Becsöngetett hozzám az Ördög. Nem lepődtem meg rajta, mivel ott élek az Isten háta mögött, vagyis a fővárosban, a Rózsadombon, ahol annyi jómadár jár. Itt mindig becsönget valaki: egyik eladni akar valamiféle kutyagumis kenceficét, másik gyűjteni valamilyen fantasztikusan fanatikus alapítvány részére, a harmadik meg akarja tudni, hogy mit, mennyit, mire, hogyan, de vannak dícsérendően gondosak is, akik csak betörés előtti tereptanulmányt készítenek, ám ők sem vallják be valódi szándékaikat. Egy idő óta már nem annyira bevallós ország ez a Hungary... Itt, a Rózsadombon, különösen. Node, ne nosztalgiázzunk!
Mindenkit udvariasan, szépirodalmi stílusban, vissza szoktam utasítani. Az Ördöggel is rögtön ezt tettem volna, de dörzsölt fickó a koma, tudja: mit is tehetek valójában? Az ombudsman messze falraborsózik tőlünk, a police még messzebb. Utóbbit nem helyeslem, de azt belátom: az autótolvajoknak is élni kell valamiből, meg az őket foglalkoztatóknak is. Mire vihetné ez a kis Hungary ebben a globális nagyvilágban, ha még a tolvajmaffia is elkerülné?
Az Ördög már most feldíszítette magát, pedig hol van még a Karácsony! Jobb kabáthajtókáján háromszínű szalagtekervény volt, bal kabáthajtókáján egy ismert, nagyonpiros virágocska. Nyakában feltűnően hatalmas kereszt lógott, öblös, nagyszájú táskáján pedig két szabad madár sematikus rajzolata repült, csak az nem volt egészen világos: a madarak hozzá, vagy pedig éppenséggel tőle el!
Az Ördög csupán arra kért: a következő választásnál az Ő Pártjára szavazzam.
Megígértem neki, hogy, amennyiben elmegyek szavazni, feltétlenül az ő Pártjára fogok szavazni. Ezzel máris be akartam csukni orra előtt az ajtót. Az Ördög azonban gyanút fogott, felkiáltott:
...de hiszen még pártom nevét sem mondtam meg!
Elnevettem magam:
- Ön már mindegyik pártba belebújt, így, ha elmegyek szavazni, csakis az Ön Pártjára szavazhatok, nekemnempolgárelvtárstestvérem! Az Önére fogok szavazni, - ha elmegyek.
Az Ördög gyanúsnak találta gyors sikerét, pedig hozzászokhatott volna már gyors sikereihez Hungaryban éppúgy, mint a nagyvilágban, nagyátlagban. Talán megérezte, hogy sikere nálam korántsem akkora siker? Elővett egy közepes méretű bőrzacskót és megcsörgette a benne levő állítólagos aranyakat, finom, tapintatos célzásként.
No, persze, jobb ha az Ördög így célozgat, mintha puskacsővel, de azért a bőrzacskó közepes mérete mégis sértette kissé önérzetem. Előkelőbb nagy zsák aranyat visszautasítani, mint közepes méretű bőrzacskónyit. Kerek perec visszautasítottam volna, ha lett volna nálam kerek perec, de még kifli sem volt. Finoman csak annyit mondtam neki, hogy leértékelt ugyan, de ezzel nem kötelezett le.
Az Ördög azonban a köztem és az ajtó közötti résen át - mint csinálta nem tudom! - máris bent volt a szobámban. Leült egy fotelba, és helyet mutatott nekem a karosszékben, mintha ő lenne a készségességet színlelő vendéglátó, én pedig a kényszervendég, akit el kell viselnie. Kíváncsian nézett rám, majd megszólalt, igazhitre nem, de tegeződésre áttérvén:
- Szóval, te megint az egypártrendszer híve vagy?! Mi volna annak előnye, mostanság, amikor a világ egyre inkább dilibál-globalizál?
- Annyi jelenleg mindenképpen, hogy sok pénzt meg lehetne takarítani a további pazarláshoz, herdáláshoz - kezdtem a magyarázatot közmagángazdasági oldalról. Egy párt kevesebbe kerül, mint kettő, három, négy vagy több! Elég volna egy plakátsorozat, egy önmagával hevesen vitatkozó népvezér, egypártszemélyes médiakampány... Továbbá: gondolj az összefogásra! Ha csak egy párt van, akkor nincs pártszéthúzás, ellenzékieskedés! Akkor a Határon Túli Magyaroknak sem kell választaniuk Határon Inneni Pártok között, és így több figyelmet tudnak fordítani saját hajukra és hajcihőikre. No és: lehet, hogy Egy az Isten, de ez a sok, látszólag eltérő pártprogram, mindenképpen Egy. Más kérdés, hogy a nép vele mire megy... Nincs már, kétszarvúkám, lényeges különbség a Hungarian pártok között! Számodra ezt még versbe is foglaltam:

Ma minden párt polgár.
S ellenzékben dorgál, -
LÁTSZÓLAG!

Ma minden párt magyar,
trükköt erre agyal, -
VALÓBAN!

Ma minden párt ígér,
s múltra célzást kikér
MAGÁNAK!

Ma minden párt szerény
maga zsebe szerént�.
S SZERINTED?!

Az Ördög rosszallóan csóválta a fejét:
- Túl sok mindent látsz te, és túl sok mindent túl jól! Ám jegyezd meg: vége már az egykori magvetéses népnevelésnek ARRA, mert most itt az ideje a hányaveti, megvetéses népnevelésnek ERRE! Meg kell adni a fogyasztónépnek a jogot arra, hogy ezt a zagyvaságot fogyaszthassa, vagy, ha más csomagolásban ugyanazon zagyvaság jobban tetszik neki, akkor azt! Ez az Én Szent Demokráciám, aminek amerókás Samu Bácsi a cilinderes, hetykeszakállas Prófétája!
Nem értettem egyet az Ördöggel, még az egy nagyon kicsi törtrészéig sem. Ám ismét megígértem neki: ha elmegyek szavazni, akkor az ő Pártjára hullajtom szavazócédulám, ennél a rossztettnél jobbat úgysem tehetek. Ám az Ördög még mindig nem volt elégedett velem. Izgatottan felugrott:
- Te! Van egy pokolian fenejó javaslatom számodra. Állj közénk! Megígérem: Tiéd lesz a Dicsőség! Nagy Költővé teszünk!
Hát, kérem szépen, én aztán egy vadgalamblelkű, Robespierre-i becsületességű, kenyérre kenhetően jószívű, s oly végtelenül szerény ember vagyok, hogy aki szerénységemet kutatná, annak a végtelent kellene kutatnia, - de azért nekem is sok az, ami sok! Méghogy ez a füstösbőrű, felszarvazott, görbekörmű Mindenmaipártszponzora azt meri feltételezni Rólam, hogy én nem vagyok most is Nagy, sőt, Nagyonnagy Költő! Ez a szépirodalmat nem ismerő baromképű!
Kirúgtam az Ördögöt, de úgy, hogy lába sem érte a földet, mármint legalábbis egy ideig, mivel a kilencedik emeleten lakom.
Azóta az Ördög kirúg rám. No és? Kirúgása előtt is ezt tette, ezen már az Isten sem segíthet. Ahogy pestiesen Budán is mondani szokták: �Ez van!�
Igen, ez van. Becsuktam az ablakot, miközben a szomszéd panelház tetejéről megszólalt egy bölcs varjú:
- Kár!