Fekete bársonya éjnek,
hűs szövete
emlékeknek,
Táltos-ének!
Körülöttem csillagok,
fényes úton
ballagok!
Követ, múltat
hátam mögé dobok:
Kék Dobokon dobolok!

Csillag légy!
- szólt Apám.
Csillag vagy!
- mondta Anyám,
mikor Szivárványlány
a Földre érkezett...
Csillagok!
Csillagok közt
Kék Dobok:
Táltosok ivadéka vagyok!
Nem elvenni,
adni akarok!
Az örök rezgésből,
a Szeretetből,
Csillag-szívem
dobogásából,
Kék Dobok
ütemes,
doboló,
dobogó
szív-hangjából
csak adni!

Jusson neked is,
te árva,
ki most,
hogy újra
hárommillió koldus
országa
lettünk,
éhezel...
te földönfutó,
a híd alatt,
kinn, padon,
tél hidegében,
te árva madárka
a bokorban,
melegítsen az ének!
Kék Dobok hangja,
Táltos-ének!