A Fehér Házba az Isten beköltözött,

jobbján, öntelt vigyorral az arcán

maga az elnök ül...

Mondják! Én magam nem tudom,

hívőnek kell ahhoz lenni és

én az nem vagyok, - be kell valljam -

írják fel kérem bűnömül.



Nehéz ám hinni a prédikátoroknak,

míg az Urat dicsérik,

hull a hitetlen számolatlanul,

s koporsók százait éj borított csendben,

hozzák, temetik...

Anyák siralmát rejti hazug szólamokba

Isten és a hit nevében egy

jobb világot ígér az Elnök Úr.

Nehéz elhinnem, nem vagyok hívő

- be kell valljam -

írják fel kérem bűnömül.



Hiroshima, Drezden, Falluja!

A győztes jutalma a megbocsátás,

vagy inkább a hazug, néma történelem?

Fehérre mosva a bűnöket, feloldozást

sőt babért halmozva a generálisokra.

"in god we trust" mondják.

Kéz kezet mos!

És az Isten mindent felejt és némán tűr.

Nem vagyok hívő - de mindezt elhiszem,

írják fel kérem bűnömül.



Majd egyszer, ha egy jobb világ jő,

- megérni azt már én nem fogom. -

Mikor ítéletet mond majd a gyermek az apák fölött,

mikor majd sem hit, sem újra születés

nem ad menekvést.

Mikor majd évezredek bűneit nem Isten

de ember, emberért kér számon

s büntet kegyetlenül,

és én, hitetlenségem miatt majd a pokolban ülök,

elkárhozva de megnyugodva boldogan,

hurrát kiáltok majd és rajtuk röhögök...

- csekély vigasz, ha meggondolom, -

de ne írják azt majd fel nékem bűnömül.



Niagara Falls.

2005-06-29