A formuláktól mindig viszolyogtam:
nem szerettem a matematikát.
Azt vallottam: számokba, képletekbe
mint férhetne a végtelen világ?

Legtöbb képlet rideg gőg, - és nevetség.
Csupán korlátok között mérhetünk.
Mivel mérhető becsület? A szépség?
Jóság? A vágyunk? Véges életünk?

Persze, jó volna képlet a világra:
egy csodás híd a VAN és NINCS között,
melyen békéig juthatna a lélek,
ős-léte óta mindig üldözött.

Mit ér az önzőn számító varázslat,
felfénylő alkimista formula?
Aranyat hozhat vérből, szenvedésből, -
de békét nem hoz a Földnek, soha!

A VAN és NINCS között hídként a képlet
az értelem: mit meddig mérhetünk,
s mint közelíthet végtelenhez lélek
békéjével elmúlás-életünk.

Én azt hiszem: még nem kell ez a képlet,
préda kell csak, s értelmetlen halál,
s míg összekacsint hamis isten, s ördög, -
fent Csillagisten igaz csillaga fáj.