelmezésvezető , Ágnes , helyettese , továbbá az egyik számítógépkezelő kiséretében. Ágnes győzelemre felkészülten megy a tálalóablakhoz. Most megmutathatja , hogy alig túl a harmincon is lehet valaki tekintélyes élelmezésvezető , falkavezér. Most nem a nőt , hanem az erényes és erélyes főnököt ismerhetik meg benne a konyhai dolgozók.
Erény azonban keveset ér , ha nincs meg hozzá a pénzzel telt erszény. Ágnes az utolsó pillanatban elbátortalanodik és enyhíti mondandóját:
- Jancsika , legyen szíves felszolgálni az ételt , amig meleg! Ne kelljen minden alkalommal elmondanom…Ezt már tudnia kéne!
Jancsi felhördül , hadonászik:
- Mi van , főnökasszony?! Szóval megint velem van baja?! Pedig nem én lopok , hanem ezek! Úgyhogy ne engem baszogasson! Nem vagyok én hülye , csak annak néznek!
- Én csak annyit mondtam , hogy… - kezdi Ágnes.
- Tudom , hogy bemószerolnak a többiek , de engem nem érdekel. Én nem két táskával a hónom alatt megyek haza! Bárki megnézheti , kipakoltathatja a reklámszatyromat! Erről ennyit!
- Akkor most mi legyen… - bizonytalanodott el , ijedt meg a főnöknő.Arra gondolt: minden vizsgálat csak bajt hozhat…
- Ha rám hallgat , nem foglalkozik semmivel! Azt csinál , amit akar. Semmit , mint eddig is. A hosszú élet titka türelem , főnökasszony! - tanácsolja Jancsi gúnyosan.
Ágnes meghunyászkodva kullog vissza a többiekhez. Leül , mint a napóleoni sereg katonája a sikertelen oroszországi hadjárat végén.
Jancsi továbbra is mérges a konyhalányokra és bosszúból koszos cipőjével összejárkálja a frissen felmosott követ. Az egyik konyhalány felháborodottan meg is kérdezi:
- Most minek mész rá?! Nem látod , hogy fel van mosva!
- Közelebb akartam lenni hozzád , mert olyan szép vagy! - mondja kárörvendő gúnnyal Jancsi.
- Megállj , te gaz , jön még a kutyára dér! No és kérem az ebédem , mielőtt elsumákolnád… -
válaszol a nő keserű tehetetlenséggel.
- Tessék! Zabálj , bogaram! Le ne fogyj! - undokoskodik Jancsi és hirtelen felkapja a málnaszörpös flakont.
Inni kezdi , hogy végre élvezze az élet “édes oldalát” is. Az egyik konyhalány bepörög:
- Nem kellene meginni a málnát! A másik fenyegetően üvölti:
- …és nekem nem adsz?! Pusztulás jön rád , ha nem adsz!
Jancsi végleg bekattan:
- Menjetek ki! Nem hallottátok?! Menjetek ki! Sok belőletek! Húzzatok innét!
A lányok eltakarodnak , Jancsi pedig belekezd hosszú monológjába:
- Elegem van ebből a rohadt , balkáni országból , meg a politikusaiból! Szemétrevaló nyikhajok!
Még hogy nálunk lesz az olimpia?! Amikor semmire sincs pénz , csak a flancra! Mindenki magának kapar!
Monológja végén még megemlékezik a politikusok nemiszervéről és arról mit csinálna vele.
Ez is kihallatszik az ebédlőbe.Az egyik nővér idegesen lecsapja kanalát és kimegy.A többiek igyekeznek közönyösenek maradni , de arcuk másról árulkodik. A fiatal orvos , nagy nővérkefélő és máskor rendszerint igen vidám , most rezignáltan jegyzi meg:
· Amerre csak nézek , rossz embereket látok. Mindenünnen árad a hazugság. Egy óriási hazugság kellős közepén élünk…
A mellette ülő gyógytornászlány , akinek szintén tetszik az orvos , együttérzően tudakolja:
- … és van kiút?!
- Nem hiszem… Arra még nem érett a világ… - hangzik a csüggedő válasz.
Később félszemmel látom , hogy Ágnes , az élelmezésvezető , mégegyszer bemegy a konyhába , de most a másik ajtón , hogy csak Jancsival találkozzon. Titokban Jancsi bocsánatát reméli. Hiába , az élelmezésvezetőnek alul-fölül jóban kell lennie az emberekkel.
- Fínom volt a leves , János! - hízeleg a szakácsnak , amikor megpillantja.
Jancsi cinikus műmosollyal Ágnes szemébe néz , de nem szól semmit. Felvesz egy húsvillát és faképnél hagyja főnöknőjét.