Tisztelt, Kevésbé Tisztelt, és Szívből Utált Képviselőtársak!

Napirend előtt szólok, de megjegyzem: Napi Rendre volna szükség hazánkban, nem erre a mai, egész évre kiterjedő Rendetlenségre. Álomból szólok még, Az Ember Tragédiájának álmából, de Ébredő Hazafiként. Egyetértünk a Kormánnyal abban, hogy nem szabad engedni a 48-ból, de hozzátesszük: ugyanakkor gyorsabban el kell pateroltatni 49-et! A rendszerváltás után még sok teendő maradt ránk, így a Parkok és Terek Rendszerváltásos Átrendezésében is. Igen, még itt, a Ház körüli parkban is, ahol bolsevik, meg liberális szobrok uralják a teret!

Vegyük elő először azt a vörös bolsevik költőt, aki egyszerre volt József és Attila. Ha ez a Kormány teljesen a Mi Kormányunk volna, akkor Mi azután úgy elővennénk, hogy?! E költőnek mondott valakinek volt képe ahhoz, hogy szeretett, és az igaz hazafiak által mindmáig tisztelt Kormányzó Urunk börtöneit ilyesmivel vádolja, idézem: ?Megvallattak, hogy vérzett a húsunk.? Sőt, a vers vége felé a Munkástanácsot élteti.

Mi, ha ma élne ez a versfirkász, adnánk neki egy jó tanácsot?! Ám bolsevik gyávaságból megszökött előlünk, Balatonszárszón. A szobra azonban még itt üldögél a Duna parton. Át kellene helyeztetni máshová, esetleg, ha már annyira szerette a Dunát, hogy a rakodópart alsó kövére ült dinnyehéj úszását figyelgetni, mint A Dunánál című versénél tette, nem volna célszerű új helyet találni neki a ?hol?? kérdésre válaszul? A Dunánál helyett legyen A Dunában! Ott tanítsa egész népét ?nem középiskolás fokon?!

Igaz hazafinak az a másik szobor is szemet szúr, amelyiknek eredetije, nagybirtokos gróf létére, képes volt beőszirózsáztatni az egész országot, erőszakkal! Aki elrontotta mindazt, amit a Hazánknak dicsőséget szerző másik gróf, Tisza István tett.

Igen, igen, Károlyi Mihályról beszélek, Uraim és Hölgyeim! Ideje volna kivizsgáltatni: nem volt e grófnak valamiféle őszirózsa-kertészeti cége, amelyik 1918 októberében tisztességtelen haszonhoz jutott? Kormányzó Urunk e grófot, Károlyi Mihályt, távollétében elítéltette, de mára e gróf is meghalt, nem várta meg a rendszerváltást, ami a gyávaság árulkodó jele, így csak szobrát büntethetjük. Javasolom: szavazzunk meg egy szerény összeget, úgy két-három milliárdocskát, és létesítsünk Nemzeti Szégyen Szoborparkot. Vitessük oda a szobrát, büntetőjogi vezetőpóráz-szíjon! Az őszirózsák hazafiatlan virágai helyett pedig legyen néplelki nemzeti virágunk a butarózsa, akarom mondani, elnézést a nyelvbotlásért, a tubarózsa! Persze, abból is csak a fehér, örök ártatlanságunk szent jelképe.

Kossuth Apánk felőlünk maradhat, de jelenlegi szobrát ki kell cserélni arra a szoborra, amelyikre, ha ránéz az igaz szívű hazafi, hát örökre elmegy a kedve a liberalizmustól. Kossuth liberális volt, de olyan szobra kell ide, komor, csüggedt, amelyikből kitűnik: aki a liberalizmus útját választja, az nagyon megbánja! Egyébként azt mi is szélsőségnek tartjuk, amikor egyesek még Kossuthra is azt a gyerekes mondókát kiabálják: ?Üsd, vág, nem apád!? Persze, ha jelenlegi szobrával ütések és vágások révén történne valami, az felgyorsíthatná a szoborcserét?

(2011)