Feltöltve: 2011-10-14 18:27:57
Megtekintve: 5914
Nagymamám
Az ablak csillagot keres.
Tűzhelyen fő a bableves.
Vízben mint ugrál fel a bab!
Árnyékfalon lángpillanat.
Fény kisimul a kék ruhán.
A tűzhöz lép a nagymamám,
majd leül. Vár. Az óra fent
makacsul mér, mér végtelent...
Szemembe könny miért szökött?
Őt látom a tárgyak mögött.
Az Ő arcát. Az Ő kezét.
Az életét: küzdő mesét.
Nincs-léte felfáj hirtelen.
Az ember ninccsel nincstelen!
Istent hitte... de istene
hit-szépség volt: jóság-szíve.
Bennem, mit meg sem értetek,
az fájt egykor. Fájt - értetek,
de most már más e fájdalom:
egyszerűbb lett, nagyon-nagyon.
Ablaknak, mely békére vár
csillagvágy ékes nincse fáj,
s a kék lábas, a kék kötény,
bableves múltunk tűzhelyén,
segítő kéznek köszönöm, -
fáj a kigúnyolt múlt-öröm...
Pokoldalocska-érdekek
széttördelték értelmetek,
elvette egy rabló világ
szavak szépségét, igazát,
nincs Angyalváró alkalom,
üres jászol, bőgő barom,
s három király (és hány király!)
hamis imákkal lopni jár...
(2009)
Tűzhelyen fő a bableves.
Vízben mint ugrál fel a bab!
Árnyékfalon lángpillanat.
Fény kisimul a kék ruhán.
A tűzhöz lép a nagymamám,
majd leül. Vár. Az óra fent
makacsul mér, mér végtelent...
Szemembe könny miért szökött?
Őt látom a tárgyak mögött.
Az Ő arcát. Az Ő kezét.
Az életét: küzdő mesét.
Nincs-léte felfáj hirtelen.
Az ember ninccsel nincstelen!
Istent hitte... de istene
hit-szépség volt: jóság-szíve.
Bennem, mit meg sem értetek,
az fájt egykor. Fájt - értetek,
de most már más e fájdalom:
egyszerűbb lett, nagyon-nagyon.
Ablaknak, mely békére vár
csillagvágy ékes nincse fáj,
s a kék lábas, a kék kötény,
bableves múltunk tűzhelyén,
segítő kéznek köszönöm, -
fáj a kigúnyolt múlt-öröm...
Pokoldalocska-érdekek
széttördelték értelmetek,
elvette egy rabló világ
szavak szépségét, igazát,
nincs Angyalváró alkalom,
üres jászol, bőgő barom,
s három király (és hány király!)
hamis imákkal lopni jár...
(2009)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!