Csodakertből jövet

zsebre vágtam néhány követ,

útravalónak.. az Örök Időben ,

még hasznát veszem, lehet !



..már elindultam a málnabokrok igazgatása után, hogy megnézzem a ribizliket,
de akkor hajamba akadt a diófa ága.

Felnéztem..


..és a kis diót megláttam rajta !



Ej, mi a csoda?! Hiszen már szinte rügyfakadás óta vizslatom az egy-bokorba nőtt négy kis diófát, mikor fognak először teremni?

Nem láttam rajtuk a jellegzetes diófavirágokat..minek is nevezzem? mint a mogyoróbokor kis hernyócskái..pedig hányszor kerestem !

És most mégis..megláttam a kis zöld diót !

Kb. mogyorónagyságú volt ..földbegyökerezett lábbal néztem..

Tegnap este, elalvás előtt, sokáig fohászkodtam az én jó Anyámhoz..kértem, hogy kérje Istent - hiszen a közelében lakik ő már -

viseljen ránk gondot, adjon nekünk, családomnak, békességet, boldogságot, egészséget, szeretetet..

Mindig ezt kérem ,

ez az esti-reggeli ima..

És mosolygott rám a kis dió !

Már továbbindultam volna, de most a málnabokor húzott vissza..

Felnéztem újra a diófára!

Atyavilág, mennyi dió!

Mindent megszámolok.. elkezdtem számolni hát:

hét !

Hét kicsi dió!

No.. ez már igazán furcsa..hiszen az előbb csak egyet láttam !

Éreztem: meghatódni fogok..hét..az varázsszám..és eszembe jutott esti imám..

Elindultam újra, kifelé a kertből.

De most megbotlottam egy kőben.

Nicsak, hiszen itt nem lehetnek kövek..

..a fűnyírómmal nem találkozhatnak kövek, mindig félrerakom az útból őket..

Hát ahogy kezdek felegyenesedni, most alulról látom meg a diófaágakat.

Úristen!

Mennyi dió!

És újra megszámoltam, most már tizennégyig jutva..

és akkor ..ha hiszed, ha nem, bizony, sírva fakadtam..

Édesanyám!

Te küldted a kis diókat nekem !

Gyermeknapra !

.. most itt ülök zokogva

a billentyűzet fölött,

és gondolatban neked írom a levelet..

Drága Mama !

Köszönöm ajándékodat !

Gyermeknapra ,

- Isten segítségével -

megajándékoztál a legszebbel ,

amit csak kaphatok:

Itt van szívemben most a BB-id?!

Boldogság, Békesség ideje !

Köszönöm, Mama !