Feltöltve: 2011-10-01 21:49:36
Megtekintve: 6022
Óriás leszek
Óriás leszek,
mint a Nap,
mikor felfalja Földemet,
Holdamat..
mert eljön az a nap,
mikor a Nap
csak tágul,
tágul,
jön egyre közelebb,
még, még,
míg
óriási vörös folt lesz az ég !
..közelít felém,
de rongy földi létem
nem féltem,
csak állok és várok,
magamban halkan dúdolok..
és szól a dal,
egy dal
csak neked, Napom !
Várom, hogy átölelj,
lángba borítsd világom!
Tüzedben
egyesüljünk,
legyen tiéd Földem,
Holdam,
s én magam !
Egy világvégi szép napon
átölelsz majd,
én Napom !
Ölelj, ölelj csak,
olvassz magadba,
s veled, benned, általad
ragyogva Isten szép egén
Óriás leszek én !
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2011-10-04 18:15:09
Köszönöm, Mirtusz ! Azóta alcímet is adtam a versnek : / Félelem nélküli Apokalipszis / ..világvége után lesz-e még Új Világ ? Bizony, az igazi szerelmek világvégi építést vagy rombolást képesek végezni..amikor írtam a verset, csak egy tüzes szerelmi vallomást akartam papírra vetni..és nem ez az első eset, hogy látomássá válnak a gondolatok.. :)
2011-10-02 07:20:16
Nagyon szép, és valószínűleg igaz is lesz...