1.
Emlékeim közt
némán füstölgök,
mint Virág napján..
.. romváros
vulkánkitörés után !
Ha kever még kicsit
a világ,
robbanok is,
mint propán-bután
s levegő
megfelelő elegye !
Épp, csak egy szikra
kell,
hogy a tornyokat
lábukról levegye !

Világok Virága!
Hát elmentél,
Anyám!
Nem fogod már
kezem..
Nem fogod vissza
vad képzeletem!
Nem vagy, hogy adj..
hogy kérhessek tőled,
mint rég !
Nem adtam eleget,
nem kértél
soha még !
Imám most kérőn ,
későn,
de érted magasba
száll:

Vigyázzon rád az Ég!
Virág napján,
te legszebb Rózsaszál,
elmentél, rég,
Anyám..

2.
Mama! Látod,
most csillagok közt
szállok,
s ha egyszer hazatalálok,
tenyeremben neked
egy csillagot
hozok!
A csillag majd
úgy ragyog,
mint szemed ragyogott,
mikor kicsi lányod
öledbe vetted,
s szólt neki
legszebbik dalod!
Hallom most is..
Álmodom talán?
Hisz te már
réges - rég
csillag vagy,
Anyám !

3.
Te már a Szivárványon
játszol,
vidám kis bárányfelhőkkel,
s itt lenn,
hol mindenki
táncol,
egy sír csak,
egyetlenegy,
ki tudja,
Angyal vagy már,
és nem csak annak
látszol..

4.
Emlékezzünk.
Búsan idézve, itt a múlt,
mi már az Idő
vén ködébe hullt...
Mécsesek fénye ég.
Megszépül az emlék.
A Fény sosem
szomorú!
Összeköt élő, s holt
lelkeket,
lobogva táncol
a lelkünk felett...