Zoli barátom ócskajóska-trabantjával mentünk át a töttösi útra.Csak úgy szállt a nyári kánikula pora , fel kellett tekernem az ablakot.Úgy éreztem magam az autóban , mintha sütőben ülnék.Akácfák , rétek , kukoricaföldek , itt-ott némi erdő.A távolban a harsányi hegy felfelé keskenyedő kúpalakja rajzolódott ki.Tetejérõl sárkányrepülők szálltak fel.Dél-Baranya sváb falvai között jártunk , nem messze a horvát határtól.Majs , Lippó , Kislippó...Terméskőfalak , vaskerítések , szabályos téglalap-udvarok.Mindent a német szellem-szenvedély hozott létre , amely egyszerre kreatív és konzervatív...
Hepehupás , gödrökkel-kövekkel teli , az ember gondolatait megrázó-kirázó útra értünk.Zoli kutyája kissé méltatlankodóan nézett fel a hátsó ülésen , de látszott , hogy már megszokta az efféle utazások kellemetlenségeit.Szerencsére hamarosan feltűnt a mintegy száz méternyi hosszú , harminc méternyi széles töttösi tó.Tőkésrécék szálltak fel , surrogtak el a víz fölött , egy kanalasgém viszont nyugodtan kanalazgatott tovább.A túlpartról kiváncsi szemű gólya figyelt bennünket.
· Ilyen még Pesten sincs , ugye?! - törte meg a csendet sváb büszkeséggel Zoli barátom.
Elismertem.Kivettük az autóból a horgászat kellékeit: botokat , székeket , sörösdobozokat. No és elkezdtük gyúrni Zoli nagy találmányát , a sajátreceptű csalit , őrölt lisztkukacból , kukoricalisztből , szárított vizibolhából.
Szaporodtak a kis gombóc-csalétkek.Zoli kutyája fel-alá sétált a tóparton , belelefetyelt a vízbe.
Figyeltük a kapásjelzőt.Nemsokára jelezte is a sikert.Kisebb keszeg akadt a horogra.
· Remek! - kiáltott fel Zoli elégedetten. Megvan az élőcsali.
Fogott egy hármashorgot és gyakorlott mozdulattal a keszeg hátába szúrta.A horog a gerinc egyik oldalán hatolt be , a másikon kijött.A keszeg kétségbeesetten tátogott , eszeveszetten csapkodott a farkával , szemei kidülledtek a fájdalomtól.Nem tudom , hogy az állatvédők mit szóltak volna mindehhez.
Zoli határozott mozdulattal a tó közepéig hajitotta a horogra tűzött szerencsétlent.
· Kap oxigént a vízből , tud úszkálni , de nem tud a horogról megszökni - magyarázta. Remélem , bekapja egy harcsa!
Ám nem kapta be , hiába ültünk ott a parton , órákig. Késõbb még csónakkal is bementünk a tó közepéig.
Zoli palástolni igyekezett bosszúságát.Szerette volna kifogni a kapitális nagyságú harcsát , hadd mesélgessem Pesten a történteket.
A falubeli kocsmában néhány lélekvídámitó pohár után barátom már elég erősnek érezte magát ahhoz , hogy sikernek tüntesse fel a sikertelenséget:
· Mit csináltunk volna azzal a nagy harcsával , ha kifogom?! Én már unom a halat , úgyis csak ránk büdösödött volna az a rengeteg halszelet!
· Úgy van! Éljen! Sieg heil! - ordította rá a német áment egy termetes sváb fickó.
Zoli teljesen megvígasztalódott.Meghívott engem és Tóni nevű falubeli barátját a másnapi disznóvágásra. Jöjjünk korán , hozzunk hűtőtáskát , kapunk ezt-azt , de dolgoznunk is kell!
Tóni előttem érkezett , talán a szilvapálinka iránti szeretetből is.Zoli patront tett a sertéskábító pisztolyba.A patronban lőpor és hegyes fém csillagocskák voltak.Ez utóbbiak a lőpor felrobbanásakor a sertés agyvelejéig hatolnak.
Vencel bácsi , a nagybátyám, is eljött segíteni.Még mi négyen , erős , nagydarab emberek is alig bírtunk a másfél mázsás , hatalmas hízott kannal.Csak lassan tudtuk vonszolni , mert , persze , rájött , hogy mire megy ki a játék , miért köszörültük ki a késeket.Visított , ahogy torkán kifért és jobbra-balra rángatott minket. Verejtékezve hurcoltuk a galambdúcok és a nyúlketrecek közötti szűk , sáros folyosón.A hátsó udvarban Vencel bá homlokon lőtte a pisztollyal és oldalára dőlt.Azt hittük: kimúlt.De nem! Néhány pillanat és felpattant , futni kezdett.Letaposta a fügebokrot és a mediterrán cserjék , meg páfrányok felé vette a kanyart.Elérni viszont nem ért el odáig , mert sok vért vesztett közben.Összeesett.
Zoli odaszaladt hozzá.
· A szerbek sem csinálják jobban! - kiáltotta vídáman , a balkáni háborúra célozva. Egy bozótvágó késsel elmetszette az állat torkát.Ekkor már a kutyák is ott voltak és a vérszagtól felajzottan marcangolni kezdték a döglődő állatot.
Zoli parancsszavára a kutyák elengedték a disznót , de továbbra sem tágítottak mellőlünk.A disznó is csak hörgött már , légcsöve megtelt vérrel.Még rúgott egyet , majd végleg elcsendesült. A kutyák elkezdték nyalni a fűre kiömlött vért.A disznót odébbhúztuk , fateknőbe raktuk és forróvizet öntöttünk rá.Utána háromlábú vasállványra függesztettük.Ott lógott fejjel lefelé , amig le nem vágtuk a fejét.Ezt követően kettévágtuk a testét , kiszedtük a beleket.Néhány cafatot a kutyák is kaptak. A disznó szőrét pörköléssel távolítottuk el.
Zoli édesanyja befűtötte az udvari vaskályhát , azon sütöttük meg a belsőségeket.A fokhagymás máj igen remek volt.A disznó agya nemkülönben , de előbb ki kellett szedni a fémmagocskákat.Zoli kutyája egy perc alatt bezabálta az egykori röfögő ropogós füleit.
Következett a disznóölés számomra kevésbé érdekes munkarésze: hurkatöltés , húsdarálás , húsrészek tisztítása.Nagybátyám , Zoli , Tóni , Zoli szülei és én le sem vettük egymásról a szemünket.Ki dolgozik többet gyorsabban , ügyesebben? Mennyit kaptam és mennyivel tartozom a másiknak? Ilyen a paraszt , ha sváb , ha nem. A farmer is ilyen Nyugaton? Nem tudom , de valószínűleg.
· Egyél , Tóni , nem sajnáljuk! Nem szegény háznál vagy! - kínálgatta vendégüket Zoli anyja mosolygós-fölényesen. Tóni evett is , hiszen az egész csak kölcsön.Ő is fog vágni disznót , s akkor visszafelé forog majd a nagy mókuskerék.
A disznóvágás vége felé közeledett.A további munka alól kibújtam , azzal az ürüggyel , hogy épp elég a fényképezőgépet tartanom.Az egyik kutya közben felkönyökölt az asztalra és önkiszolgálta magát egy tál darálthússal.Több is veszett Mohácsnál , akarom mondani , többet is loptak már Mohács alatt , hát még utána!
Ez a mondás kétszeresen is aktuális volt , mert közel volt Mohács , a lopós kutya mégis további ismereteket szerezhetett a falusi folklór kevésbé szépirodalmi oldaláról.
Mielőtt elköszöntem kaptam egy kis szalonnát , valamint nyers húst és kolbászt a hűtőtáskámba.
A kapuban Zoli apja mégegyszer megszorította a kezem:
· Minden jót , Miklóskám! Szüleidnek add át Pesten az üdvözletem!
Gazdag ház-variációról óvatosan szegényre váltva még hozzátette:
· Egy darabig nem vágunk disznót , ez volt az utolsó malacunk! Majd beosztjuk amink van. Fogytán a kolbász. Üdvözlöm a szüleidet!