Senki sem különálló sziget; minden ember
a kontinens része, a szárazföld egy darabja;
ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz
kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el,
vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden
halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az
emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért
szól a harang: érted szól.
--John Donne, 17. századi angol költő
Hemingway: Akiért a harang szól, mottó
fordította: Sőtér István


A templom mellett volt a sátor, ahol a több száz ember várta a déli harangszót, hogy elmondhassa közösen a Déli Imát. Vártunk. Csak néhány percet. De ez a néhány perc olyan nyugalomban és békében telt. Vártunk?, türelemmel, bizalommal, és valami közös nagy szeretettel. Nem hiszem, hogy ott volt bárki is, aki nem érezte az összetartozást. Mint a gyerekek, a jó TESTVÉREK, akik anyjuk érkezésére várnak, mint akik tudják, hogy már mindjárt itt van anya! Mert a kapun már belépet, csak a kulcs csörrenésére várnak a zárban. Izgalmas, nyugalmat szeretett árasztó várakozás, hogy melyik pillanatban hallatszik a jól ismert nesz . . . És akkor. . . BIMM- BAMM!!. BIMMM- BAMMM!!! olyan csodálatos ez a Galgahévízi harang?. GILING!!!- GALANG!!!.... És elhalkul és mi köszöntjük ?anyut?! Egyszerre a több száz testvér. Egyik testvérünk szavára:-

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, -- és ő méhében foganá Szentlélektől szent Fiát.
Üdvözlégy Mária. . .